Hajasbaba

Yuuri felfedezi a hosszabb haj áldásait. :)

A költözködés és a versenyek hevében először fel sem tűnt neki, hogy elfelejtkezett valamiről – aztán amikor aznap már ötödszörre söpörte ki a haját a szeméből, beugrott.

Annyira sietett Oroszországba költözni, hogy elfelejtett még otthon elmenni a fodrászhoz, és már nagyon erősen lenőtt a haja. Lassanként elérte azt a hosszt, aminél tizenöt évesen feladta, hogy megnövessze, mert Mari ráijesztett, hogy a hosszú haj mennyi bajjal jár, főleg ha mellette még profin sportol is.

Ahogy hátul beletúrt, pont olyan hosszú volt, hogy talán össze tudja fogni.

Viktor eddig nem tett semmi megjegyzést a növekvő hajára, de valahogy mindig szeretett benne turkálni, és Yuuri nem bánta, ahogy finoman matatott a fején, vagy ha gyengéden megmasszírozta a területet, ha éppen el volt fáradva a szeme, vagy fájt a homloka.

Azonban attól fogva, hogy észrevette a lenövést, valahogy mindig útban volt a haja. Megtalálta a ruháján, az ételben, és egy ponton majdnem elment a fodrászhoz, hogy aztán megijedjen, és lemondja az időpontot, mert nem tud oroszul, és mi van, ha egy félreértés folytán kopaszra nyírják, mit szólna ahhoz Viktor.

A frufruja korcsolyázás közben is sokszor a szemébe lógott, hátul pedig a nyakára tapadt az izzadságtól, és Yuuri zavartan borzolta össze, amikor a palánkhoz korcsolyázott inni, míg megpróbálta hátralapítani a makacskodó tincseket. Viktor észrevette, hogy kiállt, és odacsúszott mellé. Megsimította a derekát, majd elkezdte kiforgatni a nadrágja zsebeit, hogy aztán csalódottan sóhajtson.

- Kimehetünk szétnézni a szekrényemben, hogy van-e hajgumim.

- Nem annyira fontos.

- De az, ha zavar. – Megragadta a karját, és Yuuri nem ellenkezett, amikor elkezdte kifelé húzni a jégről. Éppen sikerült elsurranniuk Yakov háta mögött, aki pont Yurit szapulta, amiért olyasvalamit megpróbált, amiről úgy gondolta, hogy még nem kellene erőltetnie, míg a fiú szerint már a kisujjában volt.

Rövid időn belül teljesen kipakolták Viktor szekrényét, és Viktor végül talált pár régi fényképet, amit világos hullámcsatokkal fogott össze. Nyelvét kidugva próbálta meg hátratűzni vele Yuuri lenőtt frufruját, de nem egészen úgy sikerült, ahogy szerette volna, mert sokkal többet fogott össze, mint amennyit a csat elbírt. Néhány frusztrált próbálkozás után végül oldalra tűzte el. Már örömködött volna, hogy most többet lát Yuuri arcából, amikor észrevette az ajtófélfának támaszkodó Yurit. Viktor abbahagyta a csücsörítést, és a fiúra vigyorgott, aki a szokásos unott-undorodó fintorát viselte.

- Ne itt smároljatok már.

- Yurio, de jó hogy itt vagy – ragyogott rá Viktor Yuuri vállát ölelve. – Nincs véletlenül egy hajgumid kölcsönbe?

- Neked nincs.

- És Yuurinak?

Yuri összeszűkült szemekkel, tüzetesen végigmérte őket, és pillantása megállapodott Yuuri lenőtt haján. – Elmész te a francba, hogy ellopod az ötletem!

A fiú pár óra elteltével végül mégis megszánta Yuurit, mert egyszer közel járván hozzá letépett a csuklójáról egy narancssárga hajgumit, és hozzávágta azzal a címszóval, hogy másnap kéri vissza.

Yuuri elfelejtette visszaadni, habár utána vettek feketét, ami nem rikított ki a hajából.

*

Yuuri nemsokára a hosszú haj újabb átkával ismerkedett meg, amikor a tusolóban a lefolyni nem akaró vízben ácsorgott, ami lassan a bokájáig emelkedett, s azzal fenyegetett, hogy kiönt a zuhanyzótáncából. Elzárta a csapot, és kilépett a puha szőnyegre, ami már szinte teljesen elázott.

