Take A Chance On Me

Folytatásszerűségként tekinthető a Puolueettomuus című ficemhez (ami a finn semlegességi politikáról szól a hidegháború korában), de magában is olvasható korhatáros songfic. 
Hallgatmány: Abba - Take A Chance On Me
(És egyébként SuFin.)

If you change your mind, I'm the first in line

Honey I'm still free

Take a chance on me

Némileg mérges volt magára, amiért az időeltolódás (csak egyetlen óra!) miatt elszámolta, mikor fog megérkezni látogatóba. Feladott csomag hiányában gyorsan kijutott a reptérről, és Stockholm belvárosába érve még volt egy jó két órája eljutni partnere lakására.

Partner… ha valaki azt mondja évekkel ezelőtt, hogy randizni fognak Svédországgal, bizonyára kineveti a maga halk, nem sértő módján, majd megkéri, hogy ugyan vegyen már egy szemüveget és nézze meg jobban: Ivan (egykori) szeretője, ráadásul fasorban sincs azokkal a férfiakkal, akikkel együtt látni őt. Mind magas, viking alkat, akik valószínűleg akkora rönkökkel súlyzóznak, mint ő. Aztán Berwald egy összskandináv összejövetel végén, amikor már mindkettőjükben volt fél rekesz sör (Tino esetében más is), és elengedték magukat, hirtelen megkérdezte, eljönne-e vele kávézni. Finnország előbb csókot lopott, csak aztán tudott dönteni. Évtizedek óta nem volt együtt rendesen senkivel, nem számítva a félresikerült szórakozóhelyi ismerkedéseket.

Vigyorognia kellett a legutóbbi randijuk emlékén, habár nem tagadta, hogy némileg frusztrálták a történtek. Rendben, mindketten részegek voltak, a nyilvános helyen talán túlságosan is elragadtatták magukat, de nyugodtan folytathatták volna a lakásán. Svédország viszont visszakozott, magára hagyva őt a vágyával, és felült a legközelebbi haza tartó hajóra.

Tino remélte, hogy az a trapézszárú farmernadrág lesz rajta, ami olyan kiválóan kiemelte a fenekét, hogy nem is bírta levenni róla a kezét. Azonban csalatkoznia kellett, amikor – még a kitérőkkel is kicsit korábban – végre felkéredzkedett a lakására. Svédország meglepetten fogadta a szál vörös rózsát és a tálca süteményt (bolti), kicsit ügyetlenül átölelte, ahogy adott egy szájrapuszit. Amint elfordult tőle, hogy felakassza a kabátját, leellenőrizte a fenekét; az elegáns szürke szövetnadrág jóval kevesebbet mutatott a kelleténél, és ő halványan elszégyellte magát, amiért már alig várta, hogy rátehesse a kezét a meztelen bőrére.

Mert ma már biztosan úgy lesz!

Gonna do my very best and it ain't no lie

If you put me to the test, if you let me try

- Korán jöttél.

- Ne haragudj, kicsit elszámoltam magam – nevetett halkan. – Segíthetek valamit?

Berwald megrázta a fejét, és a már megterített asztal felé intett, hogy nyugodtan üljön le, míg ő visszatér a hús szeleteléséhez. Tinónak már az illatoktól is összefutott a nyál a szájában. Szomszédja mindig is értett a főzéshez, ezt már a korábbi együttélésükkor is megfigyelte.

Épp kezdte volna gyűrögetni a terítő sarkát, amikor Berwald lerakta elé a tányért az ínycsiklandó áfonyás marhasülttel, amit héjában sült krumplival és zöld fűszerlevéllel rakott körbe. Pontosan úgy nézett ki, mint ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Felbontott egy üveg vörösbort, és a hangulatlámpa hunyorgó fényénél koccintottak. Tino kicsit zavarban volt a helyzettől, korábban nem sok alkalma volt eltölteni egy romantikus vacsorát olyasvalakivel, akihez ennyire vonzódik. Ezt az érzést sokáig tartott felismernie és elfogadnia; eleinte arra gondolt, hogy összekeveri a barátsággal, és túl mély nyomott hagyott benne a nem túl egészséges viszonya Ivannal, de ahogy múltak az évek, és senki sem fogta meg rajta kívül, be kellett vallania magának az érzelmeit, és azután megkönnyebbült. Hiszen Berwald egy nagyon vonzó férfi, nincs miért szégyenkeznie.

