2013. december 25., szerda

A lunda egy hippi pingvin

Ha valakinek elege van az értelmetlen fluffból, szóljon. 
Nézzétek milyen eldugott szöszt találtam nektek~


– Mondd, hogy ááá.

Izland dacosan félrefordította a fejét, és összepréselte az ajkait. Reggel óta rosszul érezte magát, lázas volt, és étvágya sem igazán volt; Hongkong először aggódott, hogy mi baja lehet, aztán elkezdte pátyolgatni, ami egyszerre volt édes és idegesítő.

– Nem vagyok éhes – morogta.

– De enned kell. Legalább a levest… Neked főztem. Ugye nem akarod, hogy kárba menjen? – vette elő Hongkong a legnyomósabb érvet, ami éppen eszébe jutott, és az északi kényszeredetten és utálkozva ugyan, de kinyitotta a száját. Sigurður fintorogva nyelte le az édeskés folyadékot, és meg kellett állapítania, hogy nem lenne olyan rossz, ha rendeltetésszerűen működnek az ízlelőbimbói, és ha párja nem akarná ilyen állapotban rátukmálni.

– Még egy falatot a kedvemért – gügyögte, mire Izland pirulva, erőtlenül tolta el a kezét.

– Nem kell ezt csinálnod – fintorgott. – Egyáltalán miért maradtál?

– Beteg vagy, gondoskodom rólad – mondta teljes természetességgel, és újra megmerítette a kanalat a sűrűn folyó, vörösesbarna levesben. Izland hiába tiltakozott, meg kellett ennie egy egész csészével. Azután addig nyafogott, hogy elege van a fekvésből, hogy Leon kiengedte a nappaliba híreket nézni; és ha már ott voltak, ugráltatta is egy sort. Ez nem ígérkezett túl izgalmas programnak, ugyanis Hongkong mindent odavitt neki, amit csak kért, és amikor kifogyott az ötletekből, lezuttyant mellé és átkarolta.

– Arra jutottam, hogy magad se tudod, mit akarsz – magyarázta megsimogatva Izland haját.

– Menj innen, még rád ragasztom – püfölt Leon karjába, és elfordította az arcát; most egészen úgy festett, mint egy durcás kisgyerek. Felköhögött, mire párja készségesen nyújtott oda egy zsebkendőt.

– Dehogy ragasztod. – Hongkong becserkészte a távirányítót, elkapcsolt az újabb földmozgásokról tudósító, szemtelenül vidámnak tűnő híradósról; kikötöttek egy tengeri madarakról szóló természetfilmnél, és mivel Sigurður nem szólt rá semmit, úgy ítélte, megfelelő lesz. – Holnapra már kutya bajod se lesz.

Izland morcosan kifújta az orrát, és valami olyasmit dünnyögött a zsebkendő mögött, hogy elege van, hogy egy kicseszett szeizmográfként működik. Aztán lázas homlokát Hongkong mellkasának döntötte, és magukra húzott egy pokrócot.

– Mindig is azt hittem, hogy a lunda egy hippi pingvin – jegyezte meg a keleti, amint megjelent a képernyőn egy csapat pingvin.

Sigurður még a szörnyülködéshez is túl nyúzottnak érezte magát.

6 megjegyzés:

  1. Lol xD Úgy tűnik, hogy ez a december, főleg a karácsonyi időszak céltalan fluffhadjáratot indított nekünk, és mi bizony, álljuk a sarat. Kezdem nagyon megkedvelni ezt a párost, édesek, szegény Ice, jobbulást neki x3 Édesek voltak, én még nem kezdem érezni az édességmérgezést, úgyhogy nekem jöhet az újabb adag, köszi, hogy olvashattam ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, a karácsony az oka! