Atyai tanácsok

Ilyen szöszt már rég készültem írni, és talán páran ezért utálni fognak, de...
Egyáltalán nem oké, hogy Yuri rugdosódik, csak mert nem tetszik neki valami. A fandom úgy viselkedik, mintha egy ártatlan angyalka lenne, akit minden elől meg kellene védeni, közben nem így van. Légyszi-légyszi a második évadban vagy a filmben ossza már ki valaki, hogy ez így nem oké (bónuszpont, ha Otabek teszi, rá talán hallgat).
Szóval írtam egy ficet, amiben Viktornak elege lesz, hogy terrorizálja a jegyesét, és kicsit kioktatja Yurit. 

Valami front lehetett, mert Yuri még a megszokottabbnál is agresszívabb és türelmetlenebb volt. A többség tudta, hogy ilyenkor jobb elkerülni, Yuuri viszont vagy őrült, vagy túlságosan is segítőkész volt, amikor odament hozzá, hogy megmutassa, miért nem úgy sikerül az adott figura.

Esetleg mindkettő.

- A faszom kér a tanácsaidból, lúzer! – kiabált Yuri, majd egy csattanás hallatszott a jégen, és a fiú tajtékozva korcsolyázott a palánkhoz. Yuuri a jobb combjára szorított kézzel, lehajtott fejjel ücsörgött a jégen, és Viktor nem mert levegőt venni, míg végül fel nem kelt. Yakov közben ordítani kezdett, valószínűleg Yurinak címezhette, aki tüntetően a fejére húzta macskafüles fülhallgatóját, ahogy lerúgta korcsolyáját mintegy jelezve, hogy ő végzett aznapra.

Viktor sebesen odacsúszott a fintorba torzult arcú Yuurihoz.

- Jól vagy, kicsim? – suttogta a fülébe úgy, hogy ne hallják a többiek. Átkarolta a vállát, és Yuuri a derekába kapaszkodott, ahogy felnézett rá.

- Csak elestem, semmi komoly.

- Elestél – ismételte hitetlenkedve Viktor; a Grand Prix ezüstérmes Katsuki Yuuri, amint egyszerűen elcsúszik a jégen, majd a combját fájlalja.

- Jól vagyok – mondta Yuuri, majd kibújt a karjaiból, hogy folytassa a félbehagyott koreográfiát. Viktor gyakorlott szemeit viszont nem tudta megcsalni; igenis húzta a lábát, és végül is nem ellenkezett, amikor leküldte azzal a pályáról, hogy mára végeztek. A zuhanyzóban nem tudta elrejteni előle a combján húzódó hosszú, vörös foltot.

Legalább vér nem volt.

Viktor ritkán, nagyon ritkán tajtékzott a dühtől, és ez most azon kevés alkalmak egyike volt. Az sosem tudta érdekelni, ha Yuri durva vele, nem hatották meg a rosszindulatú szavak, és viszonylag jól tudta kezelni az érzelemkitöréseit, de azt képtelen volt elviselni, amikor a szeme láttára bántotta Yuurit, aki csak segíteni akart. Nem beszélve arról, hogy Yuri tisztában van vele, hogy ezt mennyire a lelkére fogja venni.

Pontosan ismerte a rúgásainak erejét – Yuuri pedig nem a külső combjára esett.

Ügyelt rá, hogy a lehető leghangosabban zördüljön a fémszekrény, ahogy rácsapta a tenyerét mintegy jelezve a fiúnak a jelenlétét. Yuri gyilkos pillantást vetett rá, mielőtt fújt volna rá, akár egy megriasztott macska.

- Húzz a vérbe, vénség.

- Nem, Yurio, most beszélgetni fogunk a mai viselkedésedről – mondta türelmesen, ahogy megállt az ajtóban elzárva a menekülési útvonalat.

- Kurvára nem érdekel a véleményed – sziszegte, és visszavette a fülhallgatóját a fejére. Viktor viszont nem volt hajlandó elengedni, most nem, amikor Yuurinak láthatóan fájdalmat okozott. Pár lépéssel átszelte köztük a távolságot, és elvette tőle a fülhallgatót.

- Márpedig most fog.

