Hős megmentő

Eszter ajánlására megnéztem az Avatar: Az utolsó léghajlító sorozatot és a Korrát, szóval várható, hogy működni fogok a fandomban, meg beleszerettem~ A szösz meg Kija miatt született, akivel a shippekről beszélgettünk, és feljött ez a szituáció, szóval meg kellett írnom. Sukka, mert szeretem őket.

Utóbb a korai órára fogta a történteket: félálomban botorkált a fürdőbe a hajnal hasadtával, hogy az arcába hideg vizet fröcskölve valamelyest felébredjen. Felnézett a tükörképére, vágott pár grimaszt arctorna gyanánt, először észre sem véve, hogy egy kis fekete valami mozog az orra előtt.

Nem volt büszke arra, ami ezután jött: felordított, és szappantól maszatos arccal kirohant a szobákat összekötő folyosóra.

- Suki, ments meg! – rontott be közös szobájukba; a lány éppen a sminkelés közepében találta, talán tőle is megijedt volna, ha nem lett volna nagyobb problémája. – Szedd le rólam!

- Milyen világvége van már megint? – érdeklődött, ahogy végignézett rajta; hamar meglett a támadó, és nevetve segítette a kicsi nyolclábút a tenyerére.

- Ez csak egy pók.

- Várj, ez most komoly? – Sokka gyorsan kihúzta magát, és felvont szemöldökkel meredt az állatra, aki valószínűleg jobban félt tőle, mint ő. – Sokkal nagyobbnak tűnt közelről.

Suki csak nevetett, ahogy az ablakon át szabadjára engedte a pókot, majd fordultában már Sokkával találta magát szemben, aki karjaiba zárta és a hajába csókolt.  

- Hős megmentőm!