Mire jó a nyakkendő?

Csak egy semmiség~

Izland már hosszú percek óta feltűnően szenvedett a nyakkendőjével; csúnya fintorai arról árulkodtak, hogy belül igen hevesen káromkodik. A többi ország már rég elhagyta az öltözőt, amikor Hongkong megszánta és odalépett hozzá.

– Segítek – mondta és a problémás ruhadarabért nyúlt.

– Tudok nyakkendőt kötni – motyogta húzódzkodva Sigurður. – Csak éppen elfelejtettem.

– Értem én – bólogatott komolyságot színlelve.  – Nektek, európaiaknak annyi felesleges holmitok van.

– Meglehet. – Hagyta, hogy Hongkong ügyes ujjai gyors, gyakorlott mozdulattal megkössék a csomót, aztán félrefordult, hogy megnézhesse magát a tükörben.

– Viszont egy valamire jó ez is – folytatta a gondolatmenetet Leon.

– Nocsak, mire? – vonta fel a szemöldökét Izland; ő a maga részéről inkább maradt a csokornyakkendőnél vagy a selyem masninál, persze addig az egészséges mértékig, hogy ne legyen rikító vagy ne lógjon az ételbe.

Abból a számító, ravasz somolyból tudnia kellett volna, mi következik; a keleti elé perdült, és a nyakkendőnél fogva maga felé rántva összepréselte a szájukat. Rövid, ügyetlen csók volt – de éppen elég arra, hogy Izland arca vörösre gyúljon, a szemei elkerekedjenek, hogy aztán ellökje magától, és arcát kezébe temetve kirohanjon. Leon megnyalta az ajkát; nem egészen így képzelte el ezt a jelenetet.

De végül is az első csóknak is meg kell történnie valahogy, nem?