Szeplők

Viktor és Yuuri strandolnak, és Yuuri valami újdonságot fedez fel Viktoron... :) 

Ha konkrétan rákérdeznek, Yuuri bizony tagadta volna, hogy azért is várja a közös strandolást, mert így leplezetlenül bámulhatja Viktort.

Az onsen egy teljesen más szituáció volt, az a megtisztulást szolgálta, és ha mégis leskelődött volna, a forró víz felszálló gőze elmosta a részleteket.

A tengerpart éles napfényben fürdött, ahogy fürdőnadrágra vetkőztek, és a vízbe gázoltak. Viktor magabiztosan mutogatta a testét, és ez egyszer Yuuri is elengedte a bizonytalanságát. Végül is, Viktor már meztelenül is látta… és nem mondott rá semmi rosszat.

Nem nagyon mentek be a mélyebb részre, inkább kint maradtak, ahol legfeljebb mellkasig ért a víz. Játékosan fröcskölték egymást, birkóztak, és amikor Viktor egyszer felülre kerekedett, határozottan megragadta Yuurit, és elhajította a vízben egy méterre. Yuuri levegőért kapva landolt, és ahogy elmerült, a háta megérintette a homokot. Fellökte magát, gyors levegőt vett, aztán újra alábukott, és ellökte magát Viktor felé. Mielőtt még komolyabban elgondolkozhatott volna, Viktor lábai közé siklott, megragadta a combjait és megemelte. Amint a feje áttörte a vízfelszínt, hallotta Viktor meglepett tiltakozását, a mellkasa a hátának simult, kalimpált, és Yuuriban hirtelen tudatosult, hogy edzője (barátja?) izmos lábait markolja, és elengedte. Viktor hevesen kapkodott levegő után, amikor feljött a felszínre, és Yuuri alkarjába kapaszkodott, amíg újra lélegzethez jutott.

- Váó, nem is sejtettem, hogy ilyesmit fogsz csinálni – jegyezte meg, amikor végre meg tudott szólalni. – Nagyon erős vagy.

Yuuri elpirult, és elhúzódott a szorításából. – Szomjas vagyok, kimegyek.

- Várj meg, jövök én is! Elfelejtettem bekenni magam.

Yuuri sejtette, mi fog jönni: Viktor megkéri, hogy kenje be a hátát naptejjel.

Rendben, Katsuki, meg tudod csinálni, mondta magának, ahogy Viktor vállára nyomott a naptejből, és a férfi összerezzent a hűs krém alatt. Gyengéden eloszlatta a széles háton, melyet apró, sárgásbarna pöttyök fedtek, amik egy hete még biztos nem voltak ott.

Úgy tűnik, még Viktor Nikiforov legnagyobb rajongójának is van új a nap alatt: szeplők. Szinte észre se vette, hogy mutatóujjával mintákat rajzol közéjük és az anyajegyek közé, Viktor pedig nem hessegette el a kezét, csak derülten rákérdezett, mit csinál.

- Nem tudtam, hogy szeplős vagy – motyogta Yuuri kicsit zavartan, és gyorsan elhúzta a kezét. A nyári fotósorozatokon sosem vette észre, valószínűleg leszerkeszthették róla, bár nem egészen értette, miért, mert neki nagyon tetszett.

- Utálom, hogy mindig előjönnek nyáron. – Viktor hátratekerte a fejét, hogy megszemlélje a vállát, és elhúzta a száját.

- Nekem tetszik – bukott ki Yuuriból, és egészen elvörösödött, amikor a másik rámosolygott.

- Köszönöm. Bekenjelek én is?

Yuuri igyekezett nem remegni a kezei alatt; túlságosan is jól esett Viktor csontos ujjainak érintése, ahogy a bőrébe dolgozta a naptejet az oldalán is végigsimítva. Aztán azok a hosszú ujjak betáncoltak a fürdőnadrág széle alá, és Yuuri megugrott ültében.

- Héé, mit csinálsz? – Elhajolt előle, mire Viktor elkapta a vállánál fogva.

- Csak rendesen bekenlek, pont ott fogsz leégni, ha félrecsúszik a nadrágod. – Yuuri kiszabadult a karjaiból, felpattant, és eliramodott a tenger felé. – Hé, még nem szívta be a bőröd, ne menj a vízbe! – kiáltott utána, de Yuuri már a hullámok között volt, és muszáj volt utána mennie, hogy elkapja. Makkachin is lelkesen vetette magát a vízbe, néha-néha vakkantva egyet, mintha szurkolna valamelyiküknek a vízicsatában.

Yuuri a következő nyáron szeretetteljesen végigcsókolta a vállát, amikor a naptól előjöttek a szeplői, és százszor is elismételte, hogy gyönyörű, gyönyörű, gyönyörű.