Fanfiction à la Viktor

Itt a beígért szösz: Vitya is olvas ficeket, habár ennek Yuuri nem örül. 

Csak az időjárást akarta csekkolni Yuuri laptopján, de amikor végighúzta az ujját a tapipadon, egy rajongói fórum villant fel. Viktor mire észbekapott, már el is olvasta a legfelső bejegyzést.

Hogy gondoljátok, hogy ilyeneket írtok? Ez elég nagy tiszteletlenség a sportolókkal szemben.

Yuuri be volt jelentkezve az oldalra PABarthezzz néven, és ahogy lejjebb görgetett, egy vita bontakozott ki, amiben tanítványa és jövendőbeli párja (mert még nem adta fel a bankett emlékét) aktívan részt vett.

Minden egy linkből indult ki.

Viktor gyorsan leguglizta, mi az a fanfiction, és frusztráltságában, hogy Yuuri figyelmen kívül hagyja, mi történt köztük a banketten, inkább ezeket a történeteket olvasta. Hihetetlenül élénk fantáziájuk volt a rajongóknak, a felröppenő hírekből és paparazzifotókból olyan sztorikat gyártottak, amik nem jutottak volna eszébe. Egyes erotikus jelenetek arcpirítóan részletesek voltak még neki is, holott már több mint tíz éve nem volt szűz. A pirulást ráfogta arra, hogy bele volt esve Yuuriba. Szerette volna elhinni, hogy egyszer továbbfejlődik a kapcsolatuk onnan, hogy a fiú tágra nyílt szemmel, ámulattal bámulja.

Nyáron végre megtört a jég, és Yuuri beadta a derekát – randizni kezdtek. Ez viszont nem jelentette, hogy ne tartotta volna meg bűnös élvezetként a rajongói történetek olvasását.

- Mit olvasol annyira? – érdeklődött a fiú; az asztal mellett térdepelt, és dobozokat nézett át. Viktor az ágyán feküdt, és már legalább két perce folyamatosan nevetgélt.

- Fanfictiont.

Yuuri épp a bútor alá kúszott valamit keresve, de a szóra felkapta a fejét, és a koponyája hangosat koppant az asztallap alsó felén. Buksiját tapogatva mászott ki, míg Viktor aggodalmasan pislogott rá.

- Egyben vagy?

- Pe-persze, csak meglepődtem, hogy ismered a szót.

Ezek szerint megalapozott volt a gyanúja, hogy ő is olvasott már ilyesmit. – Felolvasom, ha már ennyire kíváncsi vagy.

- Nem szükséges… - motyogta Yuuri félrepillantva, de Viktor mintha meg sem hallotta volna. Ahogy hangosan olvasta a ficet, az akcentusa miatt komikusabban hatott az egész, és amikor a történetbeli énjük csókolózni kezdett, lelkesen imitálta a hangokat, cuppogott és nyögött hozzá. Viktor a jelenetbe feledkezve olvasta tovább azt a részt, ami egyre inkább korhatárosabb lett, és Yuuri fülig elvörösödve, kezébe temetett arccal menekült ki a szobából, mielőtt megjegyezhette volna, hogy a leírt póz valójában igen kényelmetlen.

Elkáromkodta magát, amikor rájött, hogy megint előbb cselekedett, mint gondolkozott. Ismerhetné már annyira Yuurit, hogy tudja, mennyire kínosan érzi magát ilyesmitől, és most talán azon gondolkozik, hogy elvárásokat fűz hozzá. Félredobta a telefont, és elment megkeresni párját.

- Yuuri, kicsim – kopogtatott tíz perccel később a fürdő ajtaján, amikor már úgy gondolta, hogy elég időt hagyott neki, hogy túllegyen a sokkon. – Csak poénnak szántam.

Yuuri halkan felszusszant az ajtó mögött – ezek szerint figyel arra, amit mond.

- Nem akartam, hogy kellemetlenül érezd magad.

- Csak olyan érzésem van néha, mintha… elvárásaid lennének felém.

Viktor legszívesebben az ajtófélfába verte volna a fejét; tudhatta volna, hogy ezt veszi le belőle. – Csak a jégen. Én…

- Tudom! – vágta rá szinte túlságosan is gyorsan, és Viktoron bűntudat hullámzott végig. Igen, kívánta Yuurit, de a kapcsolatuk jelenlegi szakaszában tökéletesen boldog volt már akkor is, ha megölelhette vagy megcsókolhatta. – Csa-csak zavar, hogy ennyire… tapasztalatlan vagyok, és még nem tudom neked ezt… megadni.

- Ezzel tisztában vagyok, és hálás vagyok a bizalmadért – biccentett az ajtó felé Viktor. – Most már kijössz? Nem fogok többet felolvasni, ha nem akarod.

Egy fél pillanatig azt hitte, el fogja küldeni, de aztán halkan kattant a zár, és a résnyire nyílt ajtóból Yuuri sötét, mandulavágású szemei villantak rá. – Ne olvass több fanfictiont.

Viktor rámosolygott, és széttárta a karjait. – Akkor szent a béke?

Yuuri teste kicsit feszült volt, ahogy átölelte; még mindig lassan engedett fel a közelében, de aztán sikerült ellazulnia, és lélegzete Viktor nyakát érte, ahogy a vállára hajtotta a fejét.

- Annyit azért hadd jegyezzek meg, hogy az a póz tényleg nagyon kényelmetlen.

És Yuuri végre felnevetett.