2013. augusztus 6., kedd

Mit kapok, ha hallgatok?


Lejlával megállapítottuk, hogy Hongkong tökéletes Sebastian lenne, majd arra jutottunk, hogy már meg is van a Ciele Ice személyében. Azt mondta, ezt muszáj megírnom. Alant láthatjátok az eredményt... xD
Tajvan megzsarolja HongIce-ékat, hogy kitálal a kapcsolatukról, ha nem cosplayelnek vele a Kuroshitsujiből. Fogjuk rá, hogy crossover.


– Jia Long, merre vagy? Elhoztam a…

Szabályosan odafagyott a küszöbre, amikor meglátta drága bátyját, amint valakivel igen lelkesen csókolódzik félig a konyhabútorra döntve az illetőt, félig pedig felültetve rá. Olyannyira ledöbbent, hogy még a karján lóbált retikült is elejtette, ahogy a szája elé kapta a kezét, hogy elfojtson egy sikkantást.

– Tudtam, hogy van valakid!

A páros szétrebbent, a szőke szabályosan eltaszította magától Hongkongot és lecsusszant a földre, és beállhatott volna közúti jelzőlámpának, olyan piros volt az arca. Tajvan nem zavartatta magát, mohón bámulta kettősüket. A feltűnően nyugati szerzet zavarában egyik lábáról a másikra állt, majd Leon megköszörülte a torkát.

– Mi járatban, Mei? – érdeklődött a lehető legártatlanabb hangon, mintha mindennapos esemény lenne, hogy húga csak úgy rátör a saját lakásán (valójában az is volt, havi rendszerességgel, már éppen esedékes volt).

– Nem szeretnéd esetleg bemutatni a barátodat?

A feltűnően nyugati szerzet nem várt a bemutatásra; a lány elé lépett, és kezet nyújtott neki.

– Sigurður Snorrisson, Izland.

Mei először meglepetten pislogott, aztán szélesen elmosolyodott és megrázta a kezét.

– Wang Mei, Tajvan. – Félresöpörte az egyik hosszú, arcába lógó tincset, és Hongkong felé fordult. – Látod, tanulhatnál egy kis jó modort a pasidtól, Jia Long. Még csak nem is köszöntél a húgodnak!

Felszólítás nélkül odaugrabugrált hozzá, lábujjhegyre állt, és cuppanós puszit nyomott bátyja arcára, aki csak lemondóan sóhajtott.

– Nem értem, miért nem meséltél róla – nyafogta Tajvan.

– Mert tudtam, hogy így fogsz reagálni.

– Én nagyon örülök nektek! – csapta össze a tenyerét boldogan és hozzá hintázott a talpán. – De gondoljatok bele Yao milyen hisztit fog csapni, ha utolsóként tudja meg…

A páros összenézett, majd Hongkong belefogott a magyarázatba.

– Figyelj, Mei, nem akarjuk nagydobra verni, csak…

– Ezek szerint csak én tudok rólatok? – csillant fel a szeme, mire a két fiú kelletlenül, de bólintott. – Nagyszerű! Mit kapok, ha hallgatok?

– Bármit – vágta rá rögtön Leon, ám eme könnyelmű kijelentését a következő pillanatokban meg is bánta.

– Hm, lássuk csak… – Tajvan elgondolkozva kezdett fel-alá sétálni a kicsiny konyhában, Izland pedig lezuttyanva az egyik műanyagszékre várta a fejleményeket. – Ígértél nekem egy Sebastian cosplayt a Kuroshitsujiből. Azt hiszem, megtaláltuk a Cieledet.

– Tettem ilyen ígéretet?

– Nem egészen, de én így vettem – vont vállat könnyedén. – Áll az alku, vagy hívjam Yaót?

Hongkong támogatást remélve pillantott párjára.

– Ice?

