Zsarolás

Reggel találtam meg fejeztem be, gondoltam frisselek egyet, ha már úgy is el vagyok maradva a dolgokkal (igen, tudom, tudom *ott van megnyitva előtte a többi befejezetlen fic*).

SphinTit, mert a változatosság gyönyörködtet. 
És elértük a 200.bejegyzést. :3

Titus már sokszor megfigyelte, hogy Sphintus sokkal érzékenyebb másik egészségére, mint a sajátjára. Neki megtiltott minden káros élvezetet (nem is vágyott rájuk), míg neki állandó kísérője volt a füst.

És mostanában a köhögés is.

Titus mindig összerezzent, önkéntelenül felkapta a fejét erre a hangra, amit az idősebbik sikertelenül próbált meg elfojtani. Már észrevette, hogy Sphintusnak gyakran elmegy a hangja, ami már alapból rekedtes, vagy hogy gyorsan kifullad, ha Margával fogócskáznak, mintha valami felkívánkozna a torkán. Kirázta tőle a hideg.

Először próbált burkoltan utalgatni, összeszövetkezni ellene Margával, eldugni előle a dohányt, de Sphintus meglehetősen kiállhatatlan volt nélküle. Utána eljátszotta, hogy nem szereti az illatát, de ez hazugság volt – csak azt nem szerette, amit Sphintus egészségével tett.

Akkor jöhet a lelkére beszélés. Sphintus mögé kúszott, a hátára fektette a tenyerét, és kivette a kezéből a pipát.

- Le kéne tenned. – Elrakta a messzebbi éjjeliszekrényre, és összefűzte az ujjaikat, hogy ne nyúlhasson utána. – Nem tesz jót.

- Nem attól köhögök – vágta rá önérzetesen.

- Persze. Rossz hallgatni. – Végigsimított a hátán és a mellkasán, érintése nyomán könnyebb lett a légzése, elmúlt a köhögés késztetése. – Azt akarom, hogy egészséges legyél.

- Nincs semmi bajom.

- Én magiként valószínűleg hosszabb ideig fogok élni, mint az átlagemberek. Te viszont még rombolod is magad…

Sphintus fintorgott – már megint ez az átkozott téma! Titus már sokszor hangot adott azon aggodalmának, miszerint túl fogja élni őt és Margát is, és mire élete végére ér, az összes szerette halott lesz.

- Egyezséget is köthetnénk… - mondta a szőke elgondolkozva. – Nem kell azonnal letenned. Elég, ha csak kevesebbet szívsz.

- És nekem ebből mi hasznom származik? – Kibújt Titus karjaiból, hogy szembefordulhasson vele. A fiú a sarkain ült, és félrebiccentett fejjel áthatóan bámulta. A hasonlóan intenzív pillantástól viszont zavarba jött, és inkább a redőket kezdte rendezni a ruháján.

- Ha megpróbálod… kapsz tőlem valamit.

- Mit? – Sphintus odakúszott hozzá, és megtámaszkodott a térdén. Csapdát sejtett. A magi lélegzete elakadt, de erőt vett magán, hogy a fűzöld szemekbe nézve mondhassa ki ajánlatát.

- A testemet. Akár most rögtön.

Sphintus hirtelen vetette rá magát, akár kígyó az áldozatára, és szokatlanul heves csókja meglepte – ilyen könnyen elfogadta volna az ajánlatot? Átkarolta a nyakát és hátradőlve magával húzta, igyekezett nem idegesnek lenni amiatt, ami most jönni fog.

Rövid élete során még senkivel sem feküdt le, nem is lett volna rá alkalma. Sphintus elmondása alapján szintén szűz volt, de Heliohaptban egész máshogy kezelték a testiséget, bizonyára meghallgatott már pár atyai jó tanácsot.

Titus felnyögött, amikor a nyakába harapott, és a karjában találva kapaszkodót kapkodott levegő után. Az új érzések, érzetek, amiket a gyógyító ébresztett benne egyszerre voltak izgatóak és rémisztőek. Kezdett megijedni Sphintustól.

- Ne… ne! – dadogta, amikor kezei utat találtak a ruha alatt meztelen combjára, és megindultak az ágyéka felé. Szorosan összezárta a lábait, és lelökte magáról. – Megijesztesz.

- Mert te még nem akarod. – Sphintus az ágy másik felére húzódott, onnan méregette dühösen. – Gyerekes dolog valakit szexszel zsarolni.

Titus egészen elvörösödött, majd felrobbant. – Nem számítottam rá, hogy ilyen durva leszel! – vágta a fejéhez remegő hangon; mindjárt kiabálni és sírni fog.

- Rájátszottam, hogy észhez térj. – Elfordult, helyre igazította félrecsúszott ruháját. – Ha komolyan gondoltam volna, nem így csinálom.

- Megijesztettél…

- Tudod egyáltalán, mi fog történni, ha egyszer kipróbáljuk? Tudod, hogy működik ez két férfi között?

Titus levegőért kapkodott; már nem riadtnak tűnt, hanem inkább dühösnek, iszonyúan dühösnek.

- Persze, hogy tudom! – vágta rá. – Mindenki tudja…

- A mechanikáját talán, de még nem nőttél fel hozzá.

- Mintha te annyira felnőtt lennél… - morogta. Megdörzsölte a nyakát ott, ahol Sphintus megharapta, hátha hamarabb múlik a bizsergés. – Ez megalázó volt.

- És viszont – biccentett Sphintus –, hogy ezt feltételezted rólam. Nem erőszakolnálak meg.

- Nem úgy tűnt – remegett meg az ajka. Sphintus elfordult, nem bírta nézni. Pillanatnyilag meg bírta volna fojtani Titust egy kanál vízben, amiért ilyen felszínesnek gondolta. Muszáj lesz valahogy lenyugtatnia magát. Megkereste magára hagyott pipáját, és jól megtömte dohánnyal. Szikra pattant, füstfelhőbe burkolódzott. – Azt hittem, megegyeztünk.

- Csak abban, kisherceg, hogy nem zsarolsz többet. – Felé fújt egy kis füstöt. – Nem csak magamnak akarok jót.

Titus összefonta a mellkasa előtt a karját – Sphintus úgy saccolta, még két perc, és elsírja magát. Belátta, hogy tényleg sok és túlzás volt, amit művelt, de nem akart most rögtön bocsánatot kérni, büszkeség is van a világon.

- Szerelmes vagyok beléd, Titus – bökte ki végül. – Nem akarok neked fájdalmat okozni. Ez mindkettőnknek rossz élmény lett volna.

Titus lesütötte a szemét, ajkai egyre jobban remegtek. Ezek után mindenre számított, csak egy szerelmi vallomásra nem. Aztán felpattant és kiviharzott magára hagyva Sphintust a gondolataival és a bűntudatával.

Arra jutott, hogy ha valóban ennyire aggódik az egészsége miatt, akkor talán megfontolja, hogy kevesebbet szív a kedvéért, de ezt a világ minden kincséért sem kötötte volna az orrára.