Kiéghetetlenül /4.

Viktor megérkezik Yuuriékhoz... :) 

(Egyébként még mindig utálom a fic címét, deee nincs jobb ötletem rá.)

((A fordításból van egy nyers harmadik fejezet, lassanként azt is tisztázom. ^^)

Kiéghetetlenül /3.

(Ki követ el éppen szakmai öngyilkosságot, mert még nincs negyedik fejezet? ÉN.)
Yuuri hazaérkezik Hasetsuba, és elgondolkozik a lehetőségein, majd Viktor is elindul hozzá, hogy meglepje és beváltassa az ígéretet, amit tett neki Yuuri a banketten. 

Amúgy ma egész tevékeny voltam, mert lefordítottam a második fejezetet, szóval amint letisztáztam és átírtam a nyersfordítást, várható az Until My Feet Bleed and My Heart Achesből is friss. ^^

Kiéghetetlenül /2.

Raktáron volt még egy második fejezet, a harmadikat át kellene nézni, a negyediket pedig megírni... szóval nem bírtam magammal. 

Yuuri visszatér Detroitba, némi angst és korhatár és búcsúparti - most meglepi párosokkal!

Kiéghetetlenül

Viktor Nikiforov karrierje mindig is abból állt, hogy példaképe, Yuuri Katsuki nyomában megnyerte az ezüstöt vagy éppen a bronzot, és huszonhárom évesen lassan beletörődik abba, hogy sosem fogja túlszárnyalni. Aztán egy bankett mindent megváltoztat, és Viktor nemsokára egy Japánba tartó gépen találja magát, új edzője felé tartva.

Katsuki Yuuri huszonhét éves, a sport csúcsán van, kiégett, és küzd önmagával és a szorongásával. Fogalma sincs, meddig tudja tartani a lépést a fiatalokkal, és úgy dönt, jobb megelőzni a bukást: visszavonul a japán nemzeti után rajongói legnagyobb bánatára, de van valaki, aki ezt nem hagyja csak úgy annyiban.

Az au, ahol Yuuri a sikeresebb, idősebb műkorcsolyázó, és egy mámoros este után – amire nem is emlékszik – Viktor edzője lesz.

Találkoztam már nem egy ilyen koncepciójú ficcel angolul, de valahogy egyik sem volt az igazi, így meg kell írnom a sajátomat, amiben sokszor teljesen felrúgom a kánont, mert jól esik.