– Én elvesztettem a fonalat – emelte fel a kezét Izland –, de oké…

– Csodálatos! – Tajvan majdnem ugrálni kezdett lelkesedésében, de türtőztette magát. – Amúgy azért ugrottam át, hogy megmutassam a Lizzy cépémet, mert már majdnem kész, és jó lenne egy szakértő vélemény…

– Én csak egyszer láttam azt az animét, miért nem kérdezed Kikut?

– Mert neki lesz meglepetés. No megyek, felveszem. Egy pár perc és már itt is vagyok. – Még visszahajolt az ajtóból, hosszú, ébenfekete haja nagyot lebbent, és intőleg meglengette feléjük a mutatóujját. – Addig is ne smároljatok az ablakban, nem szeretném, ha ti is úgy járnátok, mint az a szegény pár Yaónál.

– Miért, hogy jártak? – érdeklődött Sigurður, amint becsukódott Mei mögött az ajtó.

– Az ablakban szexeltek, kitört az üveg, és kizuhantak a sokadikról.

Az északi elfintorodott a gondolatra. – Ez minket nem fenyeget. Tulajdonképpen mit is kell majd csinálnunk?

Hongkong belefogott egy rövidebb magyarázatba a cosplayelésről, s Izland percről percre riadtabbnak tűnt. Nemsokára bepördült hozzájuk Tajvan egy fodros, a rózsaszín mindenféle árnyalatában pompázó viktoriánus ruhában, felkontyolt hajjal, lelkesen.

Sigurður ekkor jött rá, hogy megint belerángatták olyasmibe, amit nagyon nem akar; ám már nem volt visszaút. Az ígéret szép szó, különösen akkor, ha zsarolják az embert.

*

Az eltervezett programjuk ugrott, s mit volt mit tenni, leültek animét nézni; Hongkong már egyszer látta a Fekete komornyikot – hála Tajvannak, aki egyenesen rajongott érte. Izlandnak viszont igen sok pótolnivalója akadt a keleti kultúra terén, így kénytelen volt elveszteni az anime-szüzességét.

– Furcsa a rajzolása – tette az első kritikus megjegyzést. – Miért ekkora a szemük? És miért visít mindenki?

– Majd hozzászoksz – vont vállat Leon, és ahogy leült mellé a kanapéra, mintegy véletlen, átkarolta Sigurður vállát, aki erre nyafogott, hogy melege van. Erre az volt a válasz, hogy be lett kapcsolva a légkondicionálás, így a szoba pillanatok alatt kellemes hőmérsékletűvé hűlt. Nem volt más hátra, minthogy minél gyorsabban letudják az egészet.

– Na jó… tisztázzuk: hány éves is Ciel?

– Tizenhárom? Asszem.

– Én nem tizenháromnak nézek ki! És különben is, magasabb vagyok nálad. Sokkal – bökdöste meg Hongkong mellkasát.

– Öt centi még nem olyan sok – helyesbített önérzetesen párja.

– De elég feltűnő – öltött rá nyelvet Izland. – Ez a gyerek akkora, mint Sealand.

– Ne becsüld alá. Legfeljebb kiadunk felnőtt Cielnek.

– Nem festetem be a hajam.

– Arra találták fel a parókát.

Miután pár részen túlvoltak, Sigurður arra jutott, hogy nem is olyan rossz a sztori; Mei közben rájuk rontott, hogy méretet vegyen – a ruhavarrást elvállalta, csak legyen kit beöltöztetni. Elrendelte, hogy amint hívja őket, legyenek ott próbálni – amire a lelkesedését látva nem kell sokat várni – majd elrohant anyagokat és minden más szükséges holmit beszerezni.

*

Leon tényleg próbálta lelkiekben felkészíteni az északit a várható történésekre. Sigurður arcán azonban látszott, hogy minden egyes félrement gombostűszúrással és kritikával közelebb jut a kiboruláshoz – pedig ez még csak az első ruhapróba volt. Ráadásul Tajvan mindenféle zavar nélkül matatott rajta, ide-oda húzgálta és igazgatta a ruhát, és olvadozott, hogy milyen jól áll a munkája a fiún.

