Éjfélkor született szösszenet Alyával~
Alya
izzadtan, rémülten riad rémálmából.
A halott
Ladybug ruháját vér festette vörösre, és amikor a fantom Lady Wifi és Chat Noir
letépte róla a maszkot, arctalan volt. Ladybug teteme hajnalra saját vérében
fagyott meg, miután elvették tőle az erejét őrző fülbevalót és magára hagyták.
Tudja,
kit hívjon ilyen esetben – Marinette ugyan nem lesz elragadtatva a hajnali
ébresztőtől, de fel fogja venni.
- Mi
van? – mordul a vonal másik végéről. – Ránéztél az órára?
Mintha
papírral zörögne – valószínűleg ismét sikerült az asztalnál elaludnia.
- Ne
haragudj, csak rosszat álmodtam…
- Oh.
Figyelmesen,
türelmesen végighallgatja, felszisszen a részletes leírásokon, majd csak annyit
fűz hozzá:
-
Legalább már tudjuk, hogy magas kort fog megélni.
- Mert?
-
Megálmodtad a halálát. A hiányzó arca pedig talán azt jelenti, hogy nem kellene
firtatnod, ki az.
- De ha
egyszer majd megöl a kíváncsiság! – sóhajtja, mire Marinette csak halkan
felnevet.
- Tartsd
tiszteletben a döntését.
Alyát
megnyugtatják barátnője szavai, még ha nem is annak sikerült elmesélnie a
rémálmát, akiről valójában szólt.
:C aww.. Alya szerepe annyira fontos, és néha el is felejtjük, hogy ott van. Mégis mindig lehet rá számítani. :) mint egy igaz barát. Örülök, hogy szakítottál rá egy kis szösszenetet! ^^
VálaszTörlésAlyába az első pillanattól kezdve beleszerettem. ^^ Szóval még szeretnék vele dolgozni, valami kevésbé ooc ficet is írni kéne vele~
TörlésKöszönöm, hogy mindig írsz! <3 Feldob a gondolat, hogy vagyunk páran ebben a fandomban magyarok is. ^^