Tüske

Úgy döntöttem, előásom az elmaradt hetaliás szöszöket, és felrakosgatom, hadd örüljetek. :)
Az új dizi ismét Tinuviel keze munkáját dicséri. :) (És amint látjátok, eléggé bemagisodtam.)

Tudta, hogy a hidegségével rendszeresen belegázol Hongkong lelkivilágába, de ezen nemigen tudott segíteni. A hangulatingadozásai hozzá tartoztak, akármilyen idegesítőek is voltak. Az viszont új volt, hogy a másik sértődött meg.

– Leon, hahó… – paskolta meg bizonytalanul a térdét, ahogy leült mellé az ágyra. Párja füle botját se mozdította, zavartalanul folytatta a teljesen ártatlan borítójú mangáját (Izland már rég megtanulta, hogy neki ezekbe sem érdemes belenéznie, mert még összepiszkolják ártatlan lelkivilágát). Teljes hangerőn hallgatott zenét, ha az északi fülelt, ő is hallhatta valamelyik népszerű kantoni popszám dallamát. Valószínűleg nem is vette észre, hogy szólt neki; újra próbálkozott hát. Komoly kísértést érzett rá, hogy megrántsa a fülhallgató zsinórját, de türtőztette magát. Hongkong pedig elfordult tőle, és majdnem orrba vágta közben.

Tudta persze, mi lenne a megoldás; mellé feküdni, átölelni, és addig sutyorogni szép dolgokat a fülébe, míg meg nem enyhül, ám ennek két akadály volt. Először is: ez nem ő lett volna. Másodszor: ő aztán nem fog megalázkodni, azt várhatja! Büszkeség is van a világon.

Átmászott Hongkongon, és levetette magát a párnák közé. Leon lógázni kezdte a lábát, míg Sigurður az egyik párnába igyekezett belefulladni. Percek teltek el így, a csöndet csak a lapok zizzenése törte meg, ahogy lapozott.

– Mi bajod van? – bukott ki a kérdés nemsokára Izlandból. Hongkong becsapta a mangát, és végre felé fordult; a pillantása égetett.

– Szerinted?

Izland megrázta a fejét; fogalma sem volt, hova akar kedvese kilyukadni.

– Tegnap délután a parkban, rémlik?

– Nem értem.

– Hát ez aranyos, nem érted… – A gunyoros hangsúly, amivel ezt kiejtette, szinte már sértő volt. – Járunk, nemde?

Sigurður elvörösödött, ahogy leesett neki, miről van szó.

– Attól még nem kell tudnia mindenkinek!

– Miért, szégyellsz?

– Nem! – csattant fel. – Csak nem szeretem kivinni a magánéletem az utcára.

– Nem foghatom meg a kezed másik előtt, nem csókolhatlak meg társaságban, és még az arcodra sem adhatok egy puszit?

– Most komolyan ezen sértődtél meg?

Hongkong válaszra sem méltatta, csak visszavette a fülesét és lapozott egyet a könyvében.

– Jól van, sértődj csak meg! – pattant fel Izland, és kiviharzott.

Az északi haragja hamar elszállt, de azzal nem számolt, hogy ez párja oldaláról hosszú időre megmarad tüskének.