– Akkor egy hét múlva hozod azt az inget, amit mondtál, meg a szalagot a nyakadba. Nagyon remélem, hogy olyan, amilyennek leírtál, mert aznap már nem lesz időnk ilyen apróságokért rohangálni. A szemfedőt és gyűrűt kérem vissza, mert még a végén elhagyod. Ja, és kezdj valamit a lábaddal.

– Miért, mi van vele?

– Túl szőrös egy tizenhárom éveshez. Borotváld le vagy valami.

Hongkong elfordult, csak a válla remegett meg az elfojtott a nevetéstől; Izland arca vörösre gyúlt, és olyan gyorsan vette le a mélykék, tökéletesre megvarrt ruhát, hogy ismét egy adag tűszúrással lett gazdagabb, no meg Mei leszidta, hogy nem vigyáz a művére. Leon volt a soros a próbálással.

– Ne röhögj, mert neked meg a szemöldöködet fogom lekezelni.

– Tökéletesen jól van a szemöldököm, és csak rosszabb lesz, ha nekimész!

– Lárifári. Na add a kezed.

Talán a kelleténél többet szúrta meg, amikor megtűzte a túl hosszúnak bizonyult ruhaujjat. Izland közben felvette a rendes ruháit, és hogy előbbi bűnét semmissé tegye, szépen összehajtogatta a cosplayét.

*

Egy hét múlva már a japán fővárosi hotel szobájában készülődtek az éppen esedékes animeconra. Tajvan pörgött és lelőhetetlen volt, Hongkongon nem látszott, hogy túlzottan izgatná az esemény, Izland pedig engedelmesen tette, amit mondtak neki – jöjjön, aminek jönnie kell, csak a többi ország ne tudjon róla, főleg a testvérei ne. Ahhoz viszont már volt pár szava, amikor Mei leültette az ágyra, mozdulatlanságra ítélte, és elkezdte púderezni az arcát.

– Tényleg muszáj ezt? – kérdezte rezignált sóhajjal. Igencsak tüsszenthetnéke volt.

– Szeplős és sápadt vagy, muszáj. És ha már itt vagyunk, a szemedet is kihúzzuk, hogy feltűnőbb legyen. – Belekotort a neszeszerébe szemceruza után, és ha már megtalálta a vörös kontaktlencséket is, továbbította testvérének azzal az utasítással, hogy legyen oly szíves és tegye fel magának, valamint a fürdőszobában talál egy szemöldökcsipeszt, amit sok szeretettel ajánl figyelmébe. Aztán minden figyelmét a feszengő Izlandra fordította, akinek igencsak mehetnéke volt. – Maradj nyugton, különben belekapok a szemedbe. Annyira nehéz téged sminkelni, szokatlan az arcod formája… ezt is próbálni kellett volna. Oké, most pislogj! Jól van, jó fiú.

A végén csak az vigasztalta Izlandot, hogy szinte felismerhetetlen volt sötétre húzott szemekkel, sötétszürke, szinte már feketébe hajló parókával. Persze ha valaki tudta, hogy ő bújt Ciel Phantomhive gróf bőrébe, akkor már kitalálható volt. Ha belegondolt, nem állt olyan távol tőle a karakter ruhatára, no meg a személyisége, de ezt semmi pénzért nem mondta volna ki, mert még a végén vérszemet kap a lány, és következő alkalommal is beszervezi.

Magára öltötte a ruhát, kisimította a nem létező ráncokat; megállapította, hogy a nadrág az ő ízlésének túl rövidre sikeredett, túl sok látszik a combjából (nem segítettek Mei megjegyzései sem, ahogy irigykedett, hogy milyen szép, hosszú lábai vannak), de nem volt mit tenni. A fekete szalagért nyúlt, amikor Hongkong mögé lépett, átkarolta a derekát és a füléhez hajolt.

– Segíthetek, fiatalúr?

Sigurður összerezzent és megfordult. Felbámult rá.

– Mi van?

– Csak gyakorlom a szerepem – nevetett fel hirtelen, mire a másik csak még jobban zavarba jött. – Rosszul raktad fel a parókát, miért nem segített Mei?

– Elment átöltözni. – Hagyta, hogy Leon rendesen ráigazgassa a parókát, befésülje a haját, majd megkösse a masniját is. Izland összevont szemöldökkel figyelte ténykedését, aztán rájött, mi olyan furcsa.

– Még sosem láttalak ilyen sápadtnak.

– A rizspor csodákra képes.

– Látom… – Sigurður továbbra is kritikusan méregette, aztán a vállára tette a kezét. – Mikor nőttél meg ennyire?

Hongkong visszahuppant a sarkára, ezzel visszanyerve eredeti magasságát.

– Nem ér.

– Szeretek magasabbnak lenni nálad – somolygott az északi. – Kényelmes. – Átkarolta a nyakát, és összedöntötte a homlokukat. Az ajkuk egy centire se lehetett a másikétól, Izland alig bírt magával.

– Nem kellene… – suttogta nem túl meggyőzően. – Mei kinyír minket, ha összepúderezlek.

– Nem érdekel.

Ahogy csókolóztak, Leon keze kissé elkalandozott, minek következtében párja furcsán nyikkant egyet és eltolta magáról a kezét.

– Csinos Ciel vagy… és karakterhű.

– Nem tudok szerepet játszani.

– Csak légy önmagad és meg van oldva.

– Annyira nem is vagyok hisztis – bökdöste meg a mellkasát. – És kényes sem.

– De szép igen.

– Menj már…

Ismét csókolóztak, majd…

– Szívesen elnézném még az enyelgéseteket, de Kiku lent vár, és nem ártana indulnunk.

A páros szétrebbent (kellemetlenül sokszor kellett így tenniük az utóbbi időben), míg Tajvan gyorsan egy rejtett zsebbe süllyesztette telefonját, mellyel titkon rögzítette a romantikázást. Eligazgatta a szoknyáját, még egy utolsót igazított nehéz, sötétszőke parókáján. Meglepően jól állt neki ez a hajszín, még a szemöldökét is átfestette, egyedül csak a szeme vágása volt árulkodó keleti származását illetően. A legnagyobb természetességgel karolt a Ciellé alakított Izlandba, s testvérének csak intett, hogy kövesse őket.

– Ó, csak nem Kuroshitsuji? – kiáltott fel Japán, amint leértek; elébük sietett, szokatlanul türelmetlen és izgatott volt, már amennyire ezt Izland meg tudta állapítani abból az ismeretségből, amit a világtalálkozókon nyerhetett. Ha jól emlékezett, még sosem beszélt vele négyszemközt. Ő most nem cosplayelt, de viselt egy I love anime feliratú pólót, egy pár fekete macskafület csiptetett a hajába, a nyakában pedig ott függött az elmaradhatatlan fényképezőgép, amivel már el is lőtte a nap első képét. – Mei, látom mégis sikerült meggyőznöd Jia Longot, hogy nagyszerű Sebastian lenne… Ki a Cieletek?

– Sigu… – fogott volna a bemutatkozásba Izland, de Tajvan rápirított.

– Te most Ciel Phantomhive gróf vagy!

És ezzel meg is kezdődött Sigurður tortúrája, miszerint engedély nélkül inkább meg sem szólalt a lány közelében.