- Ruotsi, ez a sült isteni volt! Nem is tudom, hogy éltem ilyen sokáig a főztöd nélkül.

Svédország halványan elpirult. – Örülök, hogy ízlett.

A házigazda rögtön el is mosogatott, és Tinónak volt egy olyan érzése, hogy nem azzal fogja kiugrasztani a nadrágjából, milyen segítőkész, mert esélye sem volt felajánlani, hogy megcsinálja helyette. Eltörölgette hát a kezébe nyomott tányérokat, és mire megtalálta a helyüket, Berwald már kész is volt, és átment a nappaliba motoszkálni. Finnország kihasználta az időt, hogy körbenézzen; kellemes, világos drapp színű falak, melegbarna fabútorokkal, és a finom, részletes faragáson felismerni vélte Svédország kezének munkáját. A fürdőszobát egy hatalmas kád uralta, amiben akár ketten is kényelmesen elférnének, talán meg is jegyzi neki később. Éppen bekukkantott volna a hálóba, amikor Berwald rátalált; kicsit összerezzent a hirtelen érintéstől a hátán, még mindig nem szokott hozzá egészen a gondolathoz, hogy valakivel ilyen közeli, intim viszonyban van, hogy akármikor hozzáérjen. A svéd rögtön el is vette a kezét, bizonyára nem akarta megriasztani, és amikor leültek a kanapéra filmezni, még a pattogatott kukoricát is maguk közé rakta volna, ha Tino nem dől az oldalának. Kicsit merev mozdulattal ugyan, de átkarolta, és Finnország elégedetten mosolygott magában, ahogy összefűzte az ujjaikat. Néha tartott tőle, hogy felemás jeleket küld Berwald felé, aki inkább megtartotta a távolságot, nehogy elutasításba ütközzön. Valahol az első tíz percben párja combjára csúszott a tenyere, de ennél tovább egyelőre nem ment, igyekezett türelmesen kivárni, vajon mennyire veszi az adást. Habár a szeme a képernyőre tapadt, képtelen volt a filmre koncentrálni, gépiesen nyúlt a popcorn után, míg az el nem fogyott. Svédország felé fordult, hogy megkérdezze, kér-e még, de esélye sem volt, mert Tino abban a pillanatban vesztette el a türelmét, és hevesen összepréselte az ajkukat. Berwald meglepetten felnyögött a hirtelen jött hevességen, és összegyűrte az inget a hátán, amikor az ölébe mászott. Végül is az ajka puha és kellemes volt, és kicsit szorosabban karolta magához, mire Tino elégedetten sóhajtott.

Igen, ez az, amire mindketten vágytak.

You want me to leave it there, afraid of a love affair

But I think you know

That I can't let go

Már Svédországot sem érdekelte a berakott film, a tévéből jövő hangok háttérzajjá fakultak, ahogy élvezték egymás társaságát fizikálisan is. És boldog volt, hogy végre vele van; annyit várt rá, szinte fel is adta a reményt, amikor Ivan elvitte tőle, hogy romantikus értelemben is együtt lehetnek. Később, amikor Finnország függetlenedett, már egy teljesen más ember volt, akit egyáltalán nem ismert, ezért közeledni sem mert az elutasítástól félve. Titokban megtanult finnül, de nem mert neki villogni a tudásával, elhallgatta, hogy nem csak az országléte miatt érti, amikor az anyanyelvén bókol neki. Legtöbbször úgy is svédül beszélgettek.

Imádta Tino akcentusát, ahogy önkényesen az első szótagot nyomta meg, és mindent hosszan ejtett, ami hosszan volt írva. Most viszont az anyanyelvén beszélt hozzá, szokatlanul mocskosan és izgatóan, amit a többi ország, akik nem ismerik, talán ki sem néznének belőle, és a kezei hamar olyan helyekre vándoroltak, hogy alig győzött vele lépést tartani. Már nem a ruhájára markolt, hanem a derekára, ami bőven kilógott az inge alól, a bőre forró és puha volt, érezte feszülni alatta az izmokat, míg Tino kibújtatta a felsőjéből. Fél kézzel már a sliccénél ügyetlenkedett; fő figyelme a nyakára irányult ugyanis, holnapra biztosan meg fog látszani, de nem érdekelte, van elég sálja, amivel eltakarhatja, ha szükséges.

