(És már megint mangaspoileres fluff.)
A szobára lágy homály ereszkedett, fényforrásul gyertyákat
varázsolt a levegőbe. Míg Titusra várt, pipára gyújtott; még szerencse, hogy a
fiú szereti az illatát és az ízét (hozzá köti), mert leszokni róla nagyon nehéz
volna. Élvezettel fújta ki a füstöt és figyelte, mint tekereg a levegőben.
Aztán végre nyílt a szemközti ajtó.
– Ne, maradj ott – szólt rá a magi, amikor felállt volna,
hogy megölelje, és ágyba csábítsa. – Jobb, ha ülsz.
– Rendben. – Hátradőlt, és visszadobta lábait az ágyra.
Figyelte Titust, amint egy kelyhet hoz telve sötét, nehezen folyó folyadékkal,
fölé tartja a kezét és motyog valamit. A levegő rezgésbe jött, csörgő-és dobszó
búgott fel a semmiből.
– Megkértem a véremben lakozó rukhot, hogy emlékezzen arra a
zenére, amit Sindriában hallottam – magyarázta, ahogy botját a sarokba
támasztotta. – Nem is kellett sok parancsot kombinálni.
– Ügyes. Most már idejössz? – Eloltotta és félretette a
pipát az éjjeliszekrényre, majd megpaskolta maga mellett a lepedőt.
– De türelmetlen vagy – kuncogott Titus, de azért odament
hozzá egy rövid csókért; Sphintus persze más véleményen volt, mert a derekánál
fogva az ölébe rántotta. A keze bekúszott volna a ruhája alá, de a reimi
lefogta. – Na, még nem tartunk itt. – Nagy nehezen elszakadt tőle, felkelt, és
ahogy távolabb lépett tőle, kioldotta köntöse övét. A fényes, világoskék selyem
könnyedén lecsúszott róla, és mivel a haját most félrefonta, rögtön látni
engedte fedetlen vállát, a csak derékig tartó felsőrészt és a bő, átlátszó
anyagból szabott, bokáig érő nadrágot. Aztán Titus szembefordult vele, és
rámosolygott. Sphintus félig nyitott szájjal bámulta, majd felfalta egy
pillantással. Párja nem tudta állni a szemkontaktust, elpirult, és inkább a
falra nézett. – Tetszek? – Párja bamba bólintása mindent elmondott; érezte,
hogy szabad bőrfelületei szinte lángolnak a hirtelen figyelemtől.
Nem tudta pontosan, mikor és hogyan kezdett a táncba,
csípője ringása természetesen jött, a fémfüggők a ruháján csörögni kezdtek, egy
asztalról kendőt kapott fel, és ahogy a kezeit emelte és ejtette az anyag
sejtelmesen kúszott a mozdulataival el-és felfedve a vonalait. Sphintus nem
bírta sokáig nézni, türelmetlenül felpattant, odaszökkent hozzá, és a
csípőjénél fogva magához rántotta nyilvánvalóvá téve szándékait.
– Hé, még nem értem a végére – motyogta kipirultan, ahogy
felnézett rá. – Engedj el.
– Nem baj. – Felkapta az ölébe, Titus pedig meglepetten
felnyögött, amikor ágyékuk összesimult.
– Ó…
– Ó bizony. – Sphintus is egészen piros volt, ahogy
megcsókolta; elbotorkált vele az ágyig, ledobta párnák közé, és fölé mászott. –
Hol tanultad?
– Sindriában, míg ittatok, vettem pár leckét a
háremhölgyektől. – Felsóhajtott és átkarolta, míg ő a nyakába csókolt. – Ne
szívd ki a bőröm…
– Már késő. Túl szemérmetlen vagy, megérdemled.
– Szemérmetlen? – csevegte. – Ó, el is felejtettem…
Először úgy tűnt, Sphintus elereszti a füle mellett a tudatlan megjegyzést – aztán egy
váratlan pillanatban a kulcscsontjához hajolt és fogaival finoman összecsípte
felette a bőrt. Titus nyöszörgött, megfeszült, majd elernyedt. A gyógyító
vállába markolt és hátravetette a fejét, mire az elmosolyodva lejjebb csúszott,
hogy arcát a fiatalabbik hasára fektesse. Apró, leheletfinom csókokat hintett
el a bőrén, míg keze sem maradt tétlen; lassan, de biztosan lehámozott róla
minden egyes ruhadarabot.
Titus úgy érezte, tökéletesen sikerült a kis meglepetése.
Sziaaa~
VálaszTörlésFogalmam sincs, hogy ezt miért pontórán olvasom újra és kommentelem, de lásd a hatalmam, itt vagyok, és kommentelek. xD Szeress! xD
A zene. A zene az nagyon jó volt, még reggel is azt hallgattam, míg összekaptam magam, olyan emberszerű formára. *-* Szóval majd kereshetsz még~
És illett a fichez is, ami szerintem imádatos lesz, szóval, ha ezzel se vagy megelégedve, megyek és megfújdogállak a szelemmel xD Iszonyat édes ez a kettő, és tudjuk, ó, hogyne tudnánk, hogy Titus is csak azért tudja olyan jól rázni magát, mer széles a csípője xD De attól még imádom~ :3
ADD NEKEM A SPHINTUSOD! *3*
Nem nagyon tudok mit írni hozzá, mert elolvastam újra és megint a hastása alá kerültem, de annyira nagyon imádom *-* Írjál még rengeteg ilyet, ó hatalmas magi!
Nyussz~
Szia, te kommentelő dzsinn~ Látom, neked is van jobb dolgod órán. :P
TörlésGondoltam, odalinkelem, ha már erre gépeltem~ Én mikor vagyok elégedett? xD Gyere csak a szeleddel, megtépázhatod vele a fáimat! xD Az tény, hogy a hastánchoz kell egy alkat, Titus meg úgy tűnik, hogy pont a lényeget örökölte. xD
Mondom, egyezkedhetünk. :3 De kérdezd meg előtte Titust is. xD
Igyekszeeeem~
Nyussz~