2019. március 17., vasárnap

heihei.

Bocsánat, hogy el voltam tűnve a magyar éterből. Ami nem azt jelenti, hogy nem írok, csak éppen nyelvet váltottam, és most már teljesen angolul írom a ficeimet.



Tudom, ez olyasmi, amiről azt mondtam, soha nem fog megtörténni. Nem is akartam belőle nagy ügyet csinálni, mert nekem is rosszul esett, ha valaki nagy drámát csinált belőle, hogy itt hagyom a magyar fandomot, mert... Itt nem arról volt szó, hogy itt akartam hagyni, nem.
Csodálatosak az olvasóim. Nagyon szeretek online közösségek tagja lenni, szeretek új emberekkel találkozni, és rengeteg barátságom így született. Általában sokkal tovább is tartanak, mint azok a barátságok, amiket mondjuk az iskolákban kötöttem.

Egyáltalán nem jött természetesen, hogy angolul írjak. Aztán az egyik kedvenc írom csinált egy kihívást, amin nagyon szerettem volna résztvenni, csak éppen angolul volt. Megírtam magyarul a ficet, majd lefordítottam. Iszonyat sok munka volt benne, de nagyon büszke voltam magamra. Rájöttem, hogy igazából jó az angollal is játszani, szóval folytattam. Megírtam egy egész regényt angolul, az elején kicsit szenvedősen. Majd egy egész sorozatnyi ficet, több mint százezer szót, akkor már könnyebben jött. Addigra az agyam egészen jól ráállt a nyelvre. Persze még mindig úgy beszélek, mint egy tízéves, de legalább már meg bírok szólalni angolul, ami nem utolsó a tanulmányaim szempontjából sem. Nem arról van szó, hogy nem akarok magyarul írni, mert imádom az anyanyelvem, és még mindig nem tudom olyan jól kifejezni magam angolul, de úgy érzem, hogy jelenleg a AO3 több lehetőséget kínál nekem. Nem mondom, hogy nem fogok többé magyarul írni, csak hogy a közeljövőben túl valószínű.

Angolul nem hangzanak kínosnak az erotikus jelenetek, szemrebbenés nélkül le tudom őket írni, olyan témákhoz és AU-khoz nyúlok, amikre magyarul nem gondoltam volna. Ahogy a nemzetközi olvasóimmal elkezdtem beszélgetni, kiszélesedett a látóköröm. Nemzetközi projektekben veszek részt, és szinte a világ minden részéről ismerek embereket. Korábban nagyon úgy éreztem, hogy kimaradok valamiből, mert nem volt olyan szinten az angolom, hogy tudjak beszélgetni. Most már úgy érzem, hogy hamarosan tehetek egy nyelvvizsgát, ha kicsit rágyúrok a szókincsre. És most már szeretném, ha jó lenne az angolom, mivel előre láthatóan nagyon sokat fogok vele dolgozni a hobbijaimon kívül is.


24 évesen vicces, ha az ember még nem tudja, mit akar később csinálni. Én se tudtam. Erőltettem az egyetemet meg a nyelvszakokat. Nincs sok értelme, ha utálsz irodalmat tanulni, és nem érdekel, hogy mire gondolt a költő. Lehangolt voltam állandóan, nem tudtam, mi lesz velem később, csak annyit tudtam, hogy nem akarok egy irodában ülni, esszéket írni vagy kutatni. Utálok esszéket írni, és nem érdekel a kutatás. Utazni akarok. Mindenfelé. Szóval elkezdtem egy idegenvezetői OKJ-t. Végre élvezem, amit tanulok. Használhatom a nyelvtudásomat, és szinte csak olyan tantárgyaim vannak, amik érdekelnek. Látom a végét a tanulásnak, hogy ezzel tudok is valami olyasmit kezdeni, amit élvezni tudok.


Szóval... röviden csak ennyi. A blog maradni fog, olvasni és kommentelni tudtok, de az új ficeim AO3-ra kerülnek.



Aki szeretne velem beszélgetni, megtalálhat tumblr-ön (tulikettu) vagy felvehet discordon (Susie#4646). AO3-on pedig tulirepoként vagyok fent. Van pár új fandomom, mint például a Banana Fish, BNHA és a MDZS.

7 megjegyzés:

  1. Hasonló helyzetben vagyok, én közel 4 év írói válság után kezdtem most angolul írni AO3-ra, és nagyon élvezem. Most is csak azért járom itt a köreimet, mert keresem, hogy a saját régebbi ficeimből mit lenne esetleg érdemes lefordítani, aztán ránéztem már a még aktív blogokra, amiket követek. Szóval csak azért írtam, hogy mondjam, hogy nagyon támogatlak ebben és további sok sikert! ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Óó, meglepett, hogy egy több mint egy éves bejegyzésre kaptam kommentet, de jó rólad hallani. ^^ És eszembe juttatta, hogy át kéne írnom azt az ao3-as linket a posztban, mivel azóta nevet változtattam. xD
      Engem az angol nagyon felszabadított, sokkal több ficet találok, és nagyon élvezem, hogy a világ minden tájáról megismerek embereket ezáltal, na meg hogy nsfw cuccokat sokkal könnyebb angolul írni. ^^ Köszönöm a támogatást, remélem, hogy jól fogod érezni magad a nemzetközi vizeken! <3 Milyen fandomokban írsz most egyébként? :)

      Törlés
    2. Pont Boku no hero academia első sorban, de pl régebbi Yoi és Heta ficeket is tervezek fordítani majd, meg újat írni, ha lesz ötlet. Illetve MDZS-t is nagyon szeretnék, csak az annyira csodálatosan komplex így is, hogy nem nagyon tudok mit hozzátenni :D

      Törlés
    3. Óóó, tök jó. :D Engem a MDZS szippantott be nagyon, pedig féltem tőle én is (jó, igazából attól féltem, hogy majd ad motivációt folytatni a kínait... ami tényleg megtörtént). Most kicsit olyan, mintha kiégnék, mert annyit írtam benne, de remélem, hogy ez átmeneti állapot. Még nagyon sok mesélni valóm van a fandomban... Majd lehet írok róla ajánlót ide, hátha több magyar is megismeri. ^^

      Törlés
    4. *beoson és beoffol, de nah*
      Legyen ajánlóóóó * - *

      Törlés
  2. Átérzem azt, amit a tanulmányaidhoz írtál. Én is a szüleim erőltetése miatt mentem német tagozatra pedig az angol vagy spanyol sokkal jobban vonzott. Ráadásul a sok német miatt nem marad annyi időm arra, amit mindennél jobban szeretek. (Díjugratás. Még mai napig nagy álmom megnyerni egy Grand Prix-t)

    Az utazást én is nagyon szeretem. Apám kamionsofőr volt és bejártam vele szinte egész Európát. És szívesen beszélgetnék hosszabban az utazásokról, ha lennenaponta kedved. Kedvenc ország, város és egyebek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nálam nem erőltették az egyetem témát, inkább én éreztem úgy, hogy kell és akartam is csinálni... Később derült ki, hogy egy része abszolút nem érdekel. :D Sajnálom, hogy olyasmit erőltettek a szüleid, amit te nem akartál. :(

      Szívesen beszélgetnék. :D Ide tudsz írni: susie.oxenstierna@gmail.com

      Törlés