Made of Sunshine II.

Phichit és Yuuri megnézik a King and the Skatert~

2012.

Phichit kicsit bizonytalanul pillantott a színes DVD tokra a kezében, amit Yuuri hozott a könyvtárból.

The King and the Skater.

- Ez volt a következő a listán, nem? – kérdezte Yuuri, amikor látta, hogy barátja kivételesen nem olyan szélesen mosolyog.

- Igen, de azt hiszem, ez a film be van tiltva Thaiföldön.

- Komolyan? – Yuuri lezuttyant mellé, és kivette a kezéből a sárga-piros tokot. A leírás szerint a musical egy frissen visszavonult angol műkorcsolyásról szól, aki egy véletlen folyamán visszautazik az időben, és a tizenkilencedik századi Thaiföldre emlékeztető országban lyukad ki, ahol a palotába kerülvén angolul kell tanítania az uralkodó gyerekeit. A történet kalandot, mágiát és korcsolyázást ígért, nem hangzott túl kellemetlen témának. – Miért?

Phichit a homlokát ráncolta. – Azt mondják, kicsúfolja az uralkodói családot és a kultúránkat. Meg állítólag romantikus kapcsolat feltételezhető a herceg és Arthur között, és ez Thaiföldön nagy port kavart.

- Ha nem akarod megnézni, akkor kihagyhatjuk – ajánlotta Yuuri. – Kihoztam a következő Oscar-díjas filmet is.

- Nem szükséges. Tulajdonképpen kíváncsi vagyok, miért tiltólistás, és végül is mikor lenne jobb alkalom megnézni, mint most? Nem mintha bárki is rájönne, hogy láttam. Ráadásul musical.

Yuuri tudta, hogy ezen a ponton dőlt el a kérdés – Phichit imád mindent, amiben énekelnek, és ebben a patriotizmusa sem fogja megállítani. Kipattogtatták a vajas kukoricát, majd befészkelték magukat Yuuri ágyára (Phichité ruhákkal volt tele, mert mindig lusta volt elpakolni a megszáradt mosást, és napokig rakosgatta, mielőtt Yuuri nyaggatására elrakta volna), és elindították a filmet. 

Yuuri elég átlagosnak találta a sztorit. Rendben, a korcsolyabetétek nagyon szépen meg voltak koreografálva, látszott, hogy olyankor egy igazi műkorcsolyázó helyettesíti Arthur színészét (habár nem ismerte egyikük sem a nevét), de úgy érezte, hogy túl kevés a háttértudása ahhoz, hogy igazán élvezve. Phichit ezzel szemben majdnem az egészet végigkuncogta, és a végére már együtt dudorászta a filmmel a dallamokat.

Amikor a végére értek, és felgördült a stáblista, Phichit kinyújtóztatta maga alá csomagolt lábait.

- Milyen volt? – kérdezte Yuuri, míg kipattintotta a laptopból a CD-t. – Valóban olyan sértő az országotokra nézve?

- Nos, azt hiszem értem egy kicsit, miért nem szeretik egyesek – felelte őszintén. – Mármint tetszett, bármikor megnézném újra, de a sztori elég nyugati, és történelmileg pedig nagyon kusza és hűtlen. Viszont a varázslós része nagyon ott van, és elég maradiak, hogy betiltották. Végül is ez az egész csak fikció, és Arthur a történetben csak a király barátja, az más kérdés, hogy simán többet bele lehet látni.

- Jó hallani, hogy akkor nem volt kellemetlen megnézni.

- Nem, dehogy – nevetett Phichit. – Az elrontott kulturális részletek igazából viccesen jönnek ki. Otthon viszont sokan vannak olyanok, akik ilyesmin könnyen megsértődnek.

Yuuri nem lepődött meg túlságosan, amikor Phichit még este is a Shall we skate fülbemászó dallamát dudorászta mosogatás közben.

*

Ismerte már annyira Phichitet, hogy meg tudja mondani a mozgásából, hogy valami miatt nagyon izgatott. A fiú éppen azt a mozdulatsort nyögte, amit Celestino olyan esetekre talált ki büntetésül, amikor nem tudta letenni a telefonját.

Az egész helyzet titokzatos volt – Phichit csak annyit mondott, hogy egy fontos hívást vár Thaiföldről.

Yuuri még sosem látta olyan gyorsan lesprintelni barátját a pályáról, mint amikor megszólalt Celestino kezében a telefon. A férfi rezignált sóhajjal nyújtotta oda neki; tudta, hogy innentől kezdve vége a komoly gyakorlásnak, mert másodszorra már képtelen lesz elkobozni tőle a készüléket. Yuuri cserében igyekezett keményen edzeni, hogy Celestino legalább egyikükkel elégedett legyen aznap.

Phichit az élvédőkről is megfeledkezett, ahogy fogadva a hívást az egyik padra botladozott. Az izgatottsága átragadt a környezetére, és feltűnően visszafogta magát, hogy ne hadarjon. Az anyanyelvén beszélt, így egyikük se értette, mi lehet a téma, de nem is akartak hallgatózni. Az ajkát rágcsálva hallgatta a másikat, és ez nagyon szokatlanul festett tőle.

Yuuri épp akkor siklott oda a kulacsáért, amikor Phichit befejezte a hívást. A fiú felugrott, és diadalittasan a levegőbe bokszolt.

- Ez az! – rikkantotta, és ha a fülei és a haja nem állják útját a szája sarkának, bizonyára körbeérte volna az egész fejét a vigyora.

