Oktoberfest

Régóta akartam a témában írni, és majdnem aktuális (igaz, hogy lassan már egy hónap eltelt azóta). Egyszer én is el fogok rá jutni, ha már három éve két oldalnyi memoritert bemagoltattak róla.

Hallott már sztorikat a müncheni sörfesztiválról, látott képeket, és a fülébe jutottak pletykák az ereszd el a hajad bulikról, de ez volt az első alkalom, hogy élőben látta.

Pont olyan, ahogy elképzelte – színes, hangos tömeg, a német nyelv ismerős zsongásába idegen mondatok keverednek, és mindenhonnan bajor népzene szól.  A helyiek és a turisták egyaránt német népviseletet viselnek, néhol kedvezményt is kapni rá a sörstandoknál.

Ami meglepetésként fogadja, az az, hogy Németország is kantáros bőrnadrágban, kikeményített ingben és térdzokniban feszít. Feliciano pislog, félrebiccentett fejjel vizslatja, és arra a megállapításra jut, hogy a helyzet szokatlansága ellenére nagyon is passzol Ludwighoz ez az öltözet. Valami még furcsa, amint ellövi a nap első fényképét, rá is jön. A szőke haja most nincs hátrazselézve, és így sokkal fiatalabbnak tűnik.

- A sapkától úgy se látszik – magyarázkodik, amikor észreveszi, milyen furcsán bámul rá Olaszország.

- Hé, nekem jobban tetszel így!

Németország zavartan félrenéz, szokás szerint nem tudja kezelni Olaszország bókját – de nem is kell, hiszen vendége már nem is figyel rá, leköti a sok látnivaló, és hogy némán mozgó ajkakkal végigolvassa az itallapok kínálatát. Ő maga nem nagy sörivó, de egy kóstoló nem árthat, már csak az illendőség kedvéért.

Keresnek maguknak egy szimpatikus asztalt, Ludwig rendel egy dirndlös felszolgálólánytól, Feliciano pedig amint hozzájutott a wifi jelszavához, ellenőrzi a Facebookon, mi történt a nagyvilágban.

- Kiku üzeni, hogy mélységesen sajnálja, de eltörölték a járatát, és csak holnapután tud jönni. – Olaszország szomorkásan mosolyog. – Pedig már olyan régen találkoztunk hármasban…

- Gilbert se tud most jönni.

- Csodálkoztam is, hogy nem eszi itt a fene – szólal meg hirtelen a hátuk mögött egy ismerős, élénken csengő női hang, mire Olaszország felpattan, és lelkesen az osztrák-magyar páros nyakába veti magát. Németország nem sok olyan embert ismer Erzsébeten kívül, akinek elnézné Roderich az ilyen hirtelen érzelemkitöréseket; talán egy fajta apa-fiú, nevelő-nevelt viszony van köztük, még ha eltorzultan is. A páros lehuppan melléjük, a német rendelne nekik is, de Ausztria a maga részéről marad a kávénál, és bizalmatlanul szemléli a becsiccsent vendégeket.

Olaszország teljesen elfeledkezett róla, hogy itt máshogy mérik a sört, és amikor kihoznak neki egy literes kancsót, igencsak meghökken; éppen csak belekóstol, megállapítja, hogy ez túl keserű az ízlésének, és odatolja Németország elé. Ürülnek a kancsók, térülnek-fordulnak a felszolgálók, Ludwig nemsokára karöltve énekel mulatóst egy idegennel és Erzsébettel, az olasz nem felejti el megörökíteni egy kattintással a jelenetet, majd felfedezőútra indul.

Mire visszaér, Roderich meglehetősen idegesnek tűnik, Ludwig pedig teljesen részegnek. Feliciano csak nevetve a fejét csóválja, és megígéri, hogy gondoskodik a németről, csak segítsék hazaszállítani.

*

Ludwig enyhe másnapossággal ébred, annyira nem vészes, de nincs is éppen a toppon. Rettenetesen ki van száradva, valaki azonban előre látóan odakészített egy  pohár vizet az éjjeliszekrényre, hálás érte.

Az előző napi ruha van rajta, izzadtnak és büdösnek érzi magát, így egy forró fürdő mellett dönt.

A konyhában egy igén élénk Olaszországba botlik, ami némi aggodalomra ad okot.

Mióta ébred fel előbb Feliciano, mint ő? És hogy jutott haza tegnap a fesztiválról?

- Italien… - Bizonytalanul megköszörüli  torkát, a fiú pedig felpillant  a könyvéből (igazán dicséretes, hogy ilyen csöndben maradt, míg kialudta magát), és ragyogó mosolyt villant rá.

- Jó reggelt, Ludwig! Tettem oda fejfájás csillapítót is, ha azt keresel.

- Nem vagyok másnapos – szögezi le gyorsan. – Csak azt szeretném tudni… csináltam valamit… valami említésre méltót?

Olaszország végiggondolja a válaszlehetőségeket. Arról nem kell tudnia, hogy karaokézott, vagy hogy csak belé kapaszkodva tudott csak hazatámolyogni (mert autóba ülni még ő se mert, túl erősek a német sörök), és csak úgy volt hajlandó elaludni, hogy ott maradt mellette.

Végül lassan megrázza a fejét. – Nem nagyon. Szeretnéd megnézni a képeket?

Németország csak erre a kérdésre várt. Szó nélkül felkapja az asztalról az olasz sokat látott gépét, és a galéria rejtelmeibe mélyed. Nem telik bele egy perc, és piros a szégyenkezéstől.

- Hiába törlöd ki, már lementettem mindet.

Feliciano hamar rájön, hogy ezt hiba volt elárulni, ugyanis északi barátja az elkövetkezendő egy hetet azzal tölti, hogy felkutatja és megsemmisíti az arra szolgáló bizonyítékokat, miszerint ő is esendő. 

Dirndl: a női bajor/osztrák népviselet, ilyesmit tessék elképzelni. Van mindenféle színben, és a vendéglátásban a tradicionálisabb helyeken gyakran viselik ezt a a felszolgálók. Nyáron láttam egy olyan hirdetést a faluban, ahol dolgoztam, hogy ingyen/kedvezményesen részt lehet venni bizonyos rendezvényeken, ha viseled. És viselik is, Ausztriában elég nagyon divatja van.