Isten hozott köztünk!

Mert a gép bugyraiban még vannak Heta-szöszök...

(És mert mostanában nem írtam semmit. Miért van ez mindig így, ha német nyelvterületen tartózkodom?)

– Mondd csak… miből gondolod, hogy elég jó vagy a mi kisöcsénknek?

– Dánia!

Izland sejtette, hogy előbb-utóbb kínos témák merülnek fel a családi összeröffenésen, és talán nem is volt olyan jó ötlet beleegyezni ebbe az egészbe. Hongkongnak viszont szeme se rebbent.

– Miért gondolod, hogy nem vagyok elég jó neki? – kérdezett vissza, s mintha ravasz félmosoly játszott volna az ajkán. Christensen meglepetten pislogott; minimum hangos felháborodásra számított, de csak a legfiatalabb skandináv pirult el halványan, és motyogott valami szitkot az orra alatt. – Ez az ő döntése – felelte az ázsiai egy kicsit komolyabb hangon, mire Finnország rámosolygott az asztal túlsó feléről.

– Igaz is, Izland már elég idős ahhoz, hogy eldöntse, mit szeretne.

– Imádom, amikor úgy beszéltek rólam, mintha itt sem lennék – forgatta meg a szemét. – Kimenjek, hogy nyugodtabban beszélhessetek ki?

– Ugyan, a jelenlétedben is megtesszük – nevetett fel Dánia.

Sigurðurben két vágy viaskodott: egyrészt itt akarta hagyni őket a gyerekes kérdéseikkel, másrészt viszont ezzel lehetőséget adott volna testvéreinek, hogy rákezdjenek valamelyik kínos kiskori sztorijára, amit nem hagyhat. Akkor lett végleg elege a bandából, amikor kedvese megszorította az asztal alatt a kezét, és Norvégia nagyon jelentőségteljesen összenézett Svédországgal. Utálta, ha ezt csinálták, mintha még mindig kisgyerek lenne, és imént csinált volna valami megmosolyogtató butaságot… Ellökte magát az asztaltól, felállt és kiviharzott. Egy rezignált sóhaj hangzott fel, Dánia pedig mintha elégedett lett volna. Közelebb intette magához Hongkongot, áthajolt az asztal fölött, és halk, tárgyilagos hangon belekezdett mondandójába:

– Tisztázzunk valamit: ha megbántod valaha is, velünk kell számolnod.

– Nem áll szándékomban ilyesmi, de megértettem – válaszolta hűvösen, mire Christensen ismét elvigyorodott, bólintott, és kezet nyújtott neki.

– Ez esetben isten hozott közöttünk.