Nagyszerű, ezt mégis hová fogják kirakni megszáradni?

Megkereste a szemüvegét, és leguggolt a zuhanyzó zavaros vizében, mert pontosan tudta, mi lehet a probléma – végtére is egy fürdőben nőtt fel, és nem kevés órát töltött takarítással.

Haj a lefolyóban.

A szemüvege bepárásodott, igazából rosszabbul látott így vele, mint nélküle, és félig vakon kotorászott a lefolyó után. Kiemelte a felső részt a körmei árán, és Viktor ezt a pillanatot választotta, hogy besétáljon, mert már rég nem csináltak a személyes térből problémát, ha fürödtek. Yuuri felpillantott, de Viktor egyértelműen nem a pillantását kereste, hanem inkább a testét méregetve végignyalt az ajkán.

- Szólhattál volna – kacsintott rá.

Yuuri szó nélkül felemelte a kiszedett hajat.

- Ó… hát, a hosszú haj ezzel jár.

Yuuri olyan gyorsan kelt fel, amennyire a csúszós padló engedte, és kidobta a kukába a nem éppen gusztusos, összegöngyölt szappanos hajgombócot. – Most már biztosan levágom…

- Ne már, Yuuri, én egyszer be akarom fonni, és még nem elég hosszú ahhoz!

Viktor komolyan vehette a felindultságában tett megjegyzést, mert mire rendesen megtisztálkodott, párja eldugta az összes fellelhető ollót a lakásban.

*

Viktor valamiért nagyon beindult attól, ha szeretkezés közben szabadon hagyta a haját, és míg lefelé csókolt a mellkasán, úgy mozdította a fejét, hogy a hosszabb tincsek végigsöpörjék a mellkasát. Viktor a vállába markolt tetszése jeléül.

Azzal viszont nem annyira számolt, hogy mindez a haj útban lesz, ha ki akarja elégíteni a szájával Viktort. Egy darabig próbálta félresöpörni a tincseket, de aztán türelmét elvesztve elengedte Viktort, aki rögtön méltatlankodva felnyögött Yuuri szájának hiányától.

- Várj meg, mindjárt jövök.

Viktor nyögte ejtette a fejét a párnák közé, és a keze az öle felé kezdett kalandozni, mire Yuuri rácsapott.

- Várj meg – mondta újra, határozottabb hangon.

A fürdőszobában talált egy hajgumit, de a hullámcsatok most persze sehol sem voltak, pedig azok segítsége nélkül még nem tudta teljesen összefogni hajának azt a részét, ami zavarta. Aztán összefogta egy kicsi copfba a feje tetején, ahogy a gyerekeknek szokott lenni, mert végül is ez is megteszi, ha nem lóg minden az arcába. Próbálta figyelmen kívül hagyni, mennyire nevetségesen fest, főleg mert a hajgumi narancssárga volt – talán még Yurio adta anno kölcsön.

Viktor végül is jól viselkedett, míg távol volt, nem mozdult a pózból, amiben hagyta, és nem is nyúlt magához addig. Amikor hallotta a lépteit, felnézett, és azonnal elkezdett kuncogni.

- Olyan, mintha antennád lenne – nevetett fel, mire Yuuri elfintorodott.

- Döntsd el, hogy akarod-e, hogy folytassam, vagy inkább kiröhögsz.

Viktor a szája elé kapva a kezét próbálta elfojtani jókedvét, majd elkapta Yuuri karját, amikor fel akart kelni az ágyról.

- Ne már, Yuuri… csak olyan aranyos vagy így. Kicsit úgy érzem, mintha megrontanálak.

Yuuri pillanatnyilag minden más szeretett volna lenni, csak nem aranyos. Mondjuk szexi és ellenállhatatlan. Felhorkant. – A megrontáson már túlvagyunk.

Viktornak végül sikerült moderálnia a kuncogását. Felsimított a karján, egészen az arcáig, a hajába túrt, és kihúzta belőle a gumit.

- Ha szóltál volna, megtartom neked.

Viktor keze végül egész jó segítségnek bizonyult, még ha közben húzta és kócolta is a haját.