2017. június 23., péntek

Szelleműzés

Boldog Szent Iván éjt mindenkinek! Végre valami teljesen aktuális ficcel jöttem. 
Lejla ötlete volt, mert mesélte, hogy a svédek szerint minden házban van szellem, aztán ötleteltünk, hogy milyen jó Hetalia szösz lenne belőle, és ez született. 
Finnországnak elege van Svédország szellemeiből, és akkor telik be a pohár, amikor Sealand is elkezd látni egyet. 




Tino szerette a férjét.

Nagyon. Tényleg.

Csakhogy volt egy kis tiklije – ahogy majdnem minden országnak: meg volt róla győződve, hogy szellemek lakoznak a házukban, és Tino eleinte csak legyintett az egészre. Aztán ez a különös mánia be nem férkőzte magát az egész életükbe, főleg a juhannus környékén – amit Tino pont azért ivott el, hogy a szellemek biztos ne környékezzék meg.

Finnországnak mindenre volt egy jó racionális magyarázata. Azért recseg-ropog a ház, mert öreg a fa, és szépen kiszáradt a jó időben, a szélcsengőnek a csilingelés a dolga akkor is, ha éppen nincs szél, és nem, nem a szellemek tolták el azt a szekrényt, hanem maga Berwald, amikor rendezkedett a lakásban, csak rögtön meg is feledkezett róla.

Svédország néha szellemeket látott; Finnország legyintett, hogy képzelődik.

Aztán beköltözött hozzájuk Sealand, és valahogy minden valóságossá vált.

- Nézd, ott van Marie – mutatott a svéd az almafa alá. – Köszönj szépen neki.

- Én nem látok senkit – jegyezte meg Finnország a homlokát ráncolva.

- Ki az a Marie, pappa? – kérdezte cincogó hangon Peter.

- A szomszéd kislány, olyan veled egykorú lehetett, amikor kétszáz évvel ezelőtt rázuhant egy nehéz ág a fejére, és menten szörnyet halt.

Sealand nem szólt semmit, csak holtsápadtan berohant a házba.

- Ezt most muszáj volt? – sziszegte Tino, mire férje értetlenül pislogott rá.

- Mert?

Finnország frusztráltan legyintett; az egy dolog, hogy ő milyen marhaságokban hisz, de ne tömje már szerencsétlen gyerek fejét is velük, van neki elég baja.

Svédország a nap további részében folyamatosan megjegyezte, ha Marie épp ott volt velük, és Sealand olyankor úgy menekült ki a szobából, mintha üldöznék. Tinónak elege volt. Nem igaz, hogy Berwald nem látja, hogy a gyerek fél. Miért kell még tetézni is?

Aznap este kicsit korábban bújtak ágyba, és Finnország gondosan behúzta a függönyöket Sealand szobájának ablakain, nehogy a fiút zavarja a nyári világosság. Mesélt neki – szigorúan békéset, nehogy féljen –, majd megpuszilta a homlokát, betakargatta, és ő maga is nyugovóra tért elfordulva Svédországtól, mert még mindig haragudott rá, amiért megijesztette Petert.

Pár óra múlva kopogtatásra ébredt, majd Sealand kukkantott be a maciját szorongatva.

- Isä? Ébren vagy?

Tino kipislogta az álmot a szeméből. Komoly dolog lehet, ha Peter csak úgy felébreszti.

- Rosszat álmodtál?

- Marie az ágyam végében áll – suttogta a fiú, és Tino összevonta a szemöldökét.

Ki az a… jaj, ne.

- Gyere ide – tárta felé a karjait. – Nincs ott senki.

Peter szinte leterítette, ahogy szipogva a mellkasába fúrta az arcát.

- De én látom. Nem akarom látni. Én is olyan buggyant leszek, mint Anglia? – Hüppögni kezdett, és Finnország gyengéden ringatta a karjaiban.

- Dehogy, kicsim.

Svédország is felébredt a suttogásukra, mert fordultában megnyikordult alatta az ágy.

- Mi a baj? – kérdezte halkan, feléjük nyújtva a kezét, de Finnország elhajolt előle, és magukra húzta a takarót.

- Te csak ne mondj semmit – mordult rá.

Berwald megrántotta a vállát, és már vissza is aludt; valószínűleg majd egy álomnak hiszi az egészet. Peter is kezdett szerencsére megnyugodni, és Tino addig helyezkedett, míg sikerült kényelmes pózt találnia a gyerekkel a nyakában.

Kezdett rettenetesen elege lenni Berwald hülye szellemeiből.

*

Finnország azzal kezdte a napját, hogy amíg a másik kettő aludt, elrohant gyógynövényekért, majd leemelte a kandalló fölül a számi sámándobot a faragott csontütőkkel, amit egyszer Norvégiától kapott. Ugyan dísznek készült, de biztos volt benne, hogy van benne annyi varázslat, hogy akármilyen szellemet kidoboljon a házból.

Svédország elszörnyedve figyelte, amint tüzet rak a nappaliban, míg Sealand izgatottan ugrálta körbe.

- Kotyvasztasz valamit ellenük?

- Kidobolom a szellemeket a házból.

- Ez tök izgi? Segíthetek?

Tino nem titkolt büszkeséggel ültette maga mellé ifjú sámántanoncát, még egy kisebb dobot is talált neki, amit valakinek ajándékba szántak. Röviden elmagyarázta neki, hogyan üsse a hangszert.

- Tino, ne – szólt rá párja, de a finn egyszerűen figyelmen kívül hagyta. Egy szava sem lehet, eddig elviselte, de azt nem fogja hagyni, hogy miatta azt higgye a gyerek, megőrült.

Meggyújtotta a tüzet, majd kizavarta Svédországot az udvarra, miután az megpróbálta eloltani. Füveket égetett, aztán szelleműzőt kántált egy régi dialektusban. Sealand lelkesen halandzsázott mellette, és igen derék módon egyszer sem tévesztette el a ritmust.

Miután az egész ház émelyítően illatozott a gyógynövényektől, közbejárták minden sarkát, és Sealand végig idegesen szorította a kezét, de nem látott senkit. Sikeres volt a szelleműzés.


Svédország nem szólt hozzá egy hétig – ami nem volt túl nagy változás az átlagos énjéhez képest –, de teljesen megérte az egész. 


juhannus - Szent Iván éjszakája, svédül midsommar, ilyenkor nagy parti van északon, mert ebben az időszakban a legrövidebbek az éjszakák  

12 megjegyzés:

  1. Nem olvastam még tőled ezelőtt Hetalia ficet, és bevallom őszintén, nem is mára terveztem időzíteni az elsőt, hisz még csak az animét sem láttam, de az unalom csodákat művel az emberekkel, ráadásul megsülök, és ilyenkor mindent csinálok, csak aludni ne kelljen.
    Egyébként hagyjál a szellemekkel, az egyik barátnőmnél állítólag komolyan van egy, és én múltkor amúgy is eggyel álmodtam, tehát brrr.
    Egyébként meg siess a következő ficcel, amiben nem tömik tele hülyeséggel szegény gyerekek fejét :)
    U.I.: Te hiszel a szellemekben?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na igen, ha ismeri az ember a fandomot, akkor biztos sokkal izgalmasabb. :D Én már nagyon szenvedtem tegnap este a hőségtől, úgy kellett rávennem magam, hogy begépeljem, nehogy lekéssem már a juhannust, ha már egyszer az életben sikerült olyan ficet írnom, aminek van hozzá kicsit köze.
      Jobbat mondok: nálunk valamelyik szomszéd azt állítja, hogy vannak a házukban, és az egész utca rajtuk vinnyog a nevetéstől, mert állandóan járnak hozzájuk a szelleműzők. Mondjuk nem tudom, hogy azóta kiűzték-e őket, majd megérdeklődöm, ha hazamegyek. :D
      Hát... úgy félig-meddig. Csak ne közöljék velem, hogy egy házban van, mert akkor sanszos, hogy egy hónapig hülyére félem magam.
      Köszönöm, hogy írtál! ^^

      Törlés
    2. Én úgy fél éve kezdtem hinni bennük, azt is csak egy olyan ismerősön-ismerőse-mesélte sztori, de azért elmondom, mert miért ne, szeretek írni. ^^

      Tulajdonképpen annyi történt, hogy a zseni legjobb barátnőm kezébe akadt egy spirituális könyv, és rá pár nappal különféle körvonalú emberalakok jelentek meg a házában. Az egyik feltehetőleg az apukája, ami ha így belegondolunk a horrorfilmes ismereteinkbe, nem is akkora baromság.
      Aztán drága barátosném meghívta az egyik osztálytársunkat, hogy idézzenek már szellemet, mert miért is ne; ráadásul az irodalomtanárunk egyik szülőjét (pontosan nem emlékszem melyiket). Na mindegy, gyertyafény, kézfogás, és koncentráció ezerrel, természetesen az internetes oldal utasításai szerint, csukott szemmel az egészet (a gyertya meggyújtásán kívül, persze), de az a kedves osztálytársam kinyitotta a szemét, és komolyan ott állt mellettük egy ember. És pont az az ember! Na, és itt kezdődött a baj; sikított, a kör megszakadt, a szellem pedig ott maradt a legjobb barátnőm nyakán. (A szomszédok meg vélhetőleg megkérdőjelezhették a két szellemidéző épelméjűségét.)

