- Sheba! Sheba… ez
gyerekes, gyere elő.
Tudta, mi a varázsszó;
a sértett szipogás elárulta a lányt a takaró alatt.
- Hagyj békén –
morogta.
A férfi nem foglakozott
a tiltakozással, inkább kinyitott egy ablakot, hogy friss levegő szökjön az
elhasznált helyébe, majd leült mellé, és elkezdte finoman kicsomagolni párját a
pokrócból.
- Azt mondtam, hogy
hagyj békén!
- De nem gondoltad
komolyan. – Elfojtott egy mosolyt, mégsem illene kinevetnie.
- Honnan veszed?
- Sosem gondolod
komolyan. – Végre sikerült megfosztania a pokróctól; Sheba magzatpózban
ölelgetett egy párnát, arcát a puha anyagba fúrva. Sötét haja kócosan ragadt az
arcába, még a fonata is kibomlott.
- Menj már el! – sírt
fel, és Solomon megdermedt. Nem számított a könnyekre, elvégre a lány már rég
leszokott róla, hogy azzal érjen el valamit. Másrészről viszont amúgy is
érzékeny volt, és a hormonok csak még jobban megbolondították. – Fuss csak
Arbához, ő gondolom veled mehet…
- Neked meg mi bajod
van? – vonta fel a szemöldökét. Sheba felé csapott, de ő elkapta a kezét meg
megcsókolta az ujjait; nem szeretett manipulálni, sokszor azonban csak ez a
módszer volt a hatásos. Már kezdte sejteni, honnan fúj a szél. Sheba féltékeny,
dühös és tehetetlennek érzi magát, és egyáltalán nem akar egyezkedni. Féltékeny,
ha többi figyelmet fordít másokra, elhanyagolva érzi magát; dühös, mert úgy
érzi, ebben az állapotban már nem lehet hasznára, mintha be lenne zárva.
Pedig nem is lehetne
boldogabb, hiszen az ő gyermekét hordja a szíve alatt. Nem várta el, nem is számítottak
rá, csak úgy megtörtént, mintha a sorsba lenne írva. És életében először úgy
érezte, boldog, valóban boldog, még ha ezt nem is egyértelműen mutatta ki. Ő is
megtapasztalhatja azt a szeretetet, amiről a többi fajnak prédikált.
A szerelmet, amit csak
Sheba nyújthat. Mert a lány tiszta szívéből, lelke legmélyéről szerelmes volt
belé, követte volna bárhová, és elnézte a hibáit, megbocsátotta a konokságát és
a ridegségét egy kis viszonzásért cserébe. Solomon nem volt benne biztos, hogy
ő ugyanezt érzi, hogy egyáltalán képes-e ilyen érzelemre, de elhitte, amikor
vele volt.
Sheba most ellökte a
kezét, és a fejére húzta a takarót. Bizonyára nem akarta, hogy lássa, hogy már
megint miatta sír. Mindig csak miatta, mintha csak számára léteznének könnyei.
- Te is tudod, hogy én
nem futok senkihez – simította gyengéden a tenyerét a vállára, s megnyugtatásul
apró köröket rajzolt a mutatóujjával meztelen bőrére. – Nem foglak elhagyni. –
Lejjebb is megcirógatta, mire Sheba karja libabőrös lett. – Nem kellene ilyen
értelmetlen dolgokon gondolkoznod.
- Nem értelmetlen –
tiltakozott a fiatalabbik erőtlenül. A szorítása a párnán enyhült, hatásos volt
a leheletkönnyű kényeztetés. Solomon lehajolt hozzá egy csókra, majd az elkobzott
takarót magura húzva hátulról átkarolta kedvesét. – Na, ez nem ér… Manipulatív
dög.
- De tetszik –
duruzsolta a férfi a fülébe.
- Ez a te nagy
szerencséd.
Egy darabig nyugodtan,
meghitten feküdtek egymás mellett, Solomon kezei időnként elkalandoztak
érzékenyebb tájakra is (bár az ő esetében édes mindegy volt, Sheba már attól is
odavolt, ha a vállához ért). A lány légzése nyugodtabbá vált, szipogott párat,
és lehunyta a szemét.
- Akkor is veled
megyek, ha te nem látod jónak – jelentette ki. – Hiányozna a soraitokból az
erőm.
- Sheba…
- Már mindent
kitaláltam. – Helyezkedett egy kicsit, Solomon először azt hitte, ki akar bújni
a karjaiból, de csak szembe fordult vele. – A mágia megőrizheti a test
fiatalságát, mint Ugónál. Neki sincs semmi baja, él és virul, és nem látszik
meg rajta a kora. Ezen gyakorlatot lehet alkalmazni az anyaméhben lévő gyerekre
is, még ha természetes úton fogant is. Az emberek amúgy is túl korán és gyengén
jönnek világra, talán így érettebb is lesz.
- Ez csak egy elmélet.
- Amit átültetek
gyakorlatba. – Felpillantott párjára, mutatóujjával végigsimított markáns
arcélén és elmosolyodott. Fölé gördült, a pokróc közéjük gyűrődött, Sheba
megtámaszkodott a mellkasán. – Én vagyok a legerősebb mágusok egyike. Nélkülem
nem nyerhetsz, ugye tudod? Hagyd, hogy továbbra is a támpilléred legyek.
- És még én
manipulállak téged – sóhajtotta Solomon, míg a feje alatt összefonta a karját,
mintha hirtelen ellenére lenne az intimitás.
Sheba ránevetett és
megpöckölte az orrát. – Jó tanárom van.
– Meg fogom bánni, amit
teszek, ha neked vagy a kicsinek baja esik.
És tényleg megbánta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése