Fanfiction

Erre a ficre csak az a mentségem, hogy túl sokat lógok angol fices oldalakon, valamit olvastam ezt a tumblr-posztot. Igen, rá kellett szabadítanom a fiúkat, és még várható egy kör Viktor részéről is. 
A fic nagy részében Yuuri még Detroitban tanul, csak a legvége játszódik az anime idejében. 


Yuuri szinte sosem nyitott meg üzenetet Phichittől előadás közben. Régebben nem egyszer járt úgy, hogy hangosan felnevetett egy-egy képen vagy rossz szóviccen, amit szobatársa küldött neki, és a statisztikatanár határozottan pikkelni látszott rá.

Most viszont rajta kívül vagy száz másik diák ült az eladóteremben. A hátsó sorban nem fog feltűnni a professzornak, mit csinál.

Hamster Prince: nézd mit találtam! ;)

Gyanakodva szemezett a linkkel. Ugyanarról az oldalról volt, ahonnan a múltkor küldött egy kettőjükről szóló rajongó történetet nevető szmájlikkal körítve. Yuurit megbotránkoztatta a gondolat, hogy egyesek összeboronálják a legjobb barátjával.

Viktoru’s #1 fanboy: ha az, amire gondolok, inkább meg se nyitom.

Hamster Prince: nyugodtan megnyithatod, tetszeni fog. :3

Viktoru’s #1 fanboy: nem bízom benned.

Hamster Prince: :”((((

Újabb tíz perc unatkozásba és Phichit bűnbánó szmájlijaiba telt, hogy megnyissa az oldalt. Aztán majdnem eldobta a telefonját a cím és a leírás láttán.

Lángoló szenvedély

Leírás: Katsuki Yuuri legnagyobb álma teljesül, amikor egy jégen versenyezhet legnagyobb példaképével, a négyszeres világbajnok Viktor Nikiforovval. Ahogy ujjaik elismerő kézfogásra fonódnak a pódiumon, szívük is megérinti a másikét, és Japán legjobb műkorcsolyázója egy átforgolódott éjszaka után azon kapja magát, hogy Viktor szobájának ajtaján kopogtat hajnalok hajnalán. Vajon felel vággyal teli hívására példaképe, és megolvasztja a jeget szerelmük?

R18, top!Katsuki Yuuri, bottom!Viktor Nikiforov, bocsi, ja mégsem, hogykellcímkézni

Szerzői megjegyzés: Szóval… tudom, hogy sokatoknak fura párosnak tűnhet Yuuri és Viktor, de ha kételkednétek, nézzétek meg ezt, ezt és ezt az interjút. Yuuri teljesen bele van zúgva Viktorba, még ha ezt ő nem is hajlandó tudomásul venni. :3

PS.: Szedd össze magad, Yuuri, és menj oda hozzá, a herceged csak rád vár! :3

Utoljára akkor zárt be ilyen gyorsan böngészőt, amikor véletlen korhatáros videókkal teli oldalt nyitott meg, ami aztán az istenért se akart eltűnni, és újra és újra felugrott a képernyőre.

Viktoru’s #1 fanboy: nem gondolod komolyan, hogy én ezt el is olvasom.

Hamster Prince: tudom, hogy mély nyomot hagyott benned a múltkori uke!Yuuri, de ez eskü nem olyan. Olvastam már a csajszitól, a többi ficében szinte mindenki olyan, mint a valóságban~ ha nem olvasod el magad, ez lesz az esti meséd :3

Abba biztosan belehalna zavarában. Az a kisebb rossz, ha maga olvassa el… és nem tehetett róla, érdekelte, hogyan boronálják össze a rajongóik Viktorral. Halványan emlékezett az interjúkra, amiket alátámasztásul hoztak; kicsit túl sokat fecsegett arról, mennyire szeretne érmet nyerni élete első Grand Prixén, és hogy mennyire felnéz Viktorra, még a kutyáját is róla nevezte el. Azóta a rajongói folyton Makkachinra és Vicchanra emlékeztető plüssöket ajándékoztak neki. Yuuri megtartott egy-kettőt, de az az ő titkuk maradt Phichittel, hogy velük alszik.

Felpillantott a kivetítőre. Az anyag továbbra sem tűnt izgalmasnak, így újra megnyitotta a történetet. Valóban nem volt olyan rossz, amíg nem érkeztek az erotikus jelenethez, ami indokolatlanul részletes volt. Simogatta volna az egóját a gondolat, hogy az író ekkora szexistennek képzeli, ha nem zökkenti ki, hogy olyan szavakat adtak a fanfictionbeli Yuuri szájába, amiket ő soha nem mondana ki. Ráadásul rettenetesen kínosan érezte magát az egésztől.

„- Addig foglak a matracba baszni, amíg mozdulni se tudsz – duruzsolta Yuuri. – Térdre.

Viktor engedelmesen emelkedett négy végtagjára, habár sejtette, hogy ha újdonsült szeretője beváltja az ígéretét, akkor gyűlölni fogja a térde. A combjai remegtek az izgalomtól, ha Yuuri a farkával is ugyanolyan tehetséges, mint az ujjaival és a szájával, akkor teljesen megéri. Lovagja azonban nem ért még hozzá, és Viktor frusztráltan, kipirultan pillantott hátra a válla fölött.

- Mi lesz már?

Yuuri játékosan a fenekére csapott. – Türelem faszt terem. Előbb kiélvezem a látványt, hogy Viktor Nikiforov pucsít előttem.”

Az igazi Yuuri fülig vörösödve zárta be a történetet. Éppen eleget olvasott ahhoz, hogy megússza azt, hogy Phichit felolvassa neki a sztorit. Nagyon kényelmetlenül érezte magát, melege volt, és azon merengett, vajon hány embert kellene felriasztania a szendergésből ahhoz, hogy kijusson a hátsó sorból.

Meg fogja ölni Phichitet, amiért ezt most küldte át.

- Azt azért aláírhatod, hogy sokkal jobb volt, mint amit rólunk írtad – csivitelte a fiú este, amikor az ágyba bújtak. – Ti legalább használtatok óvszert és síkosítót, míg…

- Ne emlékeztess arra a… valamire – dünnyögte a párnájába. – Az még olvasva is fájt.

Phichit egyetértően hümmögött.

- Amúgy is, honnan vették, hogy ilyesmit művelnék Viktorral? Addig egészen jó sztori volt, ameddig csak beszélgettünk… nem mintha addig eljutnék, kész szerencse, hogy az elődöntőkben nem ugyanazokba az országokba voltunk osztva, mert akkor ott haltam volna meg.

- Remélem, tudod, hogy minimum egy szelfit kell vele csinálnod Szocsiban. Addig nem hagylak békén, amíg meg nem kéred, és ezt a saját érdekedben teszem. Nem akarom utána azt hallgatni, mennyire bánod, hogy elszalasztottad.

- A szemébe se tudnék nézni ezek után – nyögte Yuuri.

- A poszterei előtt öltözködsz minden nap, szerintem nem lesz gond.

- Az nem ugyanaz.

- Kihevered. Akarsz rossz ficeket olvasni rólam? Vagy megírhatjuk az írónak, hogy biztos forrásból tudjuk, hogy nem így tepernéd le Viktort.

Néha ijesztő volt, mit tud Phichit a rajongók viselt dolgairól. Yuuri magától csak addig jutott, hogy felfedezett rajzokat magáról, amiken valószínűtlenül gyönyörűnek ábrázolták, és megtartott egy-két holmit, amit a pályára bedobáltak. De mire van az ember legjobb barátja, ha nem arra, hogy megkeresse a fanficeket az ő főszereplésükkel?

Phichit nagyon haragudott rá, amikor elmesélte, hogy visszautasította a közös képet Viktorral, amit maga a férfi ajánlott fel.

Egy évvel később kuncogva figyelte, ahogy részeg edzője ölelgeti abban a kínai étteremben, ahonnan aztán örökre kitiltották Viktort Nikiforovot közszeméremsértésért, habár előtte lőtt velük egy szelfit, amint összegabalyodva feküdtek a földön.

A barcelonai döntő előtt ő volt az, aki a leghangosabban ujjongott az eljegyzésüket hallva, és mohón vetette magát a Chris kínálta kompromittáló képekre, amin Yuuri rúdtáncolt és megdugta Viktor combját.

- Yuuri, te disznó – nevetett szájára szorított kézzel. – Nem is lőttek annyira mellé azokban a fanfictionökben.

- Milyen fanfictionökben? – kérdezett vissza szinte ártatlan hangsúllyal Viktor, mire Yuuri elvörösödve belékarolt, és a hotel irányába kezdte el húzni.

- Nyelvbotlás. Jó éjt, Phichit.

Vigyorogva intett búcsút a párosnak. Ez a végkifejlet sokkal jobb volt, mint bármelyik fanfiction, amit valaha olvasott magukról.