- Megosztod velünk is? – érdeklődött Celestino, és meglepetten pislogott, amikor Phichit önszántából leadta a telefonját. Általában öt percig kellett neki könyörögni, mire tényleg lerakta.

- Emlékszel arra, amikor azt mondtam, hogy lenne egy ötletem a zenére, amire szeretnék korcsolyázni, de előtte még meg kell ejtenem pár telefonhívást? Ez volt az egyik, és ez lesz az, ami meg fogja változtatni a thaiföldi műkorcsolyázás történetét.

Celestino arcán látszott, hogy vonakodik elhinni, amit hall; no nem azért, mert nem bízott volna tanítványa tehetségében, elég szép eredményeket ért el a junior korcsoportban, de hajlamos volt túlságosan is lelkesedni.

- Múlt héten kérdeztem, hogy van-e ötleted a zenére. Most már nem változtatunk.

- Nem is most szeretném, idén biztosan nem kapnám meg rá az engedélyt.

- Ilyen gyorsan elérted az illetékest? – ámult Yuuri. Tudta, hogy barátja régóta készült felhozni a témát edzőjüknek, de nem hitte volna, hogy ilyen hamar esedékes lesz a beszélgetés. – Két hete még nem is ismerted a filmet.

- Mondtam, hogy megvannak a kapcsolataim – kacsintott rá a fiatalabbik.

- Most már tényleg kíváncsi vagyok, mit találtál ki, Phichit.

- Egyszer szeretnék korcsolyázni a Shall we skate-re. Előttem már nagyon sokan felhasználták, de thai korcsolyázó még sosem.

- Igen, mert betiltották Thaiföldön a filmet – hunyorgott rá Celestino. – Tudod, hogy támogatom az önálló törekvéseket, de nem hiszem, hogy ez egy jó ötlet lenne.

- Ezért értem el egy illetékest a politikából – ragyogott rájuk Phichit. – Azt mondta, hogy nem árt akkor visszatérni a témára, amikor már szereztem pár érmet a felnőtt korosztályban is, hogy ne tudjanak támadni a zeneválasztás miatt.

- Ha megengedik, akkor részemről nincs akadálya – rántotta meg a vállát Celestino.  – Remélem, hogy ez jó motiváció lesz a következő szezonokra.

Phichit magabiztosan vigyorgott és szalutált, mielőtt egy zokszó nélkül eliramodott volna gyakorolni a rövid programja lépéssorát. Yuuri már sokszor látta lelkesnek, de most szikla szilárd akarat is áradt belőle – márpedig ha Phichit Chulanont akar valamit, azt meg is szerzi.

*

Yuurit akkor győzte le a kíváncsiság, amikor hazafelé baktattak, és Phichit megint azt a dallamot fütyülte, amit miatta ő sem tudott már kiverni a fejéből.

- Milyen politikust értél el?

- Az egyik korábbi miniszterelnökünket – felelte könnyedén Phichit, mire Yuurinak szabályosan leesett az álla.

- Midet adtad el az államnak?

- Yuuri, nyugi, semmi ilyesmiről nincs szó! – Phichit igyekezett elfojtani a nevetést, de nehéz volt; japán barátja tényleg úgy nézett rá, mintha eladta volna a veséjét holmi szervkereskedőknek. – Surayud a rokonom, az apukám nagybátyja.

- A volt miniszterelnök a rokonod, és ezt csak ilyen lazán közlöd velem.

- Erre azért nem olyan nehéz rájönni, ugyanaz a vezetéknevünk.

Yuuri még mindig hitetlenkedve rázta a fejét; persze tudta, hogy Phichit családjában hagyománya van a katonai és politikai pályának (otthon még ő is járt harcművészeti tanfolyamra a korcsolyázás mellett, és kis termete ellenére egy kétszer akkora férfit is át tudott hajítani a vállán, ha úgy adta a helyzet), hogy módosak, és a vezetéknév is ismerős volt, de valahogy mégsem kötötte össze a pontokat.

- Igazából nem ugrált az ötletért, de azzal érveltem, hogy én, mint egy thaiföldi korcsolyázó hitelesen elő tudnám adni a történetet. Azt mondta, meglátja, mit tehet, addig is szorgalmas leszek, hogy semmiképp se tudjanak nemet mondani a kérésre. Kár lenne nem kihasználni a kapcsolataimat, nem?

- Hihetetlen vagy – nevetett rá végül Yuuri, mire Phichit gyengéden a vállába ütött.

- Tudom – vigyorgott rá. – És azt is tudom, hogy te is ott leszel azon a versenyen.

Yuuri néha irigyelte a fiatalabbik fiú letörhetetlen lelkesedését.

Ha valakit érdekel, itt egy cikk az anime-beli és a mi világunkban létező filmről: https://bonutzuu.wordpress.com/2016/12/04/the-historical-context-of-phichit-chulanonts-the-king-and-the-skater/ Magyarul Anna és a sziámi király néven fut (egy könyvadaptáció), a Wikipédia szerint Oscar-díjas, így gondoltam, hogy a fiúk világában is az lenne. :) A filmet Thaiföldön betiltották azok miatt az okok miatt, amiket Phichit is említett. És kicsit hibáztam, mivel a kánon szerint Phichit ezt a filmet látta életében először, de ennyi ferdítést engedjetek meg nekem a sztori érdekében.

Phichit vezetéknevét Surayud Chulanont-tól kölcsönözték, aki a hadsereg generálisa volt, majd 2006 és 2008 között Thaiföld miniszterelnöke. A thaiföldi rajongók szerint rokonok.