2017. június 10., szombat

Saját takaró

Madárlátta szösz, szembejött a fices mappában, én se tudom, hogy mikori, és hogy miért nem raktam fel... De ez rádöbbentett, hogy rendet kellene tartanom a mappáimban. Tudom, tudom, még valamikor nagyon az elején volt első együttalvós szösz.

(És remélem, hogy tényleg nem raktam még fel, ha már olvastátok, szóljatok.)


Meglepődött saját magán, amikor egy hétnyi járás után engedett Viktornak, hogy együtt aludjanak. Tisztázták előtte, hogy ettől még nem kell semmi intimebbnek történnie köztük – egyelőre. Egyszerűen csak alszanak.

Viktor volt olyan rendes, hogy normális pizsamát vegyen fel éjszakára. Semmi veszélye annak, hogy olyan helyen érjenek egymáshoz, ahol még nem szeretnék.

(Rendben, Viktornak nem lenne ellenére.)

Időbe telt, mire ellazult Viktor ölelésében. Szűk volt az ágya két embernek, igencsak helyezkedniük kellett, hogy kényelmesen elférjenek. A másik ujjai a hajával játszottak, és eleinte nem tudta, hogyan rakja a karjait. A keze megtalálta a derekát, belekapaszkodott. Viktor illata ott volt mindenütt.

- Kényelmesen vagy? – suttogta Viktor, mire a vállgödrébe fúrta az arcát.

Yuuri arra ébredt, hogy fázik a lába és nehezen kap levegőt. Kinyitotta a szemét, és ahogy mély lélegzetet vett, rájött, hogy Viktor a takaróba csavarodva fekszik rajta.

Nem akarta felébreszteni Viktort, így óvatosan próbált húzni a takarón, hátha neki is jut. Viktor mocorogni kezdett rajta, legördült róla a fal mellé ezzel majdnem lelökve őt a földre, és motyogott valami érthetetlent. Próbálta megkeresni a takaró végét, de Viktor se tudta, hol kezdődik és végződik. Yuuri véletlenül a lábszárához nyomta hideg talpát, mire Viktor felszisszent.

- Tudom, hogy elloptam a takarót, de ezt érdemlem?

Yuuri motyogott valami bocsánatkérést, aztán végre sikerült rájönniük, hol csavarodott Viktor derekára a paplan. Az orosz átvetette rajta a karját és lábát, egészen a mellkasához préselve őt, hátha így mindketten a takaró alatt maradnak.

Reggelre kiújult a probléma – Viktor megint ellopta a takarót, és reménytelenül belegabalyodva feküdt Yuurin, akinek megint fázott a lába.


Következő alkalommal biztosan mindketten visznek saját takarót. 

9 megjegyzés:

  1. Ez nagyon jó lett! Nagyon tetszik az összes viktuuri-s írásod csak így tovább! :) :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, igyekszem! ^^

      Törlés
    2. Holnapra várható még rész!? :)

      Törlés
    3. Még fogalmam sincs, ez most egy régebbi szösz volt, ami elfelejtődött, és rendrakás közben megtaláltam.
      A sok friss csak átmeneti állapot - július közepétől augusztus második hetéig valószínűleg nem nagyon fogom frissíteni ezt a blogot, előre szólok.

      Törlés
    4. Jaj pedig jó blog! :)
      Hát én csak szurkolok hogy legyen addig még ilyen! :)

      Törlés
    5. Félreértések elkerülése végett nem arról van szó, hogy itt hagyom a blogot, hanem abban az időszakban biztosan nem lesz időm és energiám írni akármit is. Finnországban leszek három hétig, és egyértelműen nem a szobámban fogok kuksolni, hanem órán leszek, kirándulok, tanulok, a csoporttársaimmal töltöm az időt vagy alszok. És mivel egész végig finnül fogok kommunikálni mindenkivel, nem nagyon fogok tudni akármit is értelmesen megírni magyarul. Nem szeretnék semmi összecsapott dolgot kiadni a kezemből csak azért, hogy legyen friss.
      Csak próbálok előre szólni, hogy senkit se érjen meglepetésként, hogy ha ördögszekereket kerget a szél abban az időszakban.
      Addig igyekszem befejezni a Rókatüzet is, és persze lesz más friss is. Köszönöm az érdeklődést. :)

      Törlés
    6. Hát amúgy sem azt gondoltam hogy itt hagyod!
      Mert nagyon jó blog! :)

      Törlés
  2. Pff, Yuuri, fektesd a lábadra Makkachint, akkor egyenletes lesz rajtad a súlyeloszlás és még a lábad se fog fázni lol :D

    VálaszTörlés