Что ты хoчешь?

Idén még mindenképpen akartam frisselni, szóval Kija itt a ficed, amiben kiderül, mit csináltak Viktuuriék a negyedik részben. 

(Kija: hol a fic?

Én: még címet kell találnom.

Kija: írj be valamit cirillel, úgyse tűnik fel senkinek.)

Viktor sokszor nem értette Yuurit.

Rettenetesen boldog volt a bankett estéjén, mert Yuuri tökéletes egérutat kínált a média jövővel kapcsolatos kérdései elől. Aztán nem jelentkezett, és Viktor legszívesebben a falba verte volna a fejét, amiért nem jutott eszébe elkérni a telefonszámát. Másnap mire felkelt, már kijelentkezett a hotelből, és akárkit kérdezett, senki sem tudta az elérhetőségét, a közösségi felületeken pedig csak olyan képeken létezett, ahol megjelölték.

Annyira pofátlannak azért nem érezte magát, hogy az edzőjét kérdezze meg. Látta, mint feszül meg az arca, amikor Katsuki félreérthetetlen csípőmozgás közepette felkérte az edzőjének.

Már-már feladta; persze a világbajnokság után elugorhatna Kyushu szigetére turistaként, Katsuki Yuuri a profilja szerint Hasetsu városából származik, de nem volt benne biztos, hogy ott találná. A videója felért egy újabb nyílt felkéréssel, és reménnyel telve repült vissza Japánba. Ezek szerint kollégája nem csak alkoholmámorában akarta edzőjének.

Yakovnak meg kell értenie, hogy nem folytathatja így, lehetetlen. Egy üres hüvelynek érezte a testét, még neki is vannak korlátai, és hiába imád előadni, ha egyszerűen kiégett, és már rég nem tudja meglepni a közönséget.

Japában valóságos pofonként érte, hogy Yuuri úgy tett, mintha sosem beszéltek és táncoltak volna. Megriadt az érintésétől, akár egy ártatlan madárka, és a sikertelen flörtölési kísérleteire kapott vörösödésből levonta a következtetést, hogy még senkije se volt.

Ez azért elég sok mindent megmagyaráz.

Emlékezett rá, hogy az első héten mennyire ki volt készülve miatta; a költözködés lefárasztotta (még magához képest is rengeteg felesleges dolgot hozott, amit Japánban is megvehetett volna, a melegítőjét bezzeg sikerült otthon hagynia a mosásban), és az új környezetben csak Yuuri és Minako tudtak annyira jól angolul, hogy bármiről lehessen velük beszélgetni. De Yuuri eleinte csak dadogott, akármit szólt hozzá, és harapófogóval kellett kiszednie belőle, kapcsolatban van-e egyáltalán. Viktor nem akart a galád csábító szerepében tetszelegni, aki beront és szétrombol egy szerelmet.

Hamar rá kellett jönnie, hogy Yuuri egyáltalán nem olyan közvetlen, mint a banketten volt, sőt kifejezetten félénk.

De legalább szólhatna valamit, hogy ne érezze magát olyan hülyén, amiért még próbálkozik és naivan reménykedik.

Az első alkalommal, amikor visszautasította, szobája magányában végigpörgette a képeket a bankettről, amiket úgy vadászott össze a többiektől (Chris lelkesen küldte át őket, míg Yuri minden egyes alkalommal ezzel vesztegette meg, ha valamit meg akart taníttatni vele). A bepezsgőzött Yuuriból feledhetetlen, természetes szenvedély áradt, amivel mindenkit magával ragadott a parkettre, és közben olyan gyengéden tartotta, amikor flamencóztak, mintha porcelánból lenne. Viktor emlékezett rá, milyen forró volt a tenyere az arcán és a combján, érezni akarta újra azt a csontropogtató ölelést, és elsírta magát. Hol rontotta el, hogy már nem kívánja? Makkachin halk nyüszítéssel bújt hozzá megérezve sötét hangulatát, és Viktor az ismerős, puha bundába fúrta az arcát. Ő mindig ott volt mellette, ha rettenetesen érezte magát, osztozott örömében és bánatában.

Mert sokkal többször törték össze, mint ahogy azt a környezete hitte, hiába állította a média, hogy ő a nagy szívtipró. Egy idő után teljesen feladta a szerelmet, és inkább felfelé ívelő karrierjére koncentrált. Szexpartnert bármikor találhat magának. Chrisszel egy időben rendszeresen egymásba gabalyodtak versenyek után.

Próbálta feszegetni Yuuri korlátait a pályán és a személyes kapcsolatukban is, hátha végre megtörik a jég. A reakcióiból tisztán látta, hogy ő sem közömbös neki, de túlságosan gátlásos volt alkohol befolyása nélkül, hogy akármit is lépjen. Viktor valahol szánalmasnak érezte magát, amiért minden egyes alkalmat megragadott, hogy meztelenül flangáljon körülötte.