Az viszont annál inkább zavarba hozta, hogy Finnország hamarosan ki fogja találni, hogyan szabadítsa meg az övétől vakon. Nem mintha nem látták volna már egymást meztelenül hála a közös szaunázásoknak. Valahogy azonban úgy érezte, túl hevesek, mintha túl gyorsan történne mindez és nem is ők irányítanák az eseményeket. Lefogta a matató kezeket, és Tino szájon csókolta. Megsimogatta az arcát, mire elhúzódott tőle, hogy a szemébe nézhessen.

- Tino…

- Valami gond van? – kérdezte aggodalmasan beharapva az ajkát; szándékosan vagy szándéktalanul elég erotikus gesztus volt, ami csak nehezítette, hogy tisztán gondolkozzon. – A-azt hittem, tetszik, nekem teljesen úgy tűnt a reakcióidból ítélve. – Elvörösödve pillantott az ölükbe, ahol a legközelebb préselődtek egymáshoz. Igen, határozottan érezte maga alatt a merevedését. – Megmondhatod nyugodtan, ha valamit rosszul csinálok, eddig még csak Ivannal voltam, és öhm, szóval biztos hallottad róla a pletykákat, ésmármeginttúlsokatbeszélekneharagudj. - Rápislogott Berwald mutatóujjára az ajkán.

- Nagyszerű vagy – nyugtatta meg. – Csak nem szeretném, ha elsietnénk a pillanat hevében.

- Ó. – Tino kihúzta a kezét az ölükből, és esetlenül maga mellé ejtette. – Erre nem gondoltam. – Némileg csalódottan mosolygott rá, ahogyan hátrább húzódott, és majdnem le is csúszott róla, de Berwald elkapta a derekát és megtartotta. – Szóval… ezt nem akarod folytatni? Tudod, tudok segíteni övön alul is, eddig még nem volt panasz rám. – Imádta, hogy Svédország arca még vörösebbre gyúl, és hogy azért mégis biccent. – Neked ettől még nem kell, majd később számlázom – vigyorgott rá, és a meghökkent pillantásból nem tudta eldönteni, vajon komolyan vette-e a poénját.

- Rendben.

Még adott egy utolsó puszit az ajkára, mielőtt kiszállt volna az öléből, hogy elé telepedjen. A tenyerét a combjaira fektette, mire ő kérés nélkül szélesebbre tárta a lábait, és lejjebb csúszott ültében. Az övével viszont továbbra is meggyűlt a baja, és türelmetlenül pillantott fel rá.

- Segíts.

Berwald keze enyhén remegett, ahogy kicsatolta az övét és kigombolta a nadrágját, és enyhén megemelte a csípőjét, hogy segítsen Tinónak lehúznia róla a ruhadarabokat. Kicsit előrecsúszva ült vissza, a fotel bőranyaga szokatlan érzés volt meztelen feneke alatt. Finnország alulról karolta át a combját, ahogy közelebb húzta magához, de még nem ért hozzá. Svédország roppant zavarban érezte magát, amiért ennyire bámulja, holott már rég túl kellett volna lennie a piruláson.

- Tetszik?

Finnország a helyzetéhez képest meglepően szelíden mosolygott rá, ahogy jobbját kivette a combja alól és a merevedése köré fonta az ujjait. A forróság akkor árasztotta el igazán, amikor a szájába vette, és muszáj volt a vállába kapaszkodnia. Egyelőre még csak finoman csókolgatta elégedetten hallgatva elakadó lélegzetét, és Berwald a hajába simította a kezét, nehogy eszébe jusson elhúzódni. Remegtek a tagjai, fel se tudta idézni, mióta várt arra, hogy Tino így érintse meg, ráadásul pont neki jutott előbb eszébe a gondolat, hogy tovább vigyék a kapcsolatukat… A tarkóján a hajába markolt, amikor érezte, hogy nem bírja sokáig. El kellene tolnia magától, hogy ne érje váratlanul, ha elmegy, de az izmai nem engedelmeskedtek, Tino pedig csak még jobban kapaszkodott a csípőjébe. Nem találta a hangját, csak erőtlen, halk nyögésekre futotta.

Finnország nem tűnt meglepettnek vagy undorodónak, amikor végül a szájában ment el, csak megtörölte a száját, ahogy felmosolygott rá a combjai között térdepelve. Ő is kipirult, a haja akár a szénakazal, mégsem látott valaha szebbet nála.

