Egy ágyban a kedvessel

Tényleg remélem, hogy nincs még fönt, próbáltam átnézni a címkéket... HongIce.

Izland halvány diadalittasságot érzett – végre egy ágyban a szerelmével, aki nem is akármennyire vonzó, és most úgy tűnt, végre túljutnak a meztelenkedésen. Egymásba gabalyodva feküdtek, Leon a hátát simogatta, és ahogy áttért a nyakára, a fiatalabbi elégedetten kuncogott és hátrahajtotta a fejét, hogy több helyet engedjen neki. És ilyenkor valahogy mindig megeredt a nyelve.

- Örülök, hogy vártam rád – motyogta, és Izland csak fél füllel figyelt. Meglehetősen lefoglalta, hogy kiszívja a nyakát egy olyan ponton, ahol a pulóver már eltakarja.

- Mivel?

- Tudod, ezzel a szüzesség dologgal.

Izland hirtelen elhajolt a nyakától. A bőre égett utána, és vissza akarta rántani magára, hogy csillapítsa a vágyat, de a szőke összefogta a kezeit.

- Ezt azért említhetted volna.

- Azt hittem nyilvánvaló – pislogott rá meglepetten Leon. – Te sem emlegetted az exeidet…

- Mert az nem ide tartozik. Az viszont igen, hogy még szűz vagy.

- És az olyan nagy baj? – nyalta meg kiszáradt ajkát. – Azt hittem, te is…

- Én meg azt hittem, hogy már te sem!

Egymásra meredtek, Izland enyhe bosszúsággal méregette, mire Hongkong tőle meglehetősen szokatlanul elvörösödött. Szóval előtte már volt valakije…

- Köszi a bizalmat – morgott tovább Sigurđur. – Ha nem most bukik ki belőled, akkor mégis mikor?

- Nem tudtam, hogy ez ennyire számít. Bocs. Miből gondoltad, hogy már csináltam? – érdeklődött.

- Meglehetősen magabiztosan nyomultál rám…

- Te meg nehezen nyíltál meg – biccentett Hongkong, és kiszabadította a kezét a szorításból, hogy a sápadt combokra simíthassa. – Zavar?

- Nem, örülök neki… csak tehettem volna romantikusabbá is.

Hongkong felvonta a szemöldökét. Ő is könnyen képes volt elveszni a részletekben, de a részéről tökéletesnek látta az időpontot – odakint sűrűn havazott és sötét volt, kimenni nem lett volna érdemes, és az éjjeli szekrényen álló kislámpa világított csak éppen elég fényt adva ahhoz, hogy lássák egymást.

- Azt hittem, valami olyasmi lesz a kifogásod, hogy ha leszedem rólad a gatyát, előtör belőled az ősviking és kikötözöl.

Izland végre elmosolyodott. – Nem terveztem.

Ismét összehajoltak csókolózni; Sigurđur leheletfinoman, izgatón harapdálta az ajkait, de most kevésbé nehezedett rá, mint előzőleg. Hongkong kezei a combjairól szépen lassan felcsúsztak az öléhez, és az elakadó lélegzetből ítélve ismét jól csinálta, amit csinált. Halkan belenevetett a csókba. Szóval kezdőhöz képest nem is béna.

- Szóval ki is volt az, aki…

- Csitt, vagy beragasztom a szád – zihálta a fülébe Izland. Hongkong biztos volt benne, hogy ha megtenné, hamar megbánná, de jobbnak látta ejteni a témát. Inkább az alkalmas pillanat eljövetelével maga alá gyűrte az elgyengült skandinávot, aki ugyan meglepetten felnyögött, ám egyáltalán nem volt ellenére a dolog. Hagyta, hogy a másik befejezze odalent, amit elkezdett, utána percekig csak feküdt és próbálta visszanyerni a levegőjét, Leon pedig elégedetten gyönyörködött benne. Amikor elég erőt érzett magában, felkönyökölt, és az éjjeli szekrény felé bökött.

- Az alsó fiókban találsz síkosítót és óvszert.

Leon előkotorta a kért dolgokat. – Szóval szereted az epret…

- Nem az a lényeg! – Izland sejtette, hogy az arca tüzel. – Amúgy tényleg finom.

- Meg sem kérdezem, honnan tudod.

- Akkor lehetek felül?

- Mi? Ja, persze…

- Ne gondoltam volna, hogy ilyen könnyen belemész – vigyorgott rá kihívóan, mire Izland szeretetteljesen hozzávágott egy kispárnát. Hongkong csak nevetett és ráhajolt.

Nem hazudtolták meg önmagukat.