Beszálltak Japán elegáns, ezüstszín autójába, és amint elindultak volna, Tajvan felsikkantott, hogy fent hagyták a sétapálcát. A házigazda gyorsan felrohant érte, míg Mei mindent tüzetesen átnézett, hogy megvan-e. Kezdtek késésben lenni, köszönhetően a csúcsforgalomnak, és hogy minden egyes lámpa akkor pirult el, amikor eléértek. Úton-útfélen jelmezes alakokat láttak, Izland egy ponton le is húzta az ablakot, hogy bámészkodjon, ám ezzel hamar fel kellett hagynia, mert egy csapat rajongó általános orrvérzésben tört ki.

– Legalább tudjuk, hogy felismerhető vagy – fordult hátra mosolyogva Tajvan az anyósülésről. Kénytelen volt előre ülni, mert máshogy nem fért volna el a ruhája.

Valamilyen japán csoda folytán mégis sikerült időben odaérniük a con helyszínére. Amint elvárható volt, Kiku ismert egy rövidebb, gyorsabb utat. Még hátsó bejáratot is tudott, így sorban állás nélkül bejuthattak, s innentől nem volt megállás.

*

Hongkong végig gondosan figyelte, mikor jön el az a pillanat, amikor Izland kiborul, és otthagyja őket a fenében, de a fiú egész jól bírta; japánul nem tudott, ezért ő vagy Mei fordított neki, ha kellett; időnként persze nem ártott cenzúrázni, mert a rajongók akármilyen ártatlannak is néztek ki, pont olyan perverzek is voltak. A fele rajongótábor elájult, amikor Ciel megszólalt egyszer-egyszer franciául, a másik fele pedig egyre határozottabban kezdett nyomulni rá. Csak úgy kattogtak a fényképezőgépek, pár méterenként megállították őket fotózni, valaki bekiabált, hogy csókot, s itt telt be Sigurðurnél az a bizonyos pohár; fogta magát, és lelépett, de olyan szélsebesen, hogy mindenki elvesztette a szeme elől. Leonnak nem kevés idejébe telt, mire megtalálta, s engesztelésül vitt neki egy ki tudja honnan szerzett vattacukrot.

– Nem megyek vissza – fintorgott önérzetesen az északi, és sértetten pislogott fel ültéből a szemébe lógó, sötét tincsek mögül. A szemfedőt le is vette, mert nagyon zavarta. – Ezek minden egyes mozdulatomra sikítoznak. Őrület. Elegem van.

– Mondtam, hogy ilyen lesz – vont vállat könnyedén Hongkong, míg leült mellé. Ő már hozzá volt szokva az ehhez hasonló felhajtáshoz, nem is igazán zavarta. Párja felé nyújtotta az édességet, de az tudomást sem vett róla. – Neked hoztam.

Sigurður ajka megrándult, és felhúzta maga elé a lábait. Ahogy átkarolta őket, úgy festett, mint egy durcás kisgyerek. Letépett egy darabot a vattacukorból, egy óvatlan pillanatában a szájába tömte, mire ő csak morgott és megfenyegette, hogy kikeni vele, és akkor nem is kell saját kezűleg megfojtania, mert Tajvan megteszi helyette. Leon felnevetett, míg Izland tovább süllyedt a sértettségben. Azt is a fejéhez vágta, hogy miatta kerültek ilyen helyzetbe (az, hogy ő ugyanúgy nyakig benne volt az egészben, felejtős volt), és hogy Mei úgy sem fogja tartani a száját.

– Olyan nagy baj lenne, ha kiderülne? – kérdezte halkan Hongkong. A keze lecsúszott a válláról, amit Izland nem is annyira bánt, mert úgy is melege volt, és szenvedett a párás, nagy zuhét ígérő levegőtől. Már nyitotta volna válaszra a száját, amikor az elhagyatott falrészükhöz vezető ösvényen megjelent egy csapat lány zászlókkal felfegyverkezve – bizonyára fotózkodáshoz kerestek megfelelő helyszínt –, s mikor észrevették őket, ujjongni kezdtek, hogy milyen aranyosak. Sigurður meglátva őket rémülten felpattant és elmenekült. Nem is látták egészen délig. 