- Remélem, tetszett.

- Kiitos – suttogta Svédország, ahogy megcirógatta az arcát.

- Ole hyvä. – Megpaskolta a térdét, mielőtt feltápászkodott volna. – Elmegyek zuhanyozni.

Túl bágyadt volt ahhoz, hogy elkaphassa a karját, mert Tino addigra már könnyed léptekkel átszelte a szobát. Magában szitkozódott, amiért nem marasztalta tovább, hogy legalább magához ölelhesse egy kicsit.

A vízvezetékek már bő öt perce felzúgtak, amikor Svédország összeszedte magát annyira, hogy felkeljen, és elmenjen megágyazni maguknak.

If you need me, let me know, gonna be around

If you've got no place to go, if you're feeling down

Tino már édesdeden szuszogta az igazak álmát az ágy bal oldalán hason kiterülve, mire ő is lezuhanyozott. Olyan angyali és ártatlan volt az arca, mintha nem sokkal ezelőtt nem vetett volna rá magát, hogy kielégítse őt. A haja immár a forgolódástól volt kócos, és szívesen végigsimított volna az arcán, de félt, hogy ezzel felébresztené. Bebújt a paplan alá a másik oldalon.

És aztán további félórán át csak bámulta a mennyezetet. Anno fluoreszkáló csillagokat helyezett fel, amik fokozatosan elhalványodtak a sötétben, de ezeknek már nyomuk sem volt egy felújítási láznak köszönhetően. Tino egyenletes, halk szuszogása se tudta álomba ringatni. Amikor megunta a felesleges forgolódást, kiült az ablakba egy fejlámpával olvasni. Az üveg felé fordult, hogy ne legyen olyan zavaró a fény; a krimi egy időre elhallgattatta az aggodalmait, de nem fárasztotta le annyira, hogy ne rebbenjen a pillantása időről-időre Finnországra.

Miért is utasította vissza, hogy lefeküdjenek? Hiszen egyértelműen, leplezetlenül kívánta, aminek örült, de a helyzet valahogy Dániára és más korábbi exeire emlékeztette, akikkel rendszerint inkább csak szex volt, mint párkapcsolat. Persze Tino más volt, vele rendesen randiztak, de a régi emlékek élénken éltek benne. Ahogy az újak is – Tino ügyes szája és keze, ahogy finoman kényezteti…

Finnország fordult egyet az ágyon arcát a párnába fúrva, ahogy szemei a szemhéján keresztül is érzékelték a hirtelen fényt Svédország olvasólámpájából. A keze vakon tapogatózott az ágy túlsó felén, mielőtt felült volna.

- Miért nem alszol? – kérdezte álomtól kásás hangon.

- Nem bírtam. – Lekapcsolta a fényt, így a hirtelen rájuk szakadó sötétségben csak hallotta, amint Tino kimászik az ágyból. Egy káromkodás alapján nekiment valaminek. Felült mellé a kiszélesített párkányra, hátát az üvegnek vetve, és magával cibált takaróját készségesen megosztotta vele.

A korábbi szeretői biztos nem ültek volna ki mellé éjnek évadján virrasztani. Dánia lyukat beszélve a hasába próbálta volna visszacsábítani az ágyba, hogy aztán dühösen ráhagyja az egészet, amikor megmakacsolta magát. Tino viszont csak kiült mellé, a vállára döntötte a fejét, és készségesen hallgatott. Svédország félredobta a könyvét, és párja elkapta a csuklóját.

- Ne haragudj, nem kellett volna leszopnom.

- Tessék? – Berwald az hitte, rosszul hall; váratlanul érte ugyan, de attól még egy régi erotikus vágyálma teljesült zavar ide vagy oda. – Jól esett.

- Má-mármint nem kellett volna a semmiből lerohannom téged, mikor neked egyértelműen kényelmetlen volt a helyzet. Kicsit szégyellem magam, mikor te vártál volna, erre én…

- Tino, elég. – Két tenyere közé vette az arcát, hogy a szemébe nézhessen. – Egyszerűen csak megleptél, de nagyon örülök, hogy megismertem ezt az oldaladat is, csak tartottam tőle, hogy ez a kapcsolatom is azzá válik, mint a korábbiak. Nem gondoltam volna, hogy ilyen határozott leszel. Én is kívánlak.

