Winter is coming

Nem tudom, hallottátok-e a legújabb világvége-elméletet. Eszerint kedvenc skandinávjaink végezete vár ránk, a Ragnarök. És természetesen kik derítették ezt ki? Alfredék. Olyan logikusan levezették, hogy itt vinnyogtam a gép előtt, hogy ehhez vajon skandinávék mit szólhatnak. Főleg, hogy a hármastelet szépen ki is hagyták. xD
Igen, nem bírtam ki. :D

– Nagyon komoly témát kell most megvitatnunk – fogott bele beszédébe Amerika fontoskodva. – Nevezetesen azt, hogy ismét fenyeget minket a világvége.

A konferenciatermen általános sóhajtáshullám futott végig; a fiatalabb országok levegőért kapkodtak, az idősebbek rezignáltan forgatták a szemüket. Japán izgatottan mocorgott, Németországon is feszült figyelem tükröződött, de a francia-angol duó csak nosztalgikusan összevigyorgott.

– Nem tudom, mennyire vagytok jártasak az északi mitológiában. – A skandináv szekció felé biccentett. – New Yorkban tegnap hajnalban megfújták Heimdall kürtjét, a Gjallerhornt, mely csatába hívja az embereket az istenek végzetének eljövetelekor. Alig száz napunk van hátra, február huszonkettedikén vége a ma ismert világnak.

Hangzavar támadt. Mindenki egyszerre akarta megbeszélni eme hírt szomszédjával vagy éppen a terem távolabbi sarkában ülő ismerősével. Amerika csendet kért, és elsorolta a mai világra átültethető Ragnarök-jeleket. Mindenki komolyan bólogatott, néhányan jegyzeteltek vagy éppen evakuálási terveket szövögettek.

– Tavaly sikeresen megmenekültünk a maják jóslatától, de egyáltalán nem biztos, hogy a vikingekét is ilyen simán megússzuk – harsogta Alfred. – Fontos, hogy mindenki megőrizze a hidegvérét, és ne essen pánikba. Aki mégis megtenné, az mindig számíthat segítő kezeimre, ahogy ezt Kanada is tanúsíthatja.

– Még jó, hogy a nagy hős december huszonegyedikén ott remegett a takaró alatt, és éppen sírva búcsúzkodott Japántól – csóválta a fejét az említett. Egyedül Franciaország mosolyogta meg kijelentését, mivel csak ő ült olyan közel hozzá, hogy hallja.

Miután Amerika felkorbácsolta a hangulatot, a skandinávok szerettek volna minél előbb lelépni megelőzendően a buta kérdéseket. A legfiatalabb is így volt ezzel, ám amikor felállt volna, elétoppant a túlbuzgó, izgatott Hongkong. Kihasználta az újabb alkalmat, hogy lerohanja Izlandot, hátha végre megadja magát és megkaphatja a számát.

– Nálam is partra vetődött a világkígyó tetemének egy darabkája – susogta tágra nyílt szemekkel.

– Miðgarðsormur.

– Tessék? – Hongkong egy pillanatra kiesett a szerepéből, épp hogy nem lebegett a feje felett egy óriási kérdőjel.

– Miðgarðsormurnek hívják.

– A becses neve Jörmungandr – szólt közbe Norvégia, aki már nagyon unta a világvége-témát. – Az enyém. És köszöni szépen, nagyon jól megvan, eléldegél még pár száz évet odalent. Amíg nem fagy be a seggetek a hármas téltől ott délen, nem kell félni.

– Még Amerikának sem szabadna Heimdall kürtjével szórakozni – vélte Finnország pár méterrel arrébb. – Már megint felesleges tömeghisztériát kelt, aztán majd csodálkozik, ha meg akarják lincselni.

 – Á, csak a Thor második része miatt van – legyintett Dánia. – Jut eszembe, megint össze kéne hozni egy jó kis filmdélutánt, mint a múltkoriban. Nor nem akarja velem megnézni.

Az említett keresztbe fonta a karját, vele aztán nem nézetnek még egyszer kiforgatott mitológiát!

– Kíváncsi vagyok, mikor jósolnak a Kalevalából is világvégét… – merengett Tino, mire a dán arcára nem sok jót ígérő vigyor kúszott.

– Ott a tömeges ételmérgezés lenne az előjel – jegyezte meg ártatlanul, és gyorsan elhajolt a finn rendreutasító taslija elől. A megjegyzésre, miszerint még a saját jóslatukat sem veszik figyelembe, és így bizony csúnyán pórul járhatnak, Dánia csak vigyorgott, és atyáskodva vállon veregette Amerikát.

Kis mitológiai jegyzet: 

- Ragnarök ~ az Istenek Végzete

- Heimdall ~ az istenek őre, a Bifröst hídnál őrködik

- Miðgarðsormur, Jörmungandr ~ Világkígyó, Loki egyik gyermeke, aki a világ körüli tenger mélyén él, és az Istenek Végzetekor felemelkedik, hogy pusztulást hozzon