Ártatlan?

Izland unalmában turkál Hongkong polcán, és olyasmit talál, amire nem gondolt volna...

Igen, még mindig nem tanultam meg címet adni. xD

Izland már rég rájött, hogy nem ajánlatos párja könyvespolcán kutakodnia – már ha nem akar kétes tartalmú könyvekbe botlani. Most mégsem tudta megállni, ráadásul Hongkong is tehetett róla; kell neki végtelen hosszú órákat eltöltenie a fürdőszobában, hogy mindenféle vegyi vackot kenjen amúgy is igazságtalanul tökéletes buksijára és bőrére. Ha itt lenne, most nem unatkozna.

Átpörgetett egy csapat mangát időnként olyan részletekbe botolva, amiket nem akart látni, ám továbbra sem talált hasonlóságot az agyonrajzolt figurák és maguk között. Lehet, hogy csak túl konzervatív? Inkább ott is hagyta őket, és az útikönyvek felé fordult. Utána önéletrajzok következtek megfűszerezve egy kis gazdaságtannal – végre valami angolul! – és egy kis fizikával. Amikor éppen egy kötet visszatuszkolásán dolgozott, feltűnt neki egy vékonyka, látszólag alig olvasott könyv becsúsztatva két vastag mappa közé. Kiügyeskedte, majd azt kívánta, bár ne tette volna.

A Káma Szútrát még kínaiul is felismerte. Először arra gondolt, hogy olvasatlanul vissza is teszi, hadd szunnyadjon csak ott tovább elfeledve. Aztán arra, hogy bűn lenne kihagyni az alkalmat.

Törökülésben leült az ágyra, és ismerős karakterek után kutatva átlapozta az előszót – ha meggondolná magát, még van ideje visszatenni. Aztán megunta az értelmetlen bogarászást (ezt most egyáltalán merről is kell olvasni?), és a lényegre tért. Előtte még az ajtó felé pillantott, s a vízvezetékzúgásból arra következtetett, hogy Hongkong még ellesz egy darabig. Igazán nem vetheti a szemére, ha addig elfoglalja magát. És ötleteket is gyűjt…

A végén annyira belemerült az olvasásba, hogy csak akkor vette észre, hogy párja mögé lopakodott, amikor vékony, hideg ujjak futottak végig a vállán és a nyakán. Összerezzent az érintéstől, végigborzongott. Hongkong a nyakára hajolt, és finoman bele-beleharapdált.

– Mit olvasol annyira? – kérdezte halkan búgó hangon. Izland a mutatóujjára csukta a könyvet és felmutatta. Leon keze elernyedt és lecsúszott a válláról. – Hogy…?

– Ott volt a polcodon – vont vállat Sigurður. – És unatkoztam. Különben meg te is szoktál az én cuccaim között turkálni, szóval kvittek vagyunk. Hé, most hová mész?

Villámgyorsan megfordult, Hongkong után kapott, hátradöntötte és fölé mászott. Párja tőle szokatlanul igazán aranyosan vette fel azt az árnyalatát a pirosnak, amit olyan szerencsésnek tartanak nála; valószínűleg nemigen tudott mit kezdeni azzal, hogy most őt hozták zavarba. Izland érdeklődve bámulta, aztán lustán elvigyorodott.

– Szóval még csak ki sem nyitottad… akkor azt már meg sem kérdezem, hogy kipróbáltál-e belőle valamit. – A füléhez hajolt, csókot lehelt rá, s elégedetten zsebelte be Hongkong elakadó lélegzetét. Elengedte a csuklóját, a kezei becsúsztak Leon könnyű, nyári selyempizsamája alá. A szíve olyan hevesen verdesett, mintha meg akarna szökni a bordák és a test jelentette börtönből.

– Mit fogsz velem csinálni? – kérdezte kiszáradt torokkal.

– Nem is tudom… mit szeretnél? – Izland feltámaszkodott, hogy a mélybarna macskaszemekbe nézhessen. Hongkong félredöntötte a fejét.

– Fogalmam sincs.

– Oké, akkor majd ha eldöntötted, szóljál – bólintott Sigurður vidoran és lemászott róla. Leon meglepetten pislogott utána, feltápászkodott a könyökére, és kábán, kótyagosan figyelte, ahogy párja felveszi maguk mellől az erotikus irományt és megkeresi a helyét. Hirtelen határozással elrugaszkodott, hátulról elkapta Izland derekát és leteperte a földre. Az északi halkan felnyögött, motyogott valamit arról, hogy most tuti agyrázkódást kapott, aztán átkarolta a nyakát és lehúzta egy csókra. Közben Hongkong kezei sem tétlenkedtek, mert az egyik elég határozottan a másik ágyékára feszült. Sigurður zavartan, türelmetlenül mocorgott.

– Ennyire nem kell ártatlannak nézni… – jegyezte meg incselkedve, míg elégedetten szemlélte fordított helyzetüket. Amint visszaszerezte a helyét fölötte, mindjárt magabiztosabb lett – még ha csak egy fokkal is. Izland felhúzta a lábát, hogy utat engedjen a kezének.

– Ez még nem elég bizonyíték rá – mondta szkeptikusan. Igyekezett minél szorosabban összefűzni a lábaikat, és szinte nem is szándékosan feljebb lökte a csípőjét. Imádta, ahogy Leon ismételten elpirul, hogy ő hozhatja elsőként ilyen helyzetbe. – Úgy sem hiszem el. – A hangja szokatlanul puhává vált, csak hogy megnyugtassa: egyáltalán nem kell komolyan venni, amit mond. Hongkong a kulcscsontjához támasztotta a homlokát és hosszasan kifújta a levegőt.

– Talán az ágyon kényelmesebb lenne…

Izland rámosolygott, lehessegette magáról, és kézen fogva az ágyhoz húzta, hogy aztán hagyja magát ledönteni.

Teljesen el is feledkeztek a földre esett, nyitott Káma Szútráról.