      Nos, a valószínűleg-kísértet a mai napig huzigálja le róla a takarót (illetve heti rendszerességgel próbálkozik vele), egyszer levert egy képet az egyik legfelső polcól (hozzátenném, akkor én is jelen voltam, és épp arról beszéltem, hogy nem hiszem el, hogy tényleg lenne itt egy szellem, és bizonyíthatna már valamit), szegény házikedvence, egy nyúl, meg folyamatosan bámul valamit, ami elméletileg nincs is ott. Ó, és szeret odaülni a tévéjük mellé, csak úgy, szórakozásból.

      Valószínűleg többé ő sem idéz szellemet, mondjuk én még ezek után is kipróbálnám. (Az [a most már Svájcban élő] barátunk, akivel eredetileg végrehajtotta a műveletet, múltkor lejött ugyan Magyarországra, és sikerült is találkoznunk, de szellemet a végén mégsem idéztünk :/)

      A szomszédotok meg vagy tényleg beképzeli a dolgokat, vagy béna szelleműzőket kapott, vagy mindkettő. Nem csodálom hogy röhögnek rajtuk, az emberek többsége alapból szkeptikus, aztán valljuk be, ez az eset tényleg megmosolyogtató :D.

      A szellemhistóriáktól tényleg nem nehéz frászt kapni, pláne, ha az ember közvetlen környezetében történik a dolog. Javaslom, először azonban járj utána a dolognak, mielőtt ténylegesen sikítozva elrohannál :)

      Nálunk egyébként 36-37°C körül mozog a hőmérséklet, és áldom a szerencsémet, hogy földszinten lakunk <3

      Törlés
    3. Brr, szellemidézéssel azért nem akarnék szórakozni, ez nem játék. (Meg aztán gyáva vagyok ilyen téren, nagyon is.)
      A szellem helyében én is morc lennék, ha valaki csak úgy idézgetne. Mármint biztos szeretné, ha végre békén hagynák.
      Nem, köszönöm, nem szeretnék utánajárni, így is van elég álmatlan éjszakám. ;) De nagyon érdekes volt, amit meséltél.
      Itt is ilyen harminc fok fölött van, éppen szaunázom a szobámban, de egy hét múlva ilyenkor már a hűvös szegedi szobámban leszek. :3

      Törlés
    4. Hát, nekem inkább úgy tűnik, hogy a szellem nem akarja békén hagyni a barátnőmet. Egyfolytában zaklatta, habár mostanra már alábbhagyott a lelkesedése, azt meg kell hagyni.
      Mondjuk én sem lennék túlzottan oda érte, ha halálom után sem hagynának pihenni, és már csak mókából is rémisztgetném azt, aki megidézett. (Előszeretettel ijesztgetem az embereket még így is, hogy élek, és nem is tervezem.)
      Én nem félek a természetfeletti dolgoktól, egészen addig, míg csak hallomásból szerzek róluk tudomást. Ha tapasztalnék is valami komolyabb ilyen jellegű élményt, attól tartok, kifutnék a világból ^^'
      A kísértethistóriák a nagy kedvenceim az animék mellett, és ha a kezem ügyébe akad valami túlvilági, és tényleg ijesztő horror anime, fel alá ugrálok a szobámban örömömben. <3
      Ó, de irigyellek. Engem éppen Kaposváron tervez megölni a kánikula, és hiába lenne ötletem írni egy tízoldalas fanfictiont, az életkedvem mostanra már teljesen elment, itt ugyanis minden van, csak hűvös nincs. :"(
      Egyébként mitől vannak álmatlan éjszakáid? Nekem soha, és 12-14 órákat lazán végigalszok egyhuzamban :D

      Törlés
    5. Őszintén szólva elég nagy butaságnak tartom, ha valaki poénból szellemet idéz. Nem értek hozzájuk, de szerintem jogos, hogy nem hagyja békén, ha megzavarták a nyugalmát (vagy esetleg nem tud visszamenni oda, ahonnan elrángatták). Nem hiszem, hogy én a helyében ugrálnék, ha csak úgy szórakozásból megidéznének halálom után...
      Hmm... a From a new worldöt láttad? Annak is kicsit hasonló a témája.
      Áh, addig bőven megfövök itt Bécsben. xD
      Többnyire szimplán nem akarok aludni, mivel éjszakai bagoly vagyok, és lenne jobb dolgom is, illetve valamikor szimplán túlságosan tele van a fejem és/vagy ideges vagyok.

