Volt valami Kínában, ami vonzotta a tekintetét, ami arra
késztette, hogy újra és újra hozzáérjen. Jó volt álmában hozzáérni, mert
ilyenkor nem izgett-mozgott vagy tiltakozott feleslegesen. Oroszország szerette
ezeket a lopott pillanatokat.
A főnökeik találkozója jó ürügy volt arra, hogy ők is
találkozzanak. Most még a megszokottnál is jóval hidegebb volt Moszkvában, így
Ivan forró teát főzött azokból a füvekből, amiket előző alkalommal kapott
Yaótól. Neki valahogy mégsem sikerült olyanra, amilyennek a nagy könyvben volt
megírva, talán a szamovárral volt a gond vagy az időjárással, a fene tudja
ezeknél a flancos keleti dolgoknál. Feljavította hát az első kezébe akadó
alkohollal – végső soron az is melegít.
Felült az ágyban, és az állát a kezébe támasztva bámulta
Kínát. Nem sok látszódott belőle a sötétben, a súlyos dunyha is elrejtette
pergamen árnyalatú bőrét és filigrán alakját. Lehajtotta róla a nehéz takarót,
ami sokkal vastagabb volt annál, amit ő általában használt, de most direkt
elővette Kína miatt, nehogy megfázzon. Közelebb húzódott hozzá,
végigzongorázott a bordáin és a testén újra és újra, majd a kezei megálltak az
arcánál. Sosem tudta eldönteni, mennyi idős pontosan. Talán a legidősebb
közöttük, hiszen több ezer éves történelemre tekinthetett vissza. A férfi haja
szétterült a párnán, halványan fénylett és sötét volt, mint az őket körülölelő
éjszaka. Oroszország nem hagyta, hogy újra összefogja, miután együtt voltak,
sokkal jobban tetszett neki széteresztve.
Valamiért önkéntelenül gyengéden bánt Kínával. Nem értette
magát. Az illata elbódította; keleti fűszerek, füstölők, jellegzetesen tömény,
hetekre bevette magát az ágyába, miután ott volt nála, hiába cserélt ágyneműt.
Olyan volt, mint valami kábítószer, egyre többet és többet akart belőle…
Magához láncolta. Ez így nem volt jó.
Yao nyöszörgött álmában, és neki hirtelen eszébe jutott
valami. Mindig a hátára panaszkodik, nem? Hogy a kora miatt fáj, mintha szét
akarna szakadni… A régi hatalmi harcok, a nomádok támadásai, a háborúk nem maradhattak nyom nélkül. Kína testét mindenhol forradások fedték, a bőre volt a
győzelmeinek és vereségeinek naplója. Mintha említett volna egy módszert a
fájdalom enyhítésére és megszüntetésére, nem? Azok a kis tűk. Akupunktúra.
Hiszen neki is van olyan, egyszer hozott neki…
Oroszország hirtelen jött lelkesedéssel felpattant az
ágyról, és az éjjeliszekrény fiókjaiban a dobozka után kutatott. Amint
megtalálta, visszatért Kínához, óvatosan a csípőjére ült, és megnyomott egy
pontot a vállánál, mire Kínának riadtan pattantak fel a szemei.
– Mit csinálsz? – kérdezte riadtan, az alvástól rekedt
suttogással. Oroszország csak mosolygott.
– Nem fog fájni… – suttogta édesen, és elővett a dobozból
egy tűt. Kína felült volna, ha Ivan hagyta volna, ki akarta kapni a kezéből.
Oroszország hátrahőkölt, mire a testsúlya kényelmetlenül áthelyeződött.
– Mindig ezt mondod…
Oroszország halkan, fejét csóválva nevetett, mintha valami
nagy butaságot mondott volna, de igazából rosszul esett neki. Ó a kicsi Kína,
mindig csak gyanakszik, sosem akar megbízni benne… A vállába döfte a tűt, ő
pedig felordított.
Áááááu >___< Ez most nekem is fájt. Pedig amúgy nekem ők ketten úgyahogy bejönnek vagy legalábbis elfogadom, hogy ők elvannak. De ez így áh T___T Szegény Kína~
VálaszTörlésDe tetszett, jöhetne még ilyen~
Én igazából még mindig nem tudom, hányadán állok velük. Igen, szegény Kína...
TörlésÖrülök, hogy tetszett~ Majd még meglátom. x3
Mikor megláttam, hogy Oroszország/Kína egy kicsit meglepődtem, de nem kellett volna, mert nagyon jól íród őket. Ivan és a tű! Tű! Félek a tűktől, pláne ha nála van. XD És annyira tipikusan Ivan, hogy segíteni akar, de gőze sincs a dologhoz, de ő segít és a végén így okoz fájdalmat. Tényleg mint egy kisgyerek... Na nem szövegelek itt tovább, lényeg, hogy nagyot tetszett és nem hittem volna, hogy ezt mondom, de írj még ilyeneket.
VálaszTörlésTudod, ez volt, amit említettem, hogy nem fog valószínűleg begépelésre kerülni, de aztán mégis elővettem. xD Én alapvetően nem, de ha Ivannál van... Igen, nagyon jellemző, ezért értik annyira félre.
TörlésÖrülök, hogy tetszett! <3