2017. augusztus 15., kedd

Borosta

Viktuuri rövidke; eredetileg mással akartam frisselni, de az végül novellává nyúlt, és még szükségem van egy kis időre, hogy befejezzem. Addig is itt van ez a szösz, amit egy borostás Viktor fanart ihletett. Amint megtalálom újra a rajzot, belinkelem (nem tudom, miért nem rebloggoltam akkor, amikor láttam...). 


Yuuri arra riadt, hogy valami karcolja a bőrét; először arra gondolt, Makkachin az, de nem, neki még nyírás után is olyan puha volt a szőre…

Kinyitotta a szemét, ahogy a karcolás továbbhaladt a mellkasán. Viktor bújt hozzá, és Yuurinak beletelt pár másodpercbe rájönni, hogy bizony párja reggeli borostája karcolja a bőrét. Elmosolyodott, és megpaskolta a haját, ami lehetetlenül összekócolódott az éjszaka során, és néhol még égnek is állt. Viktor csámcsogott felébredtében, még jobban odadörgölte hozzá szúrós állát, és Yuuri megugrott egy kicsit, mert hirtelen nem tudta eldönteni, hogy kellemes vagy kellemetlen-e ez az érzés, ahogy az éppen csak kiserkent szőrszálak karistolják a bőrét.

Próbált észrevétlenül kibontakozni Viktor polipöleléséből, de csak annyit ért el vele, hogy a férfi szorosabban kezdett belekapaszkodni, majd felriadt az igyekezetére.

- Mi az, kicsim? – kérdezte rekedten, ahogy állát megtámasztva a mellkasán felpislogott rá. Yuuri nem akart belegondolni, mennyire előnyösen nézhet ki ebből a szögből.

- Szúr a borostád – mondta, mire Viktor elhúzódva tőle végighúzta az arcán a kezét, és a borosta halkan sercegett a tenyere alatt. Yuuri gyorsan kihasználta, hogy gyengült a szorítása, és megpróbált kislisszolni az ágyból, a korai órához képest tőle szokatlanul fürgén, ami nem volt egyszerű tekintve azt, hogy Viktor most a karjába kapaszkodott.

- Ne hagyj el, Yuuri! – nyafogta, majd az álomtól még gyengén hátradőlő Yuurira feküdt, mire párja felnyögött alatta.

- Mit csinálsz? – nevetett fel levegőért kapva, amikor Viktor a nyakához fúrta az arcát. – Hé, még mindig szúrsz!

- És akkor még jó reggelt puszit se kapok? – Viktor most már a nyaka helyett az arcához bújt, és Yuuri akárhogy is ficergett, csak kapott egy nyálas csókot az arcára, ami alatt mélyen elpirult, hiába voltak együtt már mióta. – Azért borostásan is szeretsz, igaz?

- Még meggondolom – somolygott Yuuri, majd hangosan felnevetett látván Viktor fancsali-elárult kifejezését. – Persze, te lökött.


Viktor végül csak jó fél órával később ment el borotválkozni, amikor Yuuri egy csikizős támadással kiszabadította magát azzal a felkiáltással, hogy elmegy reggelit csinálni maguknak. Yuuri nélkül túl hideg volt az ágy.

10 megjegyzés:

  1. Nagyon imádnivaló, végig mosolyogtam meg kuncogtam olvasás közben :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök, hogy tetszett! ^^

      Törlés
  2. Erről most eszembe jutott az összes szúrós puszi, amit valaha kaptam >.<
    Itt fogok kiszenvedni cukorbetegségben. Nem baj, jól esik, folytasd csak :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugye, nekem is. :3 Pacsi, mind abban halunk meg, ha ficet írok. Köszönöm, igyekszem. ^^

      Törlés