2014. szeptember 16., kedd

Egyről a kettőre

Nemrégiben újranéztem az No.6-ot, mert zseniális az a sztori, de csak egy ilyen kis suta szöszre futotta.



Újra Eve-ként látta – mint ahogy először, most is fenékig érő fekete parókát viselt, az erős sminkkel tompítottak határozott, férfias vonásain, és alakot rejtő függönyruhát viselt. Már maga a látvány a hatása alá vonta, tágra nyílt szemekkel leste, ahogy a szónoklatot kíséri heves gesztikulációval. Itta magába a kecses mozdulatokat és a csodás hangot a színpad szélére kapaszkodva.

Aztán Eve belerúgott. Shion felnyögött, megtántorodott és elvágódott. Mire a földre ért volna, felriadt.

- Eve… - motyogta álomtól kásás hangon. – Eve…

Hálótársa térde a valóságban is utat talált a bordáihoz – erre ébredt fel. Nezumi rémesen nyugtalan alvó volt, minden kis neszre reagált tudat alatt, és ezek közé tartozott az is, ha Shion légzése felgyorsult. Próbált arrébb helyezkedni, de félő volt, hogy leesik, ráadásul akkor a három egeret is felébreszti. Komoly dilemma – kényelem vagy odafigyelés? Az oldalára fordult, átkarolta Nezumit, és a nyakához dugta az arcát.

Arra nem számított, hogy a feketehajú fölé kerekedik és lefogja a csuklóit.

- Azt hiszed, nem hallottam?

- Mit? – pislogott ártatlanul Shion. Meg sem próbálkozott ellenállni, ráadásul kellemes érzés volt, ahogy a másik fiú haja az arcát simogatta.

- Velem álmodtál.

- Szoktam – vont vállat. Neki ez a legtermészetesebb dolog volt, hogy Nezumi nem csak az ébren töltött órákban van vele. Az évek során már megszokta, hogy ő a főszereplő. – Miért, baj?

- Túlságosan kötődsz hozzám.

- Mintha te… - Nem tudta befejezi mondatot, mert Nezumi hirtelen hozzápréselődött, és elakadt a lélegzete, amikor közvetlen közelről érezte a leheletét az ajkán. Csak egy centi kellene…

- Túl komoly hatással vagyok rád.

- Nem baj.

- Sejtettem… - Elmosolyodott, ahogyan álmában is, és összeérintette az ajkaikat. Shion mohón, szinte türelmetlenül viszonozta, és elégedetlenül szusszantott, amikor a feketehajú felkönyökölve ráhagyta. – Azt csinálhatnék veled, amit akarok.

- Próbáld ki, majd meglátjuk.

Az ajka után kapott, Nezumi meglepődve a hevességen gyengített a szorításon, mire ő kiszabadította a kezeit, és egy hirtelen mozdulatsorral fordított a helyzetükön, és a csípőjére ült. Érezni vélte, hogy lakótársa arca süt. – Na, milyen voltam?

- Nem rossz, de…

Félig-meddig dulakodva váltottak harapós csókokat, egymásba csíptek, Shion keze már az alsójában volt, amikor leborultak az ágyról és a mellette felhalmozott kötetek között landoltak. Shion lihegett a felajzottságtól.

- Még mindig béna vagy – jegyezte meg a mellkasán könyökölve.

- Mert nem hagysz gyakorolni.

- Ezt kár lenne.

Shion szeretetteljesen fejbe vágta egy drámakötettel.

- Teljesen elvetted tőle a kedvem.

- Én máshogy érzem – mosolygott önelégülten.

- Jól van most már, elmész a…

Nezumi nevetése élesen és sértőn csendült az éjszakában, de kérés nélkül lemászott róla, és a kezét nyújtotta, hogy visszahúzza az ágyra.

- A kanapén alszom – morogta Shion, hogy felkelt. – Ha már kirugdostál.

- Te kezdted.

A fiú nem válaszolt; magára húzta a kabátját és a falnak fordult.


Most sem jutottak egyről a kettőre. 

2 megjegyzés:

  1. De miért nem jutottak egyről a kettőre? xd ez olyan aljas~

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mert közben megsértődtek egymásra. :D

      Törlés