Habfürdő

Hoztam egy Seungchuchut~ Próbálkoznék én itt hurt/confortot írni velük, de nem hagyják magukat. 

Gyanús, amikor lassan már fél órája nem hall életjelet Phichit felől – mellette hagyta a telefonját, amit tényleg mindenhová magával visz, és bevonult a fürdőszobába.

Seung-gil persze tökéletesen el tudja foglalni magát egyedül, hiszen általában mindig ezt csinálja. De Phichit? Talán beteg lenne? Vagy elrabolták az ufók az ablakon át, amikor nem figyelt oda.

Nincs abban semmi rossz, ha bekukucskál a fürdőbe, hogy egyben van-e még a barátja. Az ajtó így is résnyire van nyitva. Nem hagyná úgy, ha zavarná, hogy bárki beleshet.

Phichit a kádban fekszik, csak a lába vége és a feje látszik ki a vízből, a szeme lehunyva, talán alszik. Visszafojtott lélegzettel bámulja, de az ajtón bejövő légmozgás felriasztja a másikat. Kicsit lejjebb csúszik, mielőtt felülne, a habos víz hullámzik körülötte. Elmosolyodik, ráköszön.

Seung-gilbe akkor hasít a felismerés, hogy élete húsz éve alatt még sosem vett habfürdőt. Valahogy víz-és időpazarlásnak tűnt, a zuhanyzás sokkal praktikusabb. Phichit viszont csábítóan int neki, hogy csatlakozzon.

- Már zuhanyoztam.

- Nem baj, gyere. – Hátrább húzódva helyet biztosít neki az amúgy is hatalmas kádban. Seung-gil kicsit vonakodva vetkőzik, míg Phichit szemérmetlenül bámulja. Inkább nem is néz a szemébe, ahogy óvatosan a kádba mászik. Nem mintha nem látták volna már egymást meztelenül. Phichit megsimogatja a lábszárát és a térdét, aztán megfordul, és az ölébe fészkeli magát.

Seung-gil érzi, hogy elhagyja a racionalitása, amibe mindig oly’ görcsösen kapaszkodik. Phichit háta a mellkasához simul, fejét a vállára hajtja, és félig leeresztett pillák alól néz rá, mint aki pontosan tudja, milyen hatással van rá. És persze, hogy tisztában van vele, mert ő nem tagadta meg magától a szexet csak azért, mert ijesztő volt elveszteni a józan ítélőképességét.

Lassan mozdul mögötte, a combjuk összenyomódik, és azzal is tisztában van, hogy valami más a hátának nyomódik, mert mellette abszolút nem tudja kontrollálni magát. A teste nem hazudik arról, mennyire kívánja. Phichit ajkai az álla alá tapadnak, balja a combjába kapaszkodik, ujjai gyengéd köröket rajzolnak a bőrére. Seung-gil összekulcsolja a jobbjukat; még mindig új, hogy valakit ennyire közel enged magához. Tetszik neki a bőrük kontrasztja, Phichit mellett lehetetlenül sápadtnak tűnik.

És mellette könnyű elengedni a félelmeit, mert Phichit nem erőlteti, hogy emberek közé menjen, ha nem akar. Könnyű mellette nevetni és elengedni magát, mert ő nem akarja beletuszkolni egy előre megalkotott képbe a tökéletes sportolóról.

- Tetszik a fürdő? – kérdi mosolyogva, és egy percre sem hagy fel a cirógatásával. Az összekulcsolt kezükre pillant, majd a vággyal csillogó szemekbe, és nem tud tovább ellenállni. Csókolóznak, és Phichit addig helyezkedik, míg meg tud fordulni, hogy egymással szemben legyenek.

A kád és a póz hamar kényelmetlenné válik, de nem akar felkelni, mert az azt jelentené, hogy abbamarad az érintés.

Azt pedig jelenleg nem élné túl.