Horrorfilm

Viktornak korszakalkotó ötlete támad, miként csábítsa a karjaiba Yuurit. 
(Játszódik valamikor az Onsen on Ice után.)

Ami Viktornak elméletben élete legjobb ötletének tűnt, az a gyakorlatba átültetve nem egészen úgy sült el, ahogy tervezte.

Horrorfilmet nézetni Yuurival, hogy végre a karjaiba omoljon, meglehetősen kétségbeesett húzás volt, de mióta Yuuri az Onsen on Ice előtt megölelte, még jobban hiányzott neki az érintése. Csak azzal nem számolt éppen, hogy Yuuri horror terén is nagyon edzett.

- Nem alszok veled – mondta Yuuri, amikor már azelőtt ajtót nyitott volna, hogy Viktor kopogtatott. Viktor felemelt pár zacskó rágcsálnivalót és egy CD-t, amire kiírta az első szimpatikus horrorfilmet. Yuuri szemei meglepetten kerekedtek a nassolnivalót látva, amit most elméletileg nem is szabadna fogyasztania, de Viktor a cél érdekében kivételt engedélyezett neki.

- Arra gondoltam, hogy nézhetnénk valamit, fiatal még az este.

Yuuri elvette a CD-t, és elolvasta az alkoholos filccel írt címet. – Ó, ez jó.

- Láttad már? – szontyolodott el Viktor. Gondolt rá, hogy megkérdezi, de az elrontotta volna a meglepetést.

- Aha, de szívesen megnézem veled, ha még nem láttad.

Ha tudta volna, hogy csak egy filmnézést kellene felajánlani, akkor már hónapokkal ezelőtt az ágyába csábíthatta volna Yuurit. Felpolcolták a párnákat, és Yuuri olyan közel ült hozzá, hogy összeért a válluk – erre azért volt szükség, mert Makkachin is úgy döntött, hogy csatlakozik hozzájuk, és félig-meddig Viktorra feküdt. Yuuri megcirógatta a fejét, ami Viktor ölében nyugodott, de rögtön elhúzta a kezét, amikor összeütköztek az ujjai Viktoréval.

Viktor feltépte az egyik chipses zacskót, majd elindította a filmet, ami remélhetőleg a karjaiba repíti Yuurit.

Azonban ezzel pont élete legrettegősebb másfél órája kezdődött meg. Úgy tartotta magáról, hogy nem félős, hiszen áprilisban is olyan könnyedén eljött Japánba maga mögött hagyva az egész felépített életét. Most viszont még a legbénább és legsablonosabb ijesztgetésektől is félt, míg nagy meglepetésére Yuuri csak nevetett a legtöbb jeleneten.

Ennyit arról, hogy Yuuri ijedtében a karjaiba ugrik.

Viktor a film felénél szinte már kapaszkodott Makkachinba, és meghúzhatta a szőrét, mert a kutya felnyüszített, sértetten nézett rá, és átköltözött egy helyre, ahol nem érhette el gazdája. Viktor elárulva érezte magát.

Yuuri csak akkor pillantott rá, amikor teljesen elfogyott a rágcsálnivalójuk, és az arca aggodalmas kifejezést öltött.

- Jól vagy?

Viktor bólintott, habár teljesen átlátszó volt, hogy még a megszokottabbnál is sápadtabb volt. Makkachin vigasztalóan megnyalta zoknis lábát, és a vádlijára tette a fejét.

Amikor a film végül véget ért, Viktor lelkileg teljesen kifacsarva érezte magát a rengeteg vértől, amit láttak, míg Yuuri nem festett úgy, mint akit akármi is meghatott volna. Ahogy Yuuri ránézett, képtelen volt fenntartani a maszkot, mert ő úgy is ismerte már annyira, hogy átlásson rajta.

Aztán egészen váratlanul és ügyetlenül Yuuri megölelte, és Viktorban bennrekedt a lélegzet, mielőtt viszonozta volna. Ahhoz képest, milyen visszafogott volt Yuuri egyébként, meglepő erővel szorította, és Viktor a vállába fúrta az arcát, míg magába szívta Yuuri tiszta, szappanos illatát. Yuuri motyogott valamit, és megnyugtatóan dörzsölte a hátát.

Egy idő után kezdett kényelmetlenné válni a póz, Yuuri ficergett, de Viktor nem akarta elengedni, még nem, hiszen éppen csak kezdett megnyugodni. Yuuri halkan felnyögött, mire lazított a szorításán.

- Megleszel most már?

- Nem fogok tudni aludni.

Látta Yuuri arcán, hogy nevetéssel küzd. – Egy erős, felnőtt férfi vagy, aki ötszörös világbajnok, szerintem megoldod.

- Aludj velem – nyafogta, és meglehetősen szánalmasnak érezte magát. Ennyit arról, hogy Yuuri félelmében az ő karjaiban fog menedéket keresni.

- Nem – jelentette ki Yuuri szigorúan. Hát persze, már megint elutasítás, igazán megszokhatta volna, miért is próbálkozik még, csak még nevetségesebbé teszi magát. – De itt maradhatok, míg elalszol.

Viktor remélte, hogy Yuuri nem hallja, amint hirtelen felzakatol a szíve az izgatottságtól és az örömtől. Yuuri kikapcsolta a laptopot, majd levette a szemüvegét, és egymás felé fordulva elfeküdtek az ágyban. Viktor nem láthatta biztosan a sötétben, de a fiatalabbik mintha elvörösödött volna, ahogy felajánlotta újra az ölelését. Nem akarta túlfeszíteni a húrt, így nem simult hozzá annyira, mint szeretett volna. Makkachin amúgy is az alsótestük közé feküdt, és élvezte a két emberi testből áradó meleget.

Amikor végül elaludt, már nem érezte, ahogy Yuuri kihúzódott a karjai közül, és szeretetteljesen összeborzolta a haját, mielőtt nesztelen léptekkel a saját szobájába surrant volna.