*
– Azt hiszem, kultúrsokkot kapott – magyarázta húgának, amint egy gyorsétteremben ültek és igyekeztek minél gyorsabban megebédelni. A lány bólogatott, szőke csigái csak úgy pattogtak az arca körül, és gyorsan lesöpörte a morzsákat az öléből. Szétbontott egy szalvétát, és a ruhájára fektette, hogy ne az anyagot egye le.

– Igen, az megeshet. Odaadnád a sót, Kiku?

– Látom, baromira érdekel, mi van Ice-szal.

– Mit kezdjek vele? A te pasid.

– Mondjuk lehetnél kicsit megértőbb – tette keresztbe a karját Hongkong. – És igen, az én pasim. Örülnék, ha nem nyomulnál rá ilyen feltűnően.

Mei roppant nőiesen majdnem kiköpte a szájából, amit éppen rágott, ahogy hangosan felprüszkölt. A szája elé kapta a kezét, hogy elfojtsa a nevetését, és közben majd’ megfulladt. Valaki áthajolt az asztalon és óvatosan hátba veregette.

– Ne haragudj, de ez baromi aranyos, hogy féltékeny vagy, de semmi okod rá.

Hongkong sértetten szusszantott; még mindig látta maga előtt, ahogy a lány felkérette magát Sigurðurrel, és a tömeg közepén eltáncoltak egy bécsi keringőt. Biztos volt benne, hogy videó is született róla, ráadásul úgy tűnt, hogy párja még élvezi is a táncot, mert feltűnően udvarias volt Meijel.

– Amúgy meg megnyugodhatsz, ott jön.

És valóban, a bejáratban feltűnt Izland, s két pillanat múlva már ott is volt mellettük. Nyugodtabbnak tűnt, mint amikor utoljára látták, valószínűleg csak pár csöndes órára volt szüksége.

– Eltévedtem – mondta, ahogy leült melléjük. – Lemaradtam valamiről?

– Igen, Jia Long félté…

Köszönjük, Mei.

– Indulhatunk vissza? – vágott közbe Japán megelőzve a testvérek kitörni készülő vitáját. Izland gyorsan rávágta, hogy igen, s nem kerülte el Mei figyelmét, hogy titokban összefűzi az ujjait Hongkonggal.

*

Izland nem volt olyan ostoba, hogy azt higgye, teljesen titokban maradhat a részvétele egy ilyen eseményen; előre rettegett hazafelé a repülőn is. Akkor nyugodott csak meg, amikor nem akarta otthon senki sem leszedni a fejét. Aztán…

– Icey, ez itt te vagy, ugye? – Finnország vidám hangja most kellemetlen borzongást idézett elő benne. Nem volt gúnyos, csak kíváncsi, de ez pillanatnyilag nem jelentett különbséget Sigurður számára. Kikapta a telefont Tino kezéből, és egészen közelről meredt a képre. Igen, kétségtelen ő volt az. Abból az egyébként igen jól sikerült képsorozatból volt, amit még délután ment bele, mert már úgy is mindegy volt. Lám, lám, visszaköszön…

– Hol szerezted? – rivallt rá a finnre.

– Erzsi küldte… – bökte ki megszeppenten. – Mesélte, hogy mintha összefutott volna veletek valami japán animeconon, csak nem volt benne biztos, hogy te…

– Mit kérsz a hallgatásért? – sóhajtott a fiatalabbik. Időközben körültekintően berángatta a kamrába, s a sejtelmes megvilágításban látszott, mit örökölt Norvégiától.

– É-én… semmit…

– Helyes.

– Már mindenki látta a képeket, Islanti.

– Hogy mi?!

– Tele van velük a világháló, ne viccelj.

Izland a rosszullét szélén állt. Finnország megkockáztatott egy bizalmas vállveregetést.

