Ruhapróba

Tegnap feltűnt, hogy az eros-ruhát nem nagyon lehet segítség nélkül felvenni, szóval most Viktor segít a szöszben Yuurinak~

Amikor kiválasztotta azt a ruhát, nem gondolt bele, hogy nem fogja tudni felvenni egyedül. Persze gyönyörű volt, az anyaga minőségi, nem fogott rajta az idő, és viszonylag visszafogott volt ahhoz a tollas-csillámló csodához képest, amit Yurio választott. Nem mintha bármit vihettek volna, hiszen egyikük mérete sem stimmelt a felnőtt Viktoréval, átszabatni pedig nem lett volna idő.

Különös, izgalmas gondolat volt, hogy pont akkora, mint Viktor a junior napjaiban. A nadrág teljesen passzolt, sehol se feszült túlságosan, és nagyszerűen kiemelte a fenekét és a csípője vonalát. A felső résszel akadtak a gondok, ugyanis hátulról kellett belebújnia, és egyedül nem tudta felhúzni a hátán a cipzárt. Próbálkozhatott volna, végül is elég hajlékony, de nem akarta megkockáztatni, hogy esetleg elszakítja a finom anyagot. Az a félig áttetsző rész amúgy is szokatlan volt. Ezüstösen csillogott a bőrén, rásimult az izmaira és körbeölelte, akár egy szerető. Kicsit idegennek érezte magán, de ez talán segíteni fog abban, hogy jobban beleélje magát a csábító szerepébe. Vagy inkább az elcsábítottéba. Amint megoldja a cipzárproblémát.

- Kész vagy már? – Viktor hangja egy kicsit izgatottan csengett. Talán neki is új, hogy a rajongói viselik a kosztümjeit. Mivel nem kapott választ, benézett a szobába, és a pillantása elidőzött rajta. – Segítsek?

Yuuri pirulva biccentett. Viktor mögé lépett, és a tükör felé fordította, majd gyengéd mozdulatokkal eligazította az anyagot a vállán, mielőtt felhúzta volna a hátán a cipzárt. Yuuri kicsit izgult, hogy esetleg túl szűk lesz a ruha a mellkasán, de éppen ellenkezőleg, a vállánál lehetett volna még egy kicsivel szűkebb. Viktor eligazgatta a jobb oldalán az anyagot, az ujjai egészen finoman hozzáértek a csípőjéhez, és Yuurinak melege lett. Viktor megszorította a vállait kényszerítve rá, hogy húzza ki magát, és nézzen végig magán a tükörben. Talán csak képzelte, de a férfi pillantásában mintha vágy tükröződött volna.

- Mit szoktál csinálni a hajaddal?

- Általában hátrazselézem, hogy ne zavarjon.

- Szívesen megcsinálom neked – ajánlotta fel.

Elhallgattatta a kis hangot a fejében, miszerint ez sportszerűtlen Yurióval szemben – pont Viktor figyelméért küzdenek, de ő már elcsábította tőle. Másrészről viszont neki ott van Yuuko vagy Mari, valamelyik biztosan szívesen segít elkészülni.

Viktor próbaképp a hajába túrt, és hátrafésülte a homlokába lógó tincseket. Visszatartotta a lélegzetét. Le akarta venni a szemüvegét, hogy ne lássa az izgalomtól kikerekedett szemeit.

A tükörben nem magát látta; aki a helyén állt, vonzó volt.

Viktornak hasonló gondolatai lehettek, mert hirtelen maga felé fordította. Mellkas mellkasnak feszült, Yuuri szíve lehetetlen tempóban vert, és biztosra vette, hogy ezt Viktor is hallja. Mintha az ő légzése is felgyorsult volna. A keze a hajából az arcára csúszott.

Aztán a pillanat megtört, mert felcsapódott az ajtó.

- Viktor, hogy a francba kell ezt felvenni?! Oh, hoppá. Elnézést. – Gúnyosan csendült az utolsó szó, ami ráragadt tőle japánul, mert annyiszor hallotta, és Yuurinak rögtön bűntudata támadt. Yurio barátságtalan, de nem érdemli meg, hogy elárulják. Viktor keze lecsúszott róla, pedig egy pillanattal ezelőtt megesküdött volna, hogy meg akarta csókolni.

- Segítek.

Yurio vetett még rá egy utolsó megvető pillantást, majd sarkon fordult, és intett Viktornak, hogy menjen vele a szobájába. Yuuri szégyellte magát; bárki észrevette volna a köztük lévő szexuális feszültséget, nem csoda, hogy Yurio úgy nézett rá, mintha kismacskákat kínzott volna.

Viktor távoztával is még sokáig maga körül érezte az illatát.