      Törlés
    6. From a new world? Kötve hiszem, de majd utánajárok. A legutóbbi "horror"-anime, amit láttam, az az Another volt, de az max thrillernek megy el, horrornak kevés.
      Én ideges ritkán vagyok, legtöbbször csak izgatott, és ha izgatott vagyok, akkor sikeresen túl is pörgök. Áh, éjszakai bagoly vagyok jómagam is, és ilyenkor születnek a legjobb ötleteim. Valahogy ezidő tájt sokkalta aktívabb vagyok, mint reggel 6-kor. :D
      Köszi az ajánlást, nagyon szeretlek miatta <3

      Törlés
    7. Akkor ajánlom, nekem nagyon tetszett. ^^
      Áh, én ilyen Katsuki Yuuri szinten képes vagyok mindenre rágörcsölni. x"D
      Reggel hat, ne is mondd, olyankor kínzás felkelni. xD (Bááár... jó lenne napfelkeltét fotózni...)

      Törlés
  2. Én olyankor még ébren vagyok. Egyszer, ha nyáron kint leszek a Balatonon, fotózok neked egyet. Vagy napnyugtát. Mindkettő széép <3
    Én csak akkor görcsölök, ha verseny van. De akkor én is megütöm a Yuuri-féle görcsmércét (WTF?! Ez nagyon furán hangzik :D)

    VálaszTörlés
  3. Fú de bánom, hogy az elmúlt napokban olvasás helyett csak írtam :D
    Ilyen későn elég nagy bátorságra tőlem vall ilyesmit olvasni. Amúgy nem hiszek a szellemekben, de éjszaka valahogy mégis nyitottabb vagyok rá :P
    Kezdve az elején: " Tino szerette a férjét. Nagyon." Szerintem ez így már magában is egy kerek egész fic xDD A Ténylegnél kezdtem gyanítani, hogy itt bajok lesznek :D
    Ó, Berwald, te apák gyöngye. Nem tudom, Tino mire számított, rokonságban áll Dennyvel, és néhány embernek elég csak megmutatni egy Andersen-könyv borítóját ahhoz, hogy sírva fakadjon...
    "Ki az a… jaj, ne."
    Berwald ebben a jelenetben 100% apuka. Ennél csak akkor lenne apukásabb, ha a nappali szőnyegén szunyálna, miközben Peter kártyavárat épít köré.
    "Én is olyan buggyant leszek, mint Anglia?" Még mindig imádom, ahogy a ficeidben Peter Arthurra hivatkozik, valami zseniális :D
    "kizavarta Svédországot az udvarra" - epikus küzdelem lehetett x'D
    "Sealand lelkesen halandzsázott mellette" - én ugyanezt csináltam, mikor már harmadjára hallgattam meg egy finn dalt és azt hittem, hogy tudom a szövegét O.o
    "Svédország nem szólt hozzá egy hétig – ami nem volt túl nagy változás az átlagos énjéhez képest" Ez de gonoooosz xD Istenem, én úgy sírtam ezen a mondaton, te jó ég!

    Tele kéne pakolnom a hozzászólásom emojikkal (öhm, mert most nincs tele, lol), de ha azt mondom, hogy a mosolyom Jeruzsálemtől Helsinkiig ér, akkor frankón leírom az állapotokat :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Das war eine magyar mondat az elején. Ilyen későn elég nagy bátorságra vall tőlem ilyesmit olvasni. Bocsi.

      (Azóta letámadtam vele a húgomat is és felolvastam neki. Nagyon boldog volt, amiért félbeszakítottam a komoly manga-maratonját, de a végére visítva röhögött ő is xD)

      Törlés
    2. Hé, ha nem jegyzed meg, nekem fel se tűnik az a mondat. :D *minden nyelven rossz a szórendje*
      Berci a mintaapuka, Tino meg a racionális apuka, aki nem hajlandó hagyni, hogy a gyerek féljen. No igen, le sem tagadhatná a rokonságát. (Amúgy Lejla barátnőm mesélte, hogy a svédek kikérik maguknak, hogy a házukban legalább egy szellem van. Nem tudom, miért lepődtem meg, elvégre Izland és Norvégia is a rokonságban vannak. Meg Anglia is.)
      Tinónak csak meg kellett lóbálni Berci felé a szalmiakkis pitét. Amit odaégetett. Berwald mindjárt jobbnak látta menekülni viking vér ide vagy oda.
      Az a baj, hogy én is halandzsázok sokszor éneklés közben, és elméletileg beszélek finnül. ELMÉLETILEG. Legtöbbször csak szépen félreértem a szöveget.
      Váó, örülök, hogy ennyire tetszett, hogy felolvastad a húgodnak. ^^ Kicsit tartottam tőle, hogy ez a fic csak nekem lesz vicces. xD
      Köszönöm, hogy írtál! <3

      Törlés