Gyermeki ártatlanság

Újabb szösz, ezúttal fluff~ 
(Kicsit talán ooc.)

– Css, Tino. – Saját ajkával némította el a finnt, és megnyugtatóan simogatta a csípőjét. – Hangos vagy.

– Ne haragudj – nyöszörögte Finnország, amint levegőhöz jutott, miközben még szorosabban ölelte át szeretőjét és lábait annak férfiasan keskeny csípője köré kulcsolta. Kicsit szégyellte magát, amiért ennyire hangos, de nem tehetett róla; Berwald minden egyes érintése annyira jó volt, és úgy érezte, nem bírja tovább, ha nem adhat ennek hangot… csak sajnos más is volt rajtuk kívül a nagy házban.

Olyan közel simultam egymáshoz, amennyire csak lehetséges volt és lassan, szerelmesen ringatóztak. Finnország Svédország vállába fúrta az arcát, hogy valamennyire elfojtsa a zihálását, és amikor már nem bírta tovább, beleharapott észre sem véve, hogy a körmei is végigszántják a svéd hátát.

Pár perccel később, amikor már mindketten kimerülten hevertek egymás karjaiban, Tino bűntudatosan simított végig a sötét harapásnyomokon Berwald bőrén.

– Remélem, hogy nem fáj nagyon – suttogta, míg apró csókokat hintett rá bocsánatkérésként. Egyszerre volt izgató és zavarba ejtő gondolat, hogy nyomot hagyott Svédországon. – Nem volt szándékos.

– Semmi gond – hagyta rá könnyedén férje, majd gyengéd csókot adott a homlokára. – Neked szabad.

– Jó tudni – vigyorodott el Finnország. Csendben feküdtek, Tinót már lassan elnyomta az álom, de a halk kopogtatásra összerezzent, és feljebb húzta magukon a takarót, míg Berwald szabadot kiáltott.

– Felriadtam – motyogta álomittasan Sealand. – Hangokat hallottam, szóval jöttem megnézni, hogy jól vagytok-e.

Még szerencse, hogy teljesen sötét volt, mert Finnország talán még sosem pirult el ennyire.

– Nincs semmi gond.

– Nem lehet, hogy csak álmodtad? – köhögte túl Berwaldot Tino, és szúrós pillantást vett rá; párja nem bírta ki, hogy ne mosolyodjon el.

– Igen, biztos csak álmodtam – bólintott összezavarodva Peter, pedig azelőtt meg mert volna esküdni arra, hogy a fogadott szüleit hallotta.

– Menj aludni, Peter – utasította az apja a kisfiút.

– Megyek! – rikkantotta kicsit megélénkülve. – Jó éjszakát.

Miután becsukódott Sealand mögött az ajtó, és elhaltak a léptei a folyosón, Svédország szinte cukkolóan megjegyezte:

– Mondtam, hogy hangos vagy.

Finnország az egyik párnába temette az arcát végtelen kínjában.