Finnország meglepetten pislogott a hirtelen szóáradatra, aztán halkan felnevetett, ahogy az érintésébe simult. – Több mint tíz éve nem voltam senkivel, persze hogy… oh. – Meglepetten hallgatott el, amikor a svéd lehuppant a párkányról, és kézen fogva az ágy felé húzta. – Nem azért mondtam, hogy rögtön…

Berwald egy lelkes csókkal hallgattatta el, míg a derekánál fogva közelebb rántotta. Felnyögött, ahogy megérezte a merevedését az alhasánál, a férfi annyival magasabb volt nála, és lábujjhegyre állt, hogy jobban felérje. Svédországnak viszont jobb ötlete támadt, mert leültette az ágyra, és a fiú véve a lapot magára húzta, ahogy hátradőlt. Úgy ítélte meg, hogy most már teljesen rendben van, ha a férfi formás fenekére markol, és jól gondolta: Berwald elhalóan sóhajtott. A nyakát harapdálva nem tudta elrejteni a vigyorát, főleg amikor párja türelmetlenül rángatta le róla az alsónadrágot. Miután lerúgta a bokájáról a feleslegessé vált ruhadarabot, és az alvóspólójától is megszabadult, segített neki is levenni a pizsamaalsóját. A keze ottmaradt párja ágyékán, mire Svédország lökött egyet a csípőjén, és ismét érezte a sürgető késztetést, hogy a szájába vegye és megízlelje, de a másiknak más tervei voltak. Ujjait mindkettőjük köré fonta, ahogy lassan, érzékien mozgatta a csípőjét, és Tino félig hunyt pillái alól figyelte a tökéletes testet, ami szuggesztív terpeszben trónolt rajta. Elkapta a vállát, és lerántotta magához egy csókra, hogy elvonja egy kicsit a figyelmét. Berwald keze a testük közé szorulva csak lassabban tudott mozogni. Az ajkától elválva végigcsókolta az álla vonalát egészen a füléig, a keze a tarkójánál markolt Svédország hajába, ahogy félig nevetve, félig komolyan megjegyezte:

- Úgy fest, valaki nagyon be akarja tenni – suttogta a fülcimpáját harapdálva.

- Vagy be akarja tetetni.

- Oh. – Finnország meglepetten pislogott, majd összedörgölte az orrukat. – Mindig is szerettem volna kipróbálni – dorombolta, ahogy megcirógatta az arcát, míg a másik keze Berwald feszes combjára markolt. Svédország félig kinyúlva rajta, azért vigyázva arra, hogy meg ne nyomja kotorászott az éjjeli szekrényben, és mielőtt megtalálta volna a síkosítót, a hangból ítélve közben egy zacskó csavart is félrelökött a fiókban. Tino csak halkan kuncogott.

Korábban, ha elképzelte magukat együtt, mindig Svédország kezdeményezett, de most határozottan nem bánta, hogy a kezébe adta az irányítást. Álmodott arról, hogy Berwald meglovagolja, ahogy arról is, hogy megragadja a csípőjét, és egy határozott mozdulattal pózt vált a párnák közé préselve párját, és hogy milyen gyönyörű lesz majd az ágyba olvadva, a tevékenységüktől kipirulva és megizzadva. Berwald próbálta egy ideig finnül bíztatni, de minduntalan visszacsúszott a saját nyelvébe, és Tino nagyon élvezte, hogy ennyire a hatása alatt van. A nagy és rémisztő Svédország valójában csak egy félreértés.

'Cos you know I've got

So much that I wanna do, when I dream I'm alone with you

It's magic

Szeretkezés után mindketten túl kimerültek voltak ahhoz, hogy rendbe szedjék magukat. Finnország csomót kötött az óvszerre, és zsebkendővel megtörölte magukat, míg Svédország közel nem bújt hozzá, hogy fejét az álla alá rejtse. Tino elmosolyodott a hirtelen kontaktustól, és megsimogatta a hátát.

- Mi az?

- Csak tarts egy kicsit – motyogta alig érthetően.

Gyengéd puszit nyomott a feje búbjára; annyira máshogy volt intim ez a pillanat, mint korábban, egymásba gabalyodva.

- Ameddig csak szeretnéd, Ruotsi – mondta halkan, és kedvese nyugodt légzését hallgatva nemsokára elnyomta a boldog, elégedett álom.