– Semmi gond – lapogatta meg a hátát. – Az a sok út Ázsiába nem marad meg nyomtalanul a pénzügyeiden, mindenki tudja, hogy…

– Ki nézi a pénzügyeimet? – rázta meg a vállát Izland, mire a finn csak riadtan pislogott.

– Norvégia, ki más… te bíztad rá még a múltkor.

Sigurður erőtlenül ejtette az oldala mellé a karjait, a vállai előre estek.

– Tényleg. Ne haragudj, Tino. – Elfordult, nem akaródzott a szemeibe néznie a kitörése után. – És… a bátyám hogy fogadta?

– Örül nektek – ragyogott rá Finnország. Kintről mintha dulakodás hallatszott volna, majd felharsant Lukas ideges hangja.

– Izland, azonnal kitolod a segged, és elmondasz mindent a bátyádnak!

Finnország zavartan megvakarta a feje búbját, és kényszeredetten mosolygott.

– Nos, ő így fejezi ki az örömét.

Amikor kijöttek a kamrából, Norvégia rögtön elrángatta könyökénél fogva a tiltakozó fiatalt, Dánia pedig büszkén hátba veregette a viszolygó finnugort.

– Így kell ezt csinálni.

– Most olyan szemétnek érzem magam… – nyöszörgött Tino.

– Neked bárki elmond bármit, téged kellett feláldozni.

A kertből tisztán behallatszott, amint a testvérpár pöröl egymással.

*

Izland következő kellemetlen élménye egy telefonhívás volt – egy telefonhívás jövendőbeli apósától.

– Hogy képzeled, hogy megrontod az öcsémet, és nem szólsz előtte róla?! – kiabált Kína a világ túlsó felén, s Sigurður nem győzte elég messze tartani magától a kagylót, hogy ne süketüljön meg. Csak úgy záporoztak rá a szidalmak kínaiul, majd Yao komolyabb témára tért.

Izland fontolgatta egy ponton, hogy lecsapja a telefont, ám ez elég nagy udvariatlanság lett volna. Elszörnyedve hallgatta hát az aggodalmas rémtörténeteket a rosszul elsült távkapcsolatokról.

Ennyit az ázsiai diszkrécióról. 

Igen, átkereszteltem a gyereket Steilssonról Snorrissonra, mert Izland első jelentős írója Snorri Sturluson volt, és szerintem Ice elég nagy könyvmoly ahhoz, hogy felvegye az ő nevét. x3

12 megjegyzés:

  1. Bevallom, magam is furán nézek néha a jelmezes tömegközlekedő figurákra úgyhogy kicsit együttéreztem Iceal, de csak egy kicsit, mert titokban azért jól kiröhögtem. xD Amúgy tudom, hogy írás közben elvonatkoztatunk egy kicsit az alapműtől, de belegondoltál, hogy milyen hülyén hangzik, hogy egy anime szereplő nem néz animét? Ezzel persze nem téged bírállak, nagyon nagy poén volt, csak na.. ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én egyszer tömegközlekedtem cp-ben, Pesten, de annyi is elég volt. xD Nem szeretem, amikor megbámulnak, nagyon zavarba tudok jönni tőle.
      Ebbe nem igazán gondoltam bele. A Heta - szerintem - kicsit kilóg az animék sorából, és Ice-ról nem tudom elképzelni, hogy Hongkong előtt tudta, mi az az anime. xD Amúgy még van ehhez hasonló elvetemült ötletem, szóval rettegjetek. :D

      Törlés
  2. Nagyon tetszett, jól kinevettem szegény Ice-t amikor csak ûgy simán belement a dolgokba xD Írj még több ilyet, mert imádom HongIce-t ^3^ Amúgy azt szeretném kérdezni, hogy benne lennél egy cserében? *kiskutya szemek*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gondolhatod, én milyen fejjel írtam ezt... xD Szegény-Szegény Ice. :D
      Lesznek még~
      Természetesen, ki is raklak. x3

