Syntymäpäivä

Hyvää itsenäisyyspäivää, Suomi! <3
Kicsit esetlenke szösz, szerettem volna valami jobbat írni, de majd bepótlom~
Szóval rohamtempóban szösz, mert tegnap este túl álmos voltam befejezni.

Ne haragudjatok, nem tudok menni. :( Esélytelen, hogy holnapra jobban legyek…

Finnország szorgalmasan fogyasztotta országa zsebkendőkészletét; már nem is számolta, hányadikat fújja tele, épp két perce volt kénytelen egy újabb adag százas kiszerelést bontani.

Fogalma sem volt, hol szedhette össze ezt a kiadós megfázást – hiába anyáskodott fölötte déli rokona, hogy öltözzön fel melegen, mert már attól tüdőgyulladást kap, ha ránéz. Úgy volt vele, hogy tíz évente kijár egy betegség néha-néha, igaz, hogy már nagyon rég volt ilyen cefetül. Csak azt sajnálta, hogy pont így december elején jött ki rajta.

Az összes programját lemondta hatodikára. Egy szipogó, piros és sebes orrú ország nem túl tiszteletet parancsoló jelenség, és az se lenne túl szerencsés, ha a fél lakosságot lefertőzné.

Nem számított másnap reggel vendégekre. A hosszan berregő, türelmetlen csengőre azonban ajtót kellett nyitnia, még ha ez azzal is járt, hogy fel kell kelnie. Úgy ahogy volt, pizsamában ment ajtót nyitni (ami valójában egy unalmas, szürke boxerből és egy Made in Moomin Valley feliratú pólóból állt – ez utóbbi természetesen saját mű a szöveget körbeölelő virágokkal és fehér trollocskákkal együtt), a haját megirigyelhette volna egy szénakazal, és a szemei még alig nyíltak résnyire az elillanó álomtól. Éppen ezért megroggyantak a térdei, amikor hirtelen a semmiből egy barna hajzuhatagú lány vetette magát a nyakába.

– Boldog szülinapot, Tino! – rikkantotta Magyarország, és egy fél perc elteltével hagyta levegőhöz jutni. – Ugye nem gondoltad komolyan, hogy pont ma hagyunk magadra?

– Nemsokára jönnek a többiek is – tette hozzá Eduard, míg kitartóan küzdött bepárásodott szemüvegével; hiába törölgette meg, a lencse újra és újra elhomályosult, míg fel nem vette a szoba hőmérsékletét. – Addig kikúrálunk.

Finnország elmosolyodott és megcsóválta a fejét; náthája rokonai láttán rögtön kezdett visszavonulót fújni. – Hihetetlenek vagytok.

Évek óta először végre volt egy születésnapja, amikor nem kellett hosszú, hivatalos ünnepségeken részt vennie, és amit családja körében tölthetett el.