Száraz homok

Roro szavaira született furcsa szösszenet, majd egyszer írok boldogabbat is annak örömére, hogy kánon lett az AliMor, mert ebben csak Hakuryuu szomorkodik. 

A táncukat figyelve úgy érezte magát, mintha egy perverz kukkoló lenne, aki a kulcslyukon keresztül figyeli a boldog párt.

Látta már táncolni Morgianát korábban is; mozgása vad és ősi, akár a fekete kontinensi oroszlánoké, egyensúlya sosem csalta meg, és nem szédült el a sok pörgés-forgásban, mintha egész életében ezt gyakorolta volna. Alibaba hozzá képest valóban nem volt olyan ügyes, és igencsak ügyelnie kellett, ha lépést akart tartani vele; hangosan kacagtak, amikor mégsem sikerült és összeütköztek. A furulyák és a dobok hangja körbeölelte őket, még Aladdin is kerített magának egy hangszert, hogy aktívan kivegye részét az ünneplésből.

Idegennek érezte magát a sok vidám arc között, és a kelleténél jobban kapaszkodott a söröskorsójába. Ezek szerint még mindig olyan csapnivaló ember lenne, aki képtelen örülni barátai boldogságának? Hisz csak rá kell nézni Morgianára, szinte ragyog az örömtől, hogy Alibaba visszatért és együtt lehetnek.

Akkor jött rá, hogy fullasztja az emberekkel teli helyiség, amikor Alibaba – a tömeg éljenzése közepette – szájon csókolta Morgianát. Mindketten elvörösödtek, és a lány olyan gyengédséggel simította tenyerét vőlegénye arcára, mintha nem lenne képes puszta kézzel sziklákat morzsolni.

Amint kilépett a fülledt helyiségből, rögtön könnyebben lélegzett, és könnyeit a száraz, homokkal telt szélre fogta.