Erósz

FANDOMDEBÜT!

Teljesen magába szippantott a Yuri on ice című anime, szóval meghoztam az első Viktuurimat. Mindenkinek szeretettel, aki szintén nyakig beleesett a fandomba~

Erósz. Akárhogy is törte a fejét, egyszerűen nem tudta megfogni az érzést; ismerte a szó jelentését, mégis megnézte több értelmező-kéziszótárban, amik egy fikarcnyit sem segítettek, ahogy a Wikipédia sem. 

A szexuális vágy olyasvalami volt, amit még sosem érzett. Nem vágyott rá, hogy barátnője legyen, egyszerűen nem mozgatta meg a testiség, és ahogy próba után este a tükörbe nézett, nem látta magán azt a szexepilt, amit Viktor tervezett a programjába. Úgy érezte, újdonsült edzője csak játszik vele, és lélekben felkészült rá, hogy ha veszteni fog, elhagyja és visszatér Oroszországba. 

Mégis mi jobbat nyújthatna a fiatal, ambiciózus és magabiztos Yurival szemben, aki nem retten meg a közönséget látva? Nála egyáltalán nem számít, hogy nem érzi át az agapét, hiszen technikai szintén sokkal magasabban áll. 

Jobb híján mondta a katsudont; végül is az is elveszi a józan ítélőképességét, egy étel, amiből végtelen mennyiségű adagot meg tudna enni, ami sajnos annyira meg is látszik az alakján, ha eltunyul. Egy tiltott szenvedély. Viktor csak meglepetten felvonta a szemöldökét és elnézően megmosolyogta, míg Yuri nyíltan, zabolátlanul kiröhögte. Muszáj volt kirohannia kiszellőztetnie a fejét, és Makkachin lelkes vakkantással szegődött a nyomába – ahogy gazdáján, rajta sem látszódott a kora. 

Addig futott, míg nem érezte a lábait és levegőért kapkodott, és amint ágyba zuhant, azonnal elaludt. 

Mióta Viktor hozzájuk költözött, folyamatosan vele álmodott. Nem lepte meg különösebben, elvégre rengeteg időt töltöttek együtt. Ott is többnyire csak korcsolyázott, repült a jégen, akár egy nem evilági angyal, a mozdulataiból kottát lehetne olvasni, maga a jégbe vésett tiszta zene és szenvedély. Most viszont a fürdőben voltak, és tisztán emlékezett a teste minden egyes részletére, amit a víz alatt, pirulva csípett el. Viktor zavarba ejtően közel hajolt hozzá, mert egyszerűen nem ismerte a személyes tér fogalmát, és álmában önmagát meglepve többet is akart annál, hogy megérintse a kezét vagy az arcát. És Viktor csak mosolygott rá, akár amikor a jégen mesélte el, mint csábította el az újfiú a város legszebb lányát, hogy aztán ellökje magától, akár egy megunt játékbabát, és Yuuri végre megértette, hogy ő nem ez a galád csábító akar lenni, hanem épp az ellentétje. A nő, aki megfogja a szépfiút, és minden létező bájával magához láncolja. Sosem tudna egy szerepet eljátszani, amit nem érez teljesen a magáénak, és most a saját nőiessége volt a megoldás, ami valahol mindig is ott lapult benne mélyen eltemetve. 

Ahogy különös táncot jártak a fürdő párájában elfedve, kivételesen ő volt a ragadozó, és reggel, félálomban elmerengett azon, vajon élőben is ilyen kellemes érzés lenne-e, ha meztelen bőrük egymáshoz préselődne. A teste meglehetősen csalódott volt, hogy nem fejezték be, amit elkezdtek, és fogalma sem volt, hogy fog ezek után a szemébe nézni. 

(Azt még maga előtt is tagadta, hogy tinikorában főként róla voltak erotikus álmai – azokban azonban nem ilyen gyengéden, érzelemmel telt pillantással ért hozzá.)

A francba a katsudonnal! A közönségnek talán megfelel ez a metafora, de ő mégsem az ételt szeretné elcsábítani, hanem Viktort. Hogy maradásra bírja, és ha ehhez a testét kell felhasználnia, ám legyen. De a jégen nem a gaz szépfiút fogja adni, hanem a város leggyönyörűbb nőjét. 

Előbb azonban éreznie kell, milyen, amikor a testük szorosan egymáshoz ér. 

Yuri előadása maga a tökéletesség, akár egy hibátlan, gyönyörű gépezet, és az elhatározása ellenére, miszerint igenis nyerni fog, kétségbeesik, végig tudja-e vinni a versenyt az új, titkos Erósszal. A győzelem érdekében végre szabadjára engedte a mellkasában bimbódzó érzelmeket, melyek elszorítják a szívét, és olyan heves dobogásra bírják, mintha most futott volna egy maratont. Nem mer Viktor szemébe nézni, de az illata már előbb az orrába tódul, hogy figyelmeztesse, milyen veszélyesen közel került, mentás arcszesz és szappan, ijesztő a gondolat, hogy ezt bárhol felismerné, és a szája elé kell kapnia a kezét, hogy ne bóduljon el teljesen. Viktor érintése a vállán könnyű, mindig olyan finoman ér hozzá, mintha porcelánból lenne, és most vagy soha: átengedi az irányítást a vágyainak. Korcsolyában valamivel magasabb nála, és végtelenül könnyű végre a nyakába vetnie magát. Szinte idejét se tudja már, mikor ölelt meg utoljára valakit, talán ügyetlen is volt, mert Viktor először megfeszült. Pillanatnyi habozás után a hátára simítja a tenyerét közelebb húzva magához, és még a pulóveren át is érezni véli, hogy jéghideg a keze – mégis ez lobbantja lángra. Talán kár volt engedni a vágynak, mert most már nem akarja elengedni. 

Érzi magukon Yuri, dühös, értetlen, féltékeny pillantását. 

A pályára lépve könnyűnek érzi magát, akár egy tollpihe, a vére boldogan rohan az ereiben az ölelés utóhatásaként, és reméli, hogy ez a hajtóerő végig kitart. A csábos mosoly csak neki szól, a pillantásuk pedig az illőnél tovább kapcsolódik össze.

A teste egyé válik a zenével, a mozdulatok még sosem jöttek természetesebben és könnyebben, nem is érti, miért nem fedezte fel előbb a nőies oldalát, aki ilyen kifejező. Már nem ijed meg egy hibától, ez egy olyan részlet, amit gyorsan elfeledtethet a közönséggel. 

Viktor tökéletesen érti, hogy mindez csak neki, érte szól. Szokatlan hevességgel rántja magához egy szoros ölelésre, amit akkor képtelen viszonozni, mert még mindig zubog benne az adrenalin. Viktor a kezét szorítja, a pupillái nevetséges mértékben kitágultak, szinte el is tüntetve a világoskék íriszeket, ahogy lelkesen és kipirulva, az imádnivaló szláv akcentusával hadar. Yuuri térdei felmondják a szolgálatot, amikor Viktor kritizálni kezdi, mire a férfi csak büszkén-boldogan nevet, felsegíti és a vállát átkarolva támogatja az este további részében. Yuuri azt kívánja, bár ott maradna vele örökre (az önzést is tőle tanulta), mert neki szíves örömest adná testét lelkét – akár Erószként is.