Néma vihar

Songfic Carl Espen - Silent Storm című számára, ahol indokolatlanul is szenvedtetem Hakuryuut, Judal pedig nagyon élvezi.

 Ask myself

What comes next

Will I fly?

Will I fall?

Ünnepelte a nép.

Végül neki lett igaza; szétszakított egy a hódításra berendezkedett katonaállamot, amely semmibe vette a népcsoportokat és a tradíciókat, kizsákmányolta a leigázottakat. Apró hercegségekre, megyékre morzsolta szét, melyek önállóan gyengék, marakodnak, eszük ágában sincs összefogni. Időbe fog tartani, mire újra eszébe jut valakinek központosítani.

Ezt a leckét megemlegetik.

Vér a vér ellen, testvérgyilkosság? Ugyan, már más is megtette. Tisztára moshatja a kezét, végtére is nem ő ölte meg őket, hanem az ostoba eszméik és a hatalomvágy.

A palota egészen kihalt a felesleges tábornokok nélkül; egyes hivatalnokokat elbocsátott, másokat – a hatalomvágyókat – eltette láb alól. Nem hibázott, mindent megtett a siker érdekében.

Hiszen egyes emberek halála szükséges.

És ő elnyeri jutalmát.

Tegnap ülték az esküvőjüket, de még mindig bugyuta, szerelmes vigyor ül ki az arcára, ha rágondol.

Morgiana, a gyönyörű, csodálatos Morgiana végül mégis az övé lett, nem a szőke piperkőcé; övé teljes szépségében, testével-lelkével, minden gyengéd szava hozzá szól és meghallgatásra talál. És ő meg fogja adni neki azt, amit megérdemel a hosszú szenvedés után, a tenyerén fogja hordozni továbbra is, ahogy az egy ilyen tiszta teremtéshez, egy igazi királynőhöz illik. Nem engedi meg, hogy bárki is bántsa még egyszer.

Félrepillant a mellette szuszogó nőre, és mosolyognia kell. Most már nyugodtan bámulhatja, falhatja a szemével ruhában és ruhátlanul is, és szabadon hozzáérthet, ha úgy akarja.

És úgy akarja.

A redőny alól a napfelkelte új életet ígérő fénye szökik a hálószobába, ami éppen elég ahhoz, hogy a körvonalak kivehetőek legyenek. Hakuryuu finoman megemeli a takarót, somolyog azon, ahogy a nő a friss levegőt megérezve összehúzza magát, és nyűgösen nyöszörög a párnájába, hogy nem akar felébredni. Végül csak kinyitja a szemét, és álmosan pislog fel Hakuryuura.

– Jó reggelt, gyönyörűm. Nem akartalak felébreszteni.

Morgiana nem felel, csak lustán a hasára fordul, és bal térdét felhúzva a párnába fúrja az arcát. Azért a pillái alól még féloldalasan kiles, Hakuryuu pedig a füle tövéig elpirul, ahogy végignéz rajta.

Mind az övé – a teste, a lelke, a szíve.

Visszafekszik mellé, gyengéden végigsimít a hátán sűrű, sötétvörös hajától egészen a fenekéig. Kissé bizonytalan, mintha nem hinné el, hogy tényleg feleségül jött hozzá. A nő kedvesen, melegen mosolyog, ahogy csak ő tud, és ilyenkor Hakuryuu még jobban beleszeret. Muszáj odahajolnia, a nyakába csókolnia, hallani az elakadó lélegzetet, érezni a fekete kontinens vadvirágainak bőrbe ivódott illatát, ami elbódítja az érzékeit, amikor szeretkeznek. Párja hirtelen mozdul, szinte támadón veti rá magát, Hakuryuu felnevet, amikor többször is végiggördülnek a királyi nyoszolyán, majd könnyedén elkapja a nőt, mielőtt a lendülettől legurulna. A derekáról a feszes, csupa izom combokra siklik a keze, aztán a csípőjére rántja. Morgiana halkan felnyög, közelebb hajol, és tenyerét a barna égésnyomra simítva megcsókolja. Szédül, megrészegül az ízétől, a gyengéden cirógató ujjaktól a sebhelyén és az alhasán.

I’m here to use my heart and my hands

Somehow the bruises changed my plans

And there’s silent storm inside me

Looking for a home

I hope that someone’s gonna find me

And say that I belong

Aztán a finom, női ujjak pókszerűvé váltak, éles körmök martak az arcába, és teljesen elázott. Felpattantak a szemei, és Judal az arcába röhögött.

