Váratlan meglepetés

Thomas Astruc egy tweetje hatására feléledt nálam a Miraculous Ladybug fandom. Láttátok már a felnőtt Marit rövid hajjal? Ha nem, lessétek meg, szerintem nagyon csinos. :3 

Marinette csak meredt a tükörképére, és érezte, ahogy a harag és a tehetetlenség végigcikázik a testén.

Évek hosszú fáradozásába telt, hogy megnövessze a haját a derekáig, várt és várt, csak hogy aztán valami mini ördögfióka rágót ragasszon a buszon a copfjába.

Marinette általában szerette a gyerekeket, de ezt az egyet látatlanban is utálta. Út közben annyira bele volt mélyedve a ruhatervezésbe – igaz csak gondolatban, mert a zötyögős úton nehéz lett volna bármit is rendesen megrajzolni –, hogy észre sem vette, amint a mögötte ülő kisfiú a hajával matat. A munkatársai nem szóltak, hogy fura lenne a haja; már rég hozzászoktak a különlegesebb dizájnjaihoz.

Csak otthon tűnt fel a probléma, amikor ki akarta húzni a gumit a hajából. Nem jött ki, és a hajtövein fájdalmasat rántott a ragacs.

Már túl késő volt. Talán ha időben észreveszi, akkor menthető lett volna kellő figyelemmel, de estére már az egész összeállt a sapkája alatt, és Marinette szemeit égették a visszafojtott könnyek.

Nem fog sírni. Végül is ez csak haj… amit évek óta növesztett.

A fenébe.

- Biztos, hogy nem tudod rendbe hozni, Tikki? – kérdezte egy utolsó reménnyel. A lény már vagy öt perce próbálta bogozni a csomót, hogy legalább egy részét meg tudják menteni a hajának, de csak annyit ért el vele, hogy majdnem maga is beleragadt. Reménytelen vállalkozásnak tűnt.

- Ha akkor történt volna, amikor Ladybug vagy, nem lenne probléma, mert visszaállítaná a varázslat, de így nem tudok mit tenni. Sajnálom, Mari. – Tikki együttérzőn ejtette apró kezét a vállára, és a lány csak leheletfinoman érezte az érintését, mintha egy tollpihe hullott volna a vállára. – Nézd a jó oldalát. Mindig is ki akartad próbálni a rövid hajat, nem?

- De nem így – nyöszörögte a lány. Tikki azt kívánta, bár lenne erre varázslata, de nem tudott mit tenni, hiába utálta szomorúnak látni. Ami megtörtént, megtörtént, Marinette még mindig elég szerencsétlen volt a kosztümön kívül, ha nem védte a több ezer éves varázslat. – Most mit csináljak?

- Fodrász – felelte automatikusan, de a lány már nem is figyelt rá; kiviharzott a konyhába, és Tikki megpördült a levegőben a huzattól. Marinette kezében olló csillogott, amikor visszajött. – Mari, nem hiszem, hogy ez jó ötlet…

- Nem fogok még a párnahuzatból is rágógumit szedni – morogta az orra alatt.

Csak pár pillanatba került lenyisszantani az összeragadt, kékesfekete tincseket, amik aztán szomorúan hevertek a földön. Marinette tágra nyílt szemekkel bámulta a tükörképét (túl idegen volt), majd vizet fröcskölve a tarkójára próbálta kimosni az esetleges maradék ragacsot. Rettenetesen érezte magát, és valószínűleg úgy is nézett ki; az elszabadult tincsek az arcába hullottak, hiába tűrte őket a füle mögé.

Nem így tervezte azt a hajvágást. Sőt, sehogy sem tervezte, legalábbis nem a közeljövőben.

Nem vitte rá a lélek, hogy összetakarítsa a haját a vajszínű kövezetről – Adrien úgy is csak két nap múlva jön, majd reggel megcsinálja. Elszorult a torka, ha arra gondolt, mit fog hozzá szólni párja; a fiú szeretett a hosszú tincsekkel játszani, és ha fodrászhoz ment, mindig játékosan megjegyezte, hogy azért maradjon a haja hosszából.

Tikki gyengéden simogatta az arcát, míg álomba sírta magát.

*

Marinette izgatott-idegesen toporgott a reptéri terminál kijáratánál. Adrien járata késett, mert a helsinki csatlakozást eltolták egy órával a lehetetlen időjárás miatt. Mindketten sokat repültek a munkájuk miatt (sokszor együtt, mióta Marinette lett Adrien első számú ruhatervezője), de a lány valahogy mindig ideges volt, ha éppen külön utakat jártak.

És most a meglepetés miatt is izgulhatott.

A fodrász ugyan azt mondta, egyenesre vághatná a haját az álla mentén, vagy akár kihozhatna a megmaradt részből egy izgalmas féloldalas frizurát is, de Marinette úgy döntött, hogy bátor lesz, és kipróbálja azt a rövid fazont, amivel évek óta szemezett, és ami másokon annyira tetszett neki. Hátul alig volt két centi haja, míg elől féloldalas frufru takarta a homlokát, és a fülét szabadon hagyták a tincsek. Két nap után is szokatlan volt, hogy nem érezte azt a súlyt a vállain és a hátán.

Kicsit elszorult a torka, amikor meglátta Adrient közeledni; a fiú még nem vette észre, hogy ott van, forgolódott, és még lábujjhegyre is állt türelmetlenségében. Marinette nagy levegőt vett, majd széles mosolyt öltve magára integetni kezdett.

Adrien örömében szinte leterítette, ahogy faképnél hagyva csomagját odarohant hozzá, felkapta az ölelésébe és körbepördült vele, a járókelők pedig megmosolyogták a lelkesedést. Marinette szorosan kapaszkodott a vállába, míg üdvözlőcsókot, és a fiú csak akkor tette le, amikor kifogytak a levegőből.

- Annyira hiá… - Adrien szava elakadt, ahogy találkozott a pillantásuk, és a viszontlátás örömében először végignézett barátnőjén. Hitetlenkedve túrt a lány hajába, ami most rövidebb volt valamivel, mint az övé. Marinett az ajkába harapott; Adrien egyáltalán nem volt olyan konzervatív, hogy foggal-körömmel ragaszkodjon ahhoz, hogy egy nőnek hosszú haja legyen, de ez nem jelenti feltétlen azt, hogy a saját párján ez automatikusan tetszik neki.

- Kérlek, mondj valamit – nyögte végül Marinette, mielőtt teljesen elnyelte volna a kétség.

- Gyönyörű vagy – lehelte Adrien, és Marinette megkönnyebbülten nevetve ölelte meg újra.

*

- Mi a véleménye Ladybug új frizurájáról? – szegezte neki a kérdést az egyik riporter, miután kifogytak a bűnténnyel kapcsolatos kérdésekből.

- IMÁDOM! – kiáltotta a mikrofonba Chat Noir, mire Ladybug csak szerelmetesen mosolygott rá.