Мой зайчик

Fluff a láthatáron~
Avagy az első alkalom, amikor Yuuri az ágyába engedi Viktort. :3
(Nem kell semmi korhatárosra gondolni.)

- Yuuri!

Próbálta ignorálni a kérlelhetetlen kopogtatást az ajtón, de a látogató makacs volt. Kiszédült az ágyból majdnem rázuhanva a békésen szendergő Makkachinra, és kinyitotta az ajtót, ahol egy gyűrött-kócos Viktorral találta szembe magát.

- Aludjunk együtt – nyafogta, s szándéka komolyságát kifejezendő még a paplanját és a párnáját is magával hozta.

- Hányszor mondjam még el, hogy…

- Makkachin nálad van – vágott közbe Viktor türelmetlenül –, nélküle pedig rosszul alszom. Komolyan fel akarod ébreszteni, amikor ilyen békésen alszik?

- Legyen – sóhajtotta, ahogy utat engedett neki a szobájába, és áldotta az eszét, hogy a posztereket még az első napon leszedte. Viktor hálásan mosolygott rá, és bemászott a falhoz a kutya mellé, ahol már így is nevetségesen kevés hely volt. Makkachin ráhunyorgott, és halkan szűkölve csóválta a farkát, amikor gazdája a bundájába temette a kezét.

Akárhogy is nézte, rémesen kevés hely jutott mindhármuknak, és neki is át kellett ölelnie a kutyát, ha nem akart leszédülni az ágyról. Igyekezett figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy a karjuk összepréselődik, és valószínűleg ezek után napokig érezni fogja még Viktor illatát az ágyában. Szorosan lehunyta a szemét; nincs semmi baj, végül is csak a legnagyobb példaképe, az inspirációja fekszik mellette.

*

Nem sokkal később arra riadt, hogy nem kap levegőt. Át akart fordulni a másik oldalára, de félálomban gyenge volt, és Viktor határozottan a nyakába szuszogott.

Ledermedt a felismeréstől.

Viktor, a gyönyörű és zseniális Viktor Nikiforov használja őt alvóspárnának! Ezért az élményért bármelyik rajongó ölni tudna, még ha ez csúnyán sérti is az intimszféra fogalmát. A lehelete szinte égette a nyakát, a karja libabőrös lett, és nem tudta eldönteni, hogy meneküljön, vagy inkább kiélvezze a helyzetet. Hiszen mégiscsak az edzője, és kulturális különbségek ide vagy oda, nem kellene ilyen intim helyzetben feküdniük. Másrészről viszont ez nem az első és utolsó alkalom, hogy Viktor átlépte az ártatlan edző fogalmát.

Yuuri minden ártatlansága ellenére tisztában volt a szexuális zaklatás fogalmával, de arra jutott, hogy tulajdonképpen élvezi ezt a figyelmet, így nem lehet egy szava sem. A póz viszont meglehetősen kényelmetlen volt, és örült volna, ha az arcuk nincs olyan közel egymáshoz. Viktor haja határozottan csiklandozta a nyakát.

A haja… erős késztetést érzett rá, hogy megérintse, mint legutóbb, de tartott tőle, hogy felébredne rá, és ezzel még kínosabb helyzetbe hozná magát. Inkább óvatosan mocorogni kezdett, hátha lazul a szorítása, de Viktor karjaiból lehetetlen volt kiszabadulni.

- Moy zaychik…

Yuurit szinte fejbe vágta a felismerés – ez volt az a szó, amin néha szólította, ha jó kedve volt vagy ügyes volt, és ami az istennek se jutott az eszébe, amikor utána akart nézni a szótárban. Ha Viktort kérdezte róla, ő csak titokzatos mosollyal az ajkán annyit felelt, hogy az oroszok szeretnek mindent és mindenkit becézni. A birtokos névmással társítva pedig beugrott a jelentés.

Nyuszi. Viktor egyszerűen a nyuszijának hívta, és Yuuri a végtelen zavar mellett meleg meghatottságot érzett. A röpke együtt töltött időben már eljutottak erre a bizalmi szintre, kiérdemelte ezt a kedveskedést.

Kihúzta a karját alóla, és át akart fordulni a másik oldalára, de végül a hátán landolt, Viktor pedig lehetetlen pózban nyújtózott rajta. Már értette, miért fogta olyan hamar menekülőre Makkachin, aki most a lábuknál hevert tudomást sem véve arról, hogy gazdája majd megfojtja a házigazdát.

Yuuri nagyot sóhajtva belenyugodott a sorsába. Az éjszaka további részében nem aludt – amikor elszenderedett, Viktor mindig mozdult egy kicsit, és a tény se segített, hogy a szorítása cseppet sem enyhült. Hajnalhasadtára arra jutott, többet nem fog senkivel sem aludni.

- Jó reggelt, solnyshko. – Viktor felültében nagyot nyújtózott, egyáltalán nem zavartatva magát attól, hogy pizsamája felső része teljesen szétnyílt. Yuuri fáradt nyögéssel fordult a hasára. – Még sosem voltam ennyire kipihent, valamikor megismételhetnénk.

Yuuri a párnába fúrva az arcát nyöszörgött. Aztán elhatározása ellenére a következő éjszaka is megesett a szíve Viktoron, habár gyanakodott rá, hogy direkt küldi hozzá Makkachint aludni.

moy zaychik (ez a cím is, csak ott nem az átírást használtam) – nyuszikám

solnyshko – napocska

És van egy olyan headkánonom, hogy Yuuri valamennyire beszél oroszul, csak erről Viktor még nem tud. De most mondjátok, hogy nem kezdene el magától tanulni!