      Törlés
  3. Mint mondtam én tagadok mindent >.>
    De mivel tetszik a népnek, ezért mégsem xD
    Nagyon jól megoldottad *---*
    Tetsziiik~
    Nemtudokmitírni....
    Vicces volt és úgy értelmesebben tudok kommentálni, ha skypeon teszem és másolok és nevetek és kivesézzük és lol és au xD
    Ha ez ennyire tetszett nekik, akkor a másikon röhögés általi halált fognak halni o_o
    Emberölésben bűntársságom elismerem és szeretlek és pusziii~ xD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne tagadjad, teee, bűntárs. xDD
      Nem baj, majd ha elkaplak, akkor kifaggatlak bővebben, csakazértis~
      Hirtelen nem tudtam, melyik másikra gondolsz, aztán eszembe jutott. xD
      Én is szeretlek~ <3

      Törlés
  4. Sea-sama és az ő remek ötletei >.<
    Am NAGYON tetszet és annyira boldog vagyok, hogy egyre több a HongIce *--* Annyira cukik <3
    Az otakukban akárhol vagyunk nem csalódunk XD Én is tuti csókot kértem volna :3 Yao a végén.. kéééész!!! Nem is gondoltam, hogy igy ki fog akadni XD
    (ui,: Megint vissza tértem és ne aggodj olvasom a ficceket, csak ezzel az új géppel olyan szar komit irni :| )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És ha még tudnád, mi van a tarsolyunkban... :P
      Igeeen, HongIce-t a népnek~ Még fogok keresni fordítanivalót is belőlük. x3
      Én Ice helyében már akkor elszaladtam volna, amikor köréjük gyűltek a rajongók. xD
      Szegénykének csak az volt a baja, hogy ő tudta meg utoljára... fényképekről. xDD
      Örömmel látlak újra~ <3 (mindig mentsd le, amit írsz, és csinálj előnézetet, a csúnya blogger hajlamos eltűntetni a dologokat)

      Törlés
  5. Jaj szegény Ice, mindenki megtalálta így a végére : D Az alapötlet is nagyon tetszett, és kivitelezés is remek lett. Édesek együtt, és az a kép amit Tajvan csinált nekem kell. *.* Tökéletes lehetett! *-* Ice természetre meg ízlésre annyira Ciel, hogy az hihetetlen, Hongkong meg aranyos volt mellette.
    Nagyon tetszett, grat! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem menekülhetett. :D (Nem szívesen lettem volna a helyében, amikor Nor pörölt vele. xD) Szerintem mindannyian megnéznénk, szóval cserkésszük be, biztos szívesen megmutatja~ Igen, Ice nagyon Ciel, simán felvenné bármelyik ruháját... na jó, kivéve azt a báli nőit. xD
      Örülök, hogy tetszett~ <3

      Törlés
  6. ÉN MÉG MI A FENÉÉRT NEM ÍRTAM IDE?!
    Mondd meg! Mondd meg most! 8"DD Mert már akkor is imádtam, mikor mutogattál belőle részleteket, és hajtottalak is, hogy gépeld be. És még így most átolvasva is fantasztikus *-* Iszonyat aranyosak ezek ketten, és egyszerűen fel nem foghatom, hogy tudsz ilyen jó Ice-ot írni. Áruld el a titkodat, és befejezem az IceHongot. XD Muhahaha~ Na jó, azt amúgy is befejezem, de hihetetlen vagy NorIcék írása terén. (ez milyen mondat lett már! XD)
    Szóval írjál még nekünk ilyeneket, gyerünk! *megy és lenyomja a word elé*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Látod, jó kérdéseid vannak, fogalmam sincs. xD
      Nem tudom, Ice is meg Nor is csak úgy jön. xD A te Ice-od is jó, szóval tessék befejezni azt az IceHongot és azt a másik ficet is. :P (úgyis behajtom rajtad. xD)
      Lesz mééég~

      Törlés