2016. február 18., csütörtök

Arctalan

Éjfélkor született szösszenet Alyával~


Alya izzadtan, rémülten riad rémálmából.

A halott Ladybug ruháját vér festette vörösre, és amikor a fantom Lady Wifi és Chat Noir letépte róla a maszkot, arctalan volt. Ladybug teteme hajnalra saját vérében fagyott meg, miután elvették tőle az erejét őrző fülbevalót és magára hagyták.

Tudja, kit hívjon ilyen esetben – Marinette ugyan nem lesz elragadtatva a hajnali ébresztőtől, de fel fogja venni.

- Mi van? – mordul a vonal másik végéről. – Ránéztél az órára?

Mintha papírral zörögne – valószínűleg ismét sikerült az asztalnál elaludnia.

- Ne haragudj, csak rosszat álmodtam…

- Oh.

Figyelmesen, türelmesen végighallgatja, felszisszen a részletes leírásokon, majd csak annyit fűz hozzá:

- Legalább már tudjuk, hogy magas kort fog megélni.

- Mert?

- Megálmodtad a halálát. A hiányzó arca pedig talán azt jelenti, hogy nem kellene firtatnod, ki az.

- De ha egyszer majd megöl a kíváncsiság! – sóhajtja, mire Marinette csak halkan felnevet.

- Tartsd tiszteletben a döntését.


Alyát megnyugtatják barátnője szavai, még ha nem is annak sikerült elmesélnie a rémálmát, akiről valójában szólt. 

2 megjegyzés:

  1. :C aww.. Alya szerepe annyira fontos, és néha el is felejtjük, hogy ott van. Mégis mindig lehet rá számítani. :) mint egy igaz barát. Örülök, hogy szakítottál rá egy kis szösszenetet! ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Alyába az első pillanattól kezdve beleszerettem. ^^ Szóval még szeretnék vele dolgozni, valami kevésbé ooc ficet is írni kéne vele~
      Köszönöm, hogy mindig írsz! <3 Feldob a gondolat, hogy vagyunk páran ebben a fandomban magyarok is. ^^

      Törlés