Meg spoilerbe.
És SphinTitbe.
A reggel friss, hűvös szellőjére ébredt, valaki tágra
nyitotta az ablakot. Körbetapogatózott a takaróért és Titusért (a fiúnak
szokása volt lerántani róla, és kisajátítani, hogy aztán álmában menthetetlenül
belegabalyodjon), de egyiket sem lelte. Magára ráncigálta a gyűrött lepedőt, a
párnát is a fejére húzta, hogy védekezzen a virgonc napsugarak elől. Az, hogy Titus
illatát érzi mindenhol, megnyugtatta.
– Sphintus, ébren vagy? – Nem válaszolt, csak hümmögött
valami érthetetlent a matracba. – Idejönnél segíteni?
Titus az ezüstkeretes tükör előtt, a puffon ücsörgött, és a
hajától alig látszott belőle valami, ám a takaró kétségtelenül nála volt. Ez
pedig olyan fegyverténynek minősült, hogy Sphintus is nyafogva ugyan, de
rászánta magát, hogy felkeljen. Csak azért, hogy aztán arrébb tolja a magit, és
melegséget remélve hozzábújjon.
– Hé, nem ezért hívtalak – méltatlankodott nem túl
meggyőzően a fiatalabb, míg megsimogatta a hátát.
– Neked is jó reggelt – motyogta a bőrébe érzékborzongatón a
gyógyító. – Valaki ellopta a takarót,
nem láttad véletlenül?
– Gondoltam úgy is olyan forróvérű vagy…
– De nem korán reggel. – Hideg kezeivel befurakodott Titus
ruhái alá, aki összerezzent, és kuncogva próbálta elhessegetni és leplezni,
hogy mennyire libabőrös a közelségétől. – És a párnám is eltűnt.
– A párnád elaludta a nyakát, mert túlságosan szorítottad. –
Meglepetten felnyikkant, amikor Sphintus az ölébe húzta, és a vállának döntötte
a homlokát. – Nem akarsz segíteni kifésülni a hajam?
Érezte, hogy társa a fejét csóválja. – Kellett neked ilyen
hosszúra növeszteni.
– Te gubancoltad össze. – Titus elhúzódott egy kicsit, hogy
vádlón megbökdöshesse az orrát, de Sphintus elkapta az ujját és megpuszilta.
– Nem ellenkeztél.
– Mert nem voltam abban a helyzetben. – Elpirult, és hogy
elterelje a figyelmet róla, a kezébe nyomott egy hajkefét. – Szóval segítesz?
Sphintus némi lustálkodás és összebújás ellenében végül
hajlandó volt arra áldozni a délelőttje egy részét, hogy kifésülje a haját.
Jaj~ Ez olyan édes és aranyos volt, és tényleg el tudom képzelni róluk, hogy így telik egy-egy reggelük (Továbbra is érdeklődve merengek azon, hogy miként képesek rendben tartani a hajukat, mind ő, mind Judal vagy Aladin. Kalapot emelek előttük - de legalábbis a hajamba törött fésűmet.)
VálaszTörlésValóban bele lehet itt fulladni a flufftenger hullámaiba, de ugye nem kell mondjam, hogy egyáltalán nem bánom :)
Személyes kedvenc sor (ha lehet idézgetni kicsit):
"– A párnád elaludta a nyakát, mert túlságosan szorítottad." - *.* Lehet nem szeretni őket, hát lehet? (No. No. Csak nagyon és még jobban szeretni.)
[Értelmetlen kritika vége. Olvasás újra folyamatban.]
Én is~ (Psszt, onnan jött az ötlet, hogy angolórára Sisiről csináltam előadást - ő napi két-három órát töltött azzal, hogy olyan gyönyörű legyen a haja. Nekem közel sincs olyan hosszú, mégis néha megőrülök tőle. x"D)
TörlésÖrülök, hogy nem bánod~ Akkor még szabadon garázdálkodhatok. :D *elvetemült*
Nyugodtan, azért van itt ez a kis kocka. ^^ Hát ez az, én azonnal beléjük szerettem. És aztán nyafogtam az animében elvett jeleneteikért. Ilyen könnyen nem állhatnak egy páros útjába. xD
Köszönöm, hogy írtál! <3
Én szívesen fulladok a fluffjaidba, mert irtó aranyosak~
VálaszTörlésÉs msot lelki szemeim előtt megjelent a kép, ahogy Marga benyit reggel és holtan találja Titust, akit Sphintus fojtott halálra. xD Eszményi családi kép, dundundun~
Titus meg úgy szökdössön az én helio félistenem elől, hogy még be találok bújni a helyére, és akkor leshet! xD
Skype-on anno már kifejtettem, hogy mennyire tetszik, amit ezekkel csinálsz, szóval hajrá a következővel~
Nyussz~
Örülök~
TörlésÁ, feltámad, csak Margát kell kikúrálni a sokkból (és remélhetőleg Titus haja elég cenzúrát nyújt). xD
Gondolod, hogy hagyja? Először elnézeget benneteket, hogy jaj de aranyos, aztán ha leesik neki, hogy a pasiját tapizod...xD
Lesznek még~
Nyussz~