– Csak hogy felébredt a hercegúr… – A hosszúkás, minden gyengédséget mellőző ujjak már a nyakán játszottak, a fiú ellökte őket, mire a másik felnevetett. – Mire fel ez a durvaság? Csak nem valami szép álomból ébresztettelek fel? – Hakuryuu felé rúgott, de nem találta el. – Ó, szóval erotikus… kell segítség?

– Menj innen, undorító vagy – mordult rá a herceg, ahogy felült. Judal láthatóan kiválóan szórakozott – mint mindig, amikor sikerült felbosszantania vagy zavarba hoznia.

– Nem szabadna így beszélned a magiddal, mert még meggondolja magát.

Hakuryuu összepréselte az ajkát, és igyekezett kizárni a sima szájú beszédet.

– Már megint azzal  kislánnyal álmodtál, mi? Csak akarnod kell, és megszerezzük. Nincs olyan személy, akit nem lehetne hanyatlásba vonni… Persze ennek ára van. – Judal egy láthatatlan zsebből egy almát húzott elő, és úgy harapott bele, hogy a gyümölcs ragadós leve a fiúra fröccsent.

Hakuryuu elfintorodott. Pontosan tudta, mivel jár a fekete magi segítsége, de már rég túl volt rajta, hogy ezen aggódjon.

– Tévhiteket kergetsz – jegyezte meg. – Most mondd meg, minek is álltam veled össze? Nem egy hisztis gyereket akarok pátyolgatni, aki egy meg nem kapott játék miatt bőg.

– Ne beszélj róla így!

– Akár tetszik, akár nem, csak akkor lesz a feleséged, ha kényszeríted rá.

– Ha szétziláltam a birodalmat, újra megkérem a kezét – csikorogta.

– Ó, milyen romantikus… mehettek nászútra a porig égetett fővárosba. Biztosan odáig lesz az ötletért.

– Fogd már be! – kiabált rá. Maga sem tudta, honnan jött a lendület, amivel felpattant, meg akarta ütni a bölcset, de az ökle lepattant a borgról. Zagan megérezhette az idegességét, mert a pecsét felragyogott a fegyveren.

– Bocsánat… ja, mégsem.

Hakuryuu dühtől kipirulva kapkodott levegőért, majd erőtlenül lerogyott eláztatott, hevenyészett fekhelyére, és a tenyerébe temette az arcát.

– Szólj, ha kibőgted magad. Ha nem vigyázol, még itt hagylak vacsorára a farkasoknak.

Mintha félne is tőle…!

Újra és újra emlékeztetnie kellett magát, miért is követi ezt a kiállhatatlan, kegyetlen férfit. A kezébe adott egy hatalmas, végtelenül sötét erőt, ami erkölcsileg talán nem volt helyes, de a most élt világban minden lehetőséget meg kell ragadni, ha véghez akarja vinni a céljait.

Nem álmodozhat most, nem kergethet egy kósza vágyat, aminek nincs meg az ideje és a helye.

Nem várhat arra, hogy Morgiana utána szalad, és megmenti, felhozza a szakadékból, amit saját magának ásott. Az útjaik már elváltak, nem is fognak újra összefonódni. És ha valóban úgy van, ahogy azt Morgiana szemében meglátta, akkor már esélye sem lenne – hiszen a számára legkedvesebb személy nem képes őt szerelemmel szeretni, mert már elajándékozta a szívét.

Egészen addig ücsörgött ott, míg a ruhái nem kezdtek el ráfagyni a testére; Judal nem spórolt a vízzel, amikor felébresztette, már igencsak fázott. A fizikai fájdalom viszont kitisztította az elméjét. A ruha ujjába dörgölte az arcát, hogy legalább a könnyek ne árulkodjanak, ha már a szemei megteszik, és elindult megkeresni Judalt.

Most nincs vesztegetni való idő és erő.

I’ll wait forever and a lifetime

To find I’m not alone

There’s a silent storm inside me

Some day I’ll be calm

Some day I’ll be calm

Fordítás (saját): 

Kérdem magamtól, mi következik. 

Repülni fogok vajon? 

Aláhullok? 

Azért vagyok itt, hogy használjam a szívem és a kezem,

A sérülések azonban megváltoztatták a terveimet. 

És néma vihar dúl bennem, 

Otthont keres. 

Remélem, valaki megtalál, 

És azt mondja, hozzá tartozok. 

Örökké várok és egy életen át, 

Hogy úgy találjam, nem vagyok egyedül. 

Egy néma vihar dúl bennem. 

Egy napon megnyugszom, 

Egy napon megnyugszom.