Egy májusi estén úgy tűnt, végre felengedett; a háta a mellkasának simult, ahogy segített neki nyújtani, és Viktor érezte a teste hőjét a bőrén lüktetni. Yuuri a füle tövéig elvörösödött, mert ő is érezte a merevedését a csípőjének nyomódni. Viktor magában káromkodott; ennyire még ő sem ura a testének, mindketten tisztában vannak vele, hogy ez teljesen természetes reakció, mégis úgy érezte magát, mintha ismét kamasz lenne. Nem gondolkozott sokat. A keze lecsúszott a karjáról a mellkasán át a csípőjére, Yuuri élesen, remegősen szívta be a levegőt, amikor óvatosan, leheletfinoman a nyakába csókolt. Nem lökte el.

Ki tudja, meddig jutottak volna el ebben a hirtelen jött szenvedélyben, ha nem veszik észre, hogy a fürdővendége megrökönyödve bámulják őket. Az üvegen képződött pára ellenére is nyilvánvaló, hogy mit csinálnak. A hangulat odalett, villámgyorsan engedte el Yuurit, aki elmenekült, amint tiszta volt a terep. Válaszra sem méltatta a kopogtatását. Napokig kerülte mint a pestist, nem vacsorázott és fürdött vele. Viktornak bűntudata volt, de nem tudta, hogy kérjen bocsánatot, ha beszélni sem akar vele. Lehet, hogy adott bizonyos jeleket, de akkor is meg kellett volna kérdeznie előbb, hogy hozzáérhet-e úgy. Ezzel megint nulla közelébe csökkentette az esélyeit, és legszívesebben a falba verte volna a fejét. Ha edzésen hozzáért, hogy igazítson egy-egy pózon, rettegett, hogy ellöki a kezét.

Aztán döcögősen ugyan, de megbeszélték. Yuuri nem akarta felcímkézni a kapcsolatukat az edző-diák viszonyon kívül, és Viktor kész volt ezt elfogadni. Felnőtt emberek. Nem ez lesz az első alkalom, hogy félreteszi a szexuális vágyat a karrierje érdekében. Ez azonban nem azt jelentette, hogy nem fájt az egész.

És Yuuri ismét meglepte, amikor felrúgta ezt az egyezményt, és szinte ártatlanul rávetette magát az ágyában az új dallal. Még túl álmos volt ahhoz, hogy teljesen felfogja a történéseket. Yuuri odaadta a fülest, és röpke négy percig csak az új, friss zene létezett, amit a fiúról komponáltak. Szinte az első taktus után tudta, hogy ez az, amire várt. Yuuri észrevehetően megkönnyebbült volt, hogy rögtön rábólintott, és felajánlotta neki a fülhallgató egyik felét. Yuuri közelebb mozdult, a testsúlya áthelyeződött, és Viktorba belehasított a gondolat, hogy ez nagyon nem lesz jó így, mert újra el fogja veszteni a fejét.

Végighallgatták a zenét egyszer, kétszer, háromszor, és Viktornak már konkrét koreográfia formálódott a lelki szemei előtt. Lehunyta a szemét, hátha úgy könnyebb lesz ellenállni a kísértésnek, de Yuuri keze egyszer csak ott volt a hajában, leheletfinom mozdulattal simította ki az arcából a tincseket, és elrebbent volna, amint rápillantott. Elkapta a csuklóját és visszahúzta az arcához. Yuuri megszeppenve pillantott rá szemüvege mögül, aztán bizonytalan mosollyal a tarkóját kezdte cirógatni. Legszívesebben az érintésébe olvadt volna, de az ösztönei mást diktáltak. Szerette volna újra megérinteni Yuurit, de nem tudta, meddig mehet el, és nem bírta volna elviselni, ha megint napokig kerüli, csak mert képtelen kordában tartani a vágyait. Aztán Yuuri közelebb hajolt és megcsókolta; Viktor elfelejtett levegőt venni meglepetésében. Nem tartott sokáig, Yuuri megijedhetett önnön bátorságától, mert elhúzódott és céklavörös arccal bámulta. Magához akarta húzni egy ölelésre, de aztán eszébe jutott, amit mesélt arról a lányról, és hogy feltűnően nem olyan bújós, mint ő. Ha komolyan akar valamit – és hogy ne akarna! – akkor meg kell várnia, míg Yuuri lép, még ha ez kínzóan lassú folyamat is.

Felkönyökölt, és félrebiccentett fejjel rámosolygott. – Mit szeretnél, Yuuri?

- Te-tetszett?

Viktor majdnem felnevetett. Hogy tetszett-e? Arra várt a bankett éjszakája óta, hogy végre józanon is meg akarja csókolni! Persze Yuuri tapasztalatlan és félénk, de ezen könnyen lehet segíteni, ha ő is akarja.

- Nagyon, de… nem ártana gyakorolni.

Yuuri halkan felnyögött zavarában, és a kezébe temette az arcát. Megpaskolta a térdét, mire a fiú ujjai közül rápillantott, és levette a szemüvegét. Lecsukta a laptop fedelét ezzel megszüntetve az egyetlen fényforrást a szobában. Kérdeznie sem kellett, már húzta is magára a kezét, és Viktor boldogan simogatta a derekát, míg Yuuri újabb csókért hajolt. A takarón át is érezte, milyen forróságot áraszt a teste, és az ágyékuk egymásnak feszült. Kíváncsi volt, hogy Yuuri mikor fogja menekülőre, de meglepetésére inkább bemászott mellé a takaró alá anélkül, hogy egy pillanatra is elengedte volna.

- Meztelen vagyok – jegyezte meg két csók között.

- Nem zavar – suttogta vissza. Viktor halkan a nyakába nevetett, mire Yuuri megremegett, és hátradöntötte a fejét, hogy utat engedjen neki.

Egyszerűen túl tökéletes volt a jelenet, és Viktornak egy pillanatra bevillant a gondolat, hogy ez az egész csak egy erotikus álom. Yuuri halk nyögései és bizonytalan kezei azonban túl valóságosak voltak ahhoz, hogy csak a képzelete szüleményei legyenek. Óvatosan a combjai közé csúsztatta a térdét, Yuuri csípője ösztönösen mozdult, akár azon a lehetetlen éjszakán, de most csak egy réteg ruha választotta el őket. Fölé gördült, és finoman végigsimított Yuuri csupa izom combján. A bőre még jobb ízű volt, mint ahogy képzelte, és a reakciójából ítélve elég érzékeny volt a nyakára.

- Még nem akarok veled lefeküdni – nyögte hirtelen, mire Viktor elhúzódott annyira, hogy a szemébe nézhessen és rámosolyogjon.

- Meglepett volna, ha rögtön akarod. – Apró puszit nyomott az ajkára, míg Yuuri továbbra is úgy kapaszkodott a vállába, mintha az élete múlna rajta. Viktor nagyon szerette volna, ha folytatják, amit elkezdtek, az ismerkedős csókokat és a gyengéd ringatózást. – Ha szeretnéd, ki tudlak elégíteni máshogy.

Yuuri az ajkába harapott. Talán nem is sejtette, mennyire beindítja a fantáziáját ez az apró mozdulat. – Hogyan?

- A kezemmel és a számmal.

Érezte az ujjai alatt, hogy Yuuri pulzusa megugrik. A pillantása az ajkára rebbent, és nyelt egyet, mielőtt válaszolni tudott volna.

- A kezed elég.

Viktor ragyogóan rámosolygott, és összedörgölte az orrukat, ahogy az ajkának suttogott. – Ha meggondolnád magad, csak szólj.

- Viktor!

Megcsókolta, hogy elvonja a figyelmét. Yuuri átkarolta a derekát, és az oldalára gördült, hogy nem nyomja meg még jobban. Közös igyekezettel rángatták a térde alá az alsónadrágot, a póló maradt, habár a keze azért alá-alátévedt. Yuuri átvetette rajta a lábát összenyomva ruhátlan csípőjüket, mire Viktor száján kiszaladt egy orosz káromkodás.

- Nem jó?

Összedöntötte a homlokukat, és bíztatóan a csípőjére tette a kezét.

- Adtál egy ötletet.

Yuuri eleinte nem tudott mit kezdeni a kezével, csak görcsösen kapaszkodott a derekába, aztán mégis összefűzte az ujjaikat lent. Levegőt alig véve csókolóztak.

Miután mindketten kielégültek, Viktor finoman cirógatta a hátát, amíg normalizálódott a légzésük. Felült és zsebkendőt halászott az éjjeliszekrény fiókjából, Makkachin megrovó pillantást vetett rá, amiért nem hagyták aludni. Yuuri a hátára gördült, és a mellkasára szorított kézzel bámulta a plafont. Viktor halkan felkuncogott.

- Mi az?

- Most már alszol velem? Megígérem, hogy jól viselkedek.

Yuuri megrázta a fejét. – Jobb, ha visszamegyek a szobámba.

Viktor igyekezett elrejteni a csalódottságát. Nem omlik össze a világ, ha most nem bújnak össze, ő sem kaphat meg mindent rögtön. Yuuri még odahajolt egy csókra, és a teste már közel sem érződött olyan feszültnek, mint előtte volt. Erre mindkettőjüknek szüksége volt.

- Köszönöm – motyogta a vállába. Viktor a hajába túrt, és a nyakához fúrva az orrát beszívta az illatát. Egy kicsit irigy volt a sűrű, szép tartású fürtjeire.

- Én köszönöm a bizalmad.

Yuuri óvatos puszit nyomott a vállára, mielőtt felállt volna. Viktor egy kacsintással viszonozta fáradt mosolyát és integetett neki, ahogy elment. A szíve csordultig volt boldogsággal, legszívesebben körbetáncolta volna a szobát, de ehhez túl lusta volt, és különben sem akart mindenkit felriasztani a gyerekes rajongásával. Remélte, hogy nem csak egyszeri alkalom volt, mert a vonzalma iránta szemernyit sem csökkent.

Kinyitotta az ablakot, hogy szellőzzön a szoba. Még ott érezte a bőrén Yuuri illatát.

Úgy érezte, elkezdett haladni az úton, hogy megértse Yuurit.