Masszázs

SuFin szösszenet.

Finnország munkája végeztével nagyot nyújtózott; a háta hangosan roppant emlékeztetőül szolgálva, hogy egész nap az irodában ücsörgött, és semmit sem mozgott, leszámítva azt, amikor kávéért ment. Futó pillantást vetett a másik asztalnál ténykedő férjére. Eredetileg úgy volt, hogy csak pár órára marad, volt egy-két közösen elintézendő ügyük, de aztán azok úgy elhúzódtak, hogy nem lett volna már érdemes elindulnia Stockholmba.

– Egy kicsit fáj a hátam… – jegyezte meg, ahogy abbahagyta a nyújtózkodást. Berwald felpillantott a laptopjáról, és végigmérte a mocorgó finnt. A fiú levette a szemüvegét, melyet két egyszerű oknál fogva viselt: egyrészt így komolyabban vették az emberek, másrészt pedig nem látott annyira jól közelre. Beletúrt a hajába és rámosolygott a svédre.

– Megmasszírozzalak? – Tudta, hogy Finnország csak a felajánlást várja. Felállt, mögé lépett, és megvárta, amíg kényelmesen elhelyezkedik, majd a vállára simította a tenyerét és belemarkolt. Tino az asztalra borult, lehunyta a szemét és nagyot sóhajtott. – Görcsösek az izmaid. Ideges vagy?

– Csak egy kicsit – vallotta be. – Annyi mindent kell szervezni, azt sem tudom, hol áll a fejem… – Megengedett magának a kelleténél egy kicsit hangosabb nyöszörgést. – Arany kezeid vannak, Sveri.

Svédország halványan, szinte észrevehetetlenül mosolygott, és lehajolt volna, hogy csókot lopjon Finnországtól, amikor hirtelen nyílt az ajtó.

– Herra Väinämöinen, önt kere… elnézést. – Rajtakapójuk tapintatosan becsukta az ajtót, míg rendbe szedték magukat, és csak aztán lépett be; addigra Svédország már a maga helyén ült, és nagyon elmélyülten olvasott valamit, míg a lopott pillantásai azt ígérték, hogy ha hazaérnek, még folytatják.