- Add vissza! – pattant fel, de Viktor kihasználva a magasságkülönbségüket egyszerűen az egyik magas szekrény tetejére tette a tárgyat, egészen a fal mellé tolva azt. Számolva azzal, milyen gyakran takarítanak fölül, elég poros lesz, mire visszakapja.

- Most szépen le fogsz ülni, és végighallgatsz.

- A faszomért beszélsz velem úgy, mint egy gyerekkel, nem vagy az anyám!

- Majd máshogy beszélek veled, ha kiérdemled – mosolyodott el hidegen, ahogy keresztbe fonta a karjait. Az újabb káromkodásból ítélve sikerült érzékeny pontra tapintania. A vállánál fogva lenyomta a padra, mire Yuri durván ellökte a kezét; lerágott körmei kellemetlenül karcolták a bőrét. – Jobb lesz, ha lehűtöd magad a saját érdekedben is.

Yuri szusszantott, majd megpróbált felé rúgni, de Viktor gyakorlottan elkapta a bokáját; ezt a trükköt már rég ismerte.

- Nem érdekel, hogy engem hogy bántasz, de azt nem fogom hagyni, hogy Yuurival is ugyanezt csináld.

- Mert mi lesz, megütsz? – vicsorgott rá, és Viktort még a feltételezés is sértette.

- Nem, elég csak jelentenem – mondta halkan, ahogy elengedte a bokáját. – Profi sportoló vagy, Yura, és ez elfogadhatatlan viselkedés.

- Úgyse mered – mordult rá.

- Ó, dehogynem. És elég lesz csak Yakovhoz mennem. Mit gondolsz, abból mi lesz, ha egyszer a sajtó előtt csinálsz ilyet? Keresztbe töröd a karriered, mielőtt még elkezdődött volna. Senki sem úgy fog rád emlékezni, mint a legfiatalabb Grand Prix aranyérmesre, hanem mint az agresszív kiscica, aki piszkos eszközökkel iktatja ki a vetélytársait.

- Katsudon csak túl érzékeny.

Viktor felhorkant, és egy pillanatra lehullott az arcáról a merev, udvarias maszk; a szemei dühösen fénylettek. – Yuuri sántítva jött le a jégről. Mit gondolsz, mi lett volna, ha véletlen a korcsolya élével találod el?

Yuri szeme összeszűkült, az arcán valami megfoghatatlan érzelem suhant á, de nem volt hajlandó elismerni, hogy hibázott.

- Ajánlom, hogy bocsánatot kérj tőle, amint látod.

Ahogy ellépett mellőle, Yuri rögtön kihasználta a lehetőséget a távozásra – felkapta a táskáját, és kiviharzott. Hallotta, amint pont Yakovba fut, aki az emelt hangú szóváltásnak köszönhetően már tudta, hol keresse a fiút, és némi elégtétellel hallgatta a fejmosást, mielőtt Yuuri keresésére indult volna.

Yuuri azonban már hazament.

*

Nyakig merült a forró vízben, ahogy a kád mellett ücsörgő Makkachin feje búbját vakargatta. Viktor nem szerette, ha a kutya bejár a fürdőszobába, de amit nem tud, az nem fáj neki…

Fájdalom…

Amikor Yurio belerúgott, nem tűnt vészesnek az egész; hozzászokott már az érzelemkitöréseihez és a durvaságához. Csakhogy ez csontot is érhetett, mert még mindig enyhén fájt, ha ránehezedett arra a lábára, és a bőrén már kezdett kirajzolódni egy csúnya kékes-zöldes folt. Viktor se vette be, hogy az eséstől van, habár nem szólt semmit, amikor korábban magához karolta.

Az azért rosszul esett, hogy csak úgy szó nélkül hagyta egyedül hazabicegni.

Yurio ez a kitörése még az ő birkatürelmének is sok volt. Nem emlékezett rá, hogy ő tininek ilyen hisztis lett volna, még akkor sem, amikor a hirtelen növekedés következtében elvesztette a már kifejlesztett egyensúlyérzékét. Yurióval épp ez történt; az utóbbi hónapokban teljesen váratlanul nőtt centiket, a régi ruhái szorították, és undokabb volt, mint valaha. És erre még jött a világbajnokság miatti stressz. Yuuri szeretett volna neki segíteni, hiszen ez olyasmi volt, amin egyszer mindenki átesik, de Yuri nem akarta engedni. Ez a rúgás is csak egy újabb megerősítés volt, hogy jobb lenne, ha nem is próbálkozna.

