2017. július 27., csütörtök

Vigyázat, Viktor a volánnál!

Yuuri rájön, hogy vannak olyan dolgok, amiben Viktor sem olyan nagyszerű.
... avagy Viktor vezet.

(Ez a szösz itt csücsült már vagy két hete elkezdve, végül tegnap sikerült befejezni. Valahol tumblin már keringett egy headkánon arról, hogy Viktor rossz vezető, de a posztot nem hiszem, hogy megtalálom.)

2017. július 20., csütörtök

Hogyan került száműzésre a telefon a hálószobából?

Phichit szelfizik az ágyban, és Seung-gilnek ez valamiért nem tetszik. 
Pont annyira kell komolyan venni a ficet, mint a leírást. :D 

Until My Feet Bleed and My Heart Aches

„A sportvilág minden rivalizálása közül talán semmi más nem vált olyan legendássá az évek során, mint az orosz műkorcsolyázóé, Viktor Nikiforové és riválisa, a japán Yuuri Katsukié…”
Egy esemény megváltoztatja Yuuri életének folyamát, és keserű versengésbe veti Viktor Nikiforovval, mely végignyúlik az egész műkorcsolya karrierjén. De ahogy az évek múlnak, a rivalizálás és a gyűlölet valami mássá kezd fejlődni, és Yuuri képtelen távol tartani magát tőle, akármennyire is igyekszik.

A gyűlölet és a szerelem ugyanannak az éremnek a két oldala, és habár minden változik, egyes dolgoknak mégis meg kell történnie.

Az első nagy fordítási projektem angolról, az író engedélyével. Az eredeti fic angolul, Reiya tollából itt olvasható: Until My Feet Bleed and My Heart Aches

2017. július 15., szombat

Étvágy

Yuurinak rossz kedve van, ezért kihagyja a vacsorát, ami aggasztja Viktort, és bekopog hozzá, hogy beszéljenek róla.

(Még halványan reménykedem benne, hogy nem az utolsó friss így utazás előtt... :D) 

2017. július 14., péntek

Bögre

Megint találtam valami régi Hetalia-szösszenetet, ami valahogy nem került fel... legalábbis azt hiszem. Abban a mappában volt, ahová a nem feltöltötteket válogattam ki, szóval nagyon remélem, hogy így is van. 
Berwald ideges lesz, amikor valaki kint hagy egy használt bögrét. 

2017. július 12., szerda

The City of Sunshine

Viktor and Yuuri visit Hungary because they think, there aren't so many tourists. Budapest is too crowded for Yuuri, so they go to Szeged, the city of sunshine.
Written for Phoenixwaller's Victuri in your city challenge.

Maybe every Hungarian would send Viktor and Yuuri to Budapest, but I'm from Szeged and it's a really nice town in the South part of the country. I really liked the idea of this challenge, so I had to write something for it.
This is my first translation to English, usually I translate to Hungarian or German, because my English grammar isn't so good but my friends helped me a lot, so thank you Brigi and Ricchan for your patience! ^^ Without their help this translation wouldn't have happened. There could still be some mistakes because all of us speak English as a foreign language.

Magyarul: A napfény városa

A napfény városa

Viktor és Yuuri meglátogatják Magyarországot, mert úgy gondolják, itt nincs annyi turista. Budapest viszont túl zsúfolt Yuurinak, ezért meglátogatják Szegedet, a napfény városát. 
Íródott Phoenixwaller kihívására (Victuri In Your City - küldd el Viktuuriékat a saját városodba kirándulni!). 
Angolul: The City of Sunshine

2017. július 11., kedd

A napisten kegyéből

Emlegettem ezt az aut, és végre eljutottam odáig, hogy kijavítsam (késő van, ha maradt benne valami fura dolog, az arra fogható, elnézést). Valamikor másfél-két éve kezdtem, amikor még nyakig benne voltam a Magi fandomban. Azóta szépen kiestem, de ez az egyik fic, ami valahogy bántott, hogy nem fejeztem be, szóval júniusban fogtam magam, és megírtam azt az 500 szót, ami hiányzott belőle. 
Sellő!Yamuraiha, avagy alternatív kis hableány.


Azt mondják, Heliohapt a napisten felszentelt földje, ahol Ré kegyéből a földek még a legnagyobb forróság idején is termékenyek, és bőségesen ellátják a népet gabonával. Ennek az országnak nincs szüksége hódító háborúkra, hogy gyarapodjék, a szomszéd országok maguk küldik követeket hódolatuk kifejezésére, és az arany és a drágakő csak úgy folyik az országba.

Legalábbis így volt a múltban, amikor a háborúdémonok még nem fertőzték meg az ország vezetőinek szívét. Yamuraiha ezerszer is elátkozta a napot, amikor meggondolatlanul felfedezőútra indult, és megmentette a fáraó fiát, akinek a mágusai aztán elvették a halfarkát, hogy emberlányt faragjanak belőle. 

2017. július 7., péntek

Kiéghetetlenül /2.

Raktáron volt még egy második fejezet, a harmadikat át kellene nézni, a negyediket pedig megírni... szóval nem bírtam magammal. 
Yuuri visszatér Detroitba, némi angst és korhatár és búcsúparti - most meglepi párosokkal!

OOC A ***!

Fordítás!
Yuuri titokban fanfictionöket ír, beleértve Viktor Nikiforov/Katsuki Yuuri ficeket is, és valami seggfej állandóan azt mondja neki, hogy túl ooc-n ír.
Yuuri gyűlöli.

Rekeszizmokat előkészíteni... ;) 

A fordítás az író engedélyével történt, az eredeti fic preciousbunnynoiz tollából itt olvasható

2017. július 4., kedd

A kunyerálás mellékhatásai

Ma nem lesz fic.

Ne haragudjatok, de ez a probléma kezd nagyon elharapódzni - probléma, mert engem rettenetesen frusztrál és nyomaszt, amikor megmondják, hogy mit és hogyan írjak. Nem csettintésre írok; ez az egyik hobbim, ami mostanában nagyon előtérbe került (akik régebb óta követik a blogot, azok tudhatják, hogy egyes években alig posztoltam valamit), de emellett van más dolgom is, más hobbijaim is.

Meg lehet velem osztani az ötleteket, de ez nem garancia arra, hogy írok is rájuk valamit. A követelődzéstől pedig kiborulok. Akkor tudjátok mi van? Csak azért sem fogok olyat írni. Pont az ellenkezőjét éritek el a nyaggatással. Tudom, hogy valakit motivál, de engem egyáltalán nem.

Korhatáros fic akkor van, amikor kedvem tartja. Fluff és akármi más szintén. Az pedig teljesen más dolog, amikor a barátaimnak írok ficeket - higgyétek el, azokból az ötletekből se lesz sokszor semmi. Nem egy írógép vagyok. Mindezt a szabadidőmben csinálom, senki sem fizet érte, és ahhoz képest, hogy mennyi időmet "beleölöm" úgymond, néha alig kapok rá valami reakciót.

Akár tetszik, akár nem, nyáron lesz más dolgom is. Kevesebb mint két hét múlva Finnországban leszek, és nem a bloggal vagy az írással fogok foglalkozni.

Köszöntem a figyelmet.


Ui.: félreértés ne essék, nem azokról van szó, akik rendszeresen írnak, és felvetnek valami ötletet. Azzal van a bajom, ami pillanatnyilag a chatben zajlik.

2017. július 3., hétfő

Rókatűz XII.

Ma befejeztem a történetet - meglepően hosszú baba lett ebből a ficből ahhoz képest, hogy novellának indult. A fejezet végén (ami az összes közül a leghosszabb lett) írtam erről kicsit bővebben is. :) 
Köszönöm mindenkinek, aki figyelemmel követte a ficet! ^^

2017. július 1., szombat

Kiéghetetlenül

Viktor Nikiforov karrierje mindig is abból állt, hogy példaképe, Yuuri Katsuki nyomában megnyerte az ezüstöt vagy éppen a bronzot, és huszonhárom évesen lassan beletörődik abba, hogy sosem fogja túlszárnyalni. Aztán egy bankett mindent megváltoztat, és Viktor nemsokára egy Japánba tartó gépen találja magát, új edzője felé tartva.
Katsuki Yuuri huszonhét éves, a sport csúcsán van, kiégett, és küzd önmagával és a szorongásával. Fogalma sincs, meddig tudja tartani a lépést a fiatalokkal, és úgy dönt, jobb megelőzni a bukást: visszavonul a japán nemzeti után rajongói legnagyobb bánatára, de van valaki, aki ezt nem hagyja csak úgy annyiban.
Az au, ahol Yuuri a sikeresebb, idősebb műkorcsolyázó, és egy mámoros este után – amire nem is emlékszik – Viktor edzője lesz.

Találkoztam már nem egy ilyen koncepciójú ficcel angolul, de valahogy egyik sem volt az igazi, így meg kell írnom a sajátomat, amiben sokszor teljesen felrúgom a kánont, mert jól esik.