Épp lustán helyezkedett, amikor a bejárati ajtó felől zörgés hallatszódott. Makkachin lelkesen rohant üdvözölni gazdáját, és Yuuri hallotta, amint Viktor gyengéd hangon, oroszul beszél hozzá. Ahogy benyitott a fürdőbe, kicsit lejjebb csúszott a vízben.

- Hol voltál?

- Eltűntél. Azt hittem, megvársz.

- Elbeszélgettem Yurióval.

- Oh… - Hát persze, tudhatta volna, hogy Viktor nem akarja otthagyni egy szó nélkül, de túl sok volt az, hogy mindenki kérdezgette, jól van-e. Muszáj volt aznapra kiszabadulni a pályáról.

- Tűrhetetlen a viselkedése.

- Miattam nem kellett volna, Yakov biztosan…

- És mióta hallgat rá? – vágott közbe Viktor. – Amúgy tőle is megkapta a magáét. – Gyengéden a vízből kilógó térdére tette a kezét. – Megnézhetem a lábadat?

- Ne itt – motyogta, és Viktor szerencsére értett belőle, mert egy homlokcsók után magára hagyta. Yuuri komótosan megmosakodott, mert az edzés után vett zuhanyt valahogy sosem érezte elegendőnek.

Magára terített egy köntöst, miután megtörölközött, hogy ne meztelenül vágjon át a lakáson. Viktor a hálószobában várt rá, éppen egy könyvben lapozgatott, míg Makkachin a mellkasán hevert. Felpillantott, rámosolygott és félrerakta a könyvet.

- Ne öltözz fel – kérte, mire Yuuri a szemét forgatta.

- Most nincs kedvem hozzá.

- Tudom, csak meg akarlak masszírozni. Van krémem a zúzódásra. – Gyengéden lehessegette magáról Makkachint, ahogy felkelt. – Na gyere, hasra.

Yuuri végül beadta a derekát, mert párja kiskutya szemeket meresztett rá, és fáradt izmainak valóban jól esett volna a masszázs. Viktor az ágy mellé térdélt, és először lepkefinoman bekente a zúzódást a combján. A bőre nagyon érzékeny volt azon a helyen, éppen megúszta, hogy felhorzsolódjon, de nem volt kellemetlen, ahogy Viktor hozzáért, a krém pedig kellemesen hűtötte a sérült részt.

Mire Viktor végzett a masszázzsal, szinte már félálomban volt, csak boldog hümmögésre futotta az élvezettől. Párja betakargatta, mielőtt odabújt volna mellé. Yuuri szeretett volna még beszélgetni arról, mit is mondott Yuriónak, de mielőtt megszólalhatott volna, elnyomta az álom.

*

Némi változást véltek felfedezni Yurio viselkedésén: kicsit összeszedte magát szorgalom terén, és kerülte Yuurit. Ha mégis találkoztak volna, akkor csendes volt, nem szólt egy rossz szót sem.

És Yuuri képes volt még ezt is magára venni.

- Szerinted beteg, vagy csak utál?

- Bűntudata van – vélte Viktor. – Addig nem beszélhet veled, amíg bocsánatot nem kért.

- Vitya, ezt nem te döntöd el – mondta gyengéden, mielőtt ellökte volna magát a palánktól bemelegítő köröket róni. Yuri épp a pálya legtávolabbi sarkában gyakorolt, és Yuuriban felötlött, hogy megkörnyékezi, de nem akarta kockáztatni, hogy Viktor esetleg jelenetet rendez. Hiányzott neki Yurio társasága, akármilyen undok is legyen.

Pár nap múlva egy zacskó frissen sült pirogot talált a táskájában mellette egy cetlivel, amire egy tál katsudont rajzoltak. Alatt girbegurba, gyerekes karakterekkel az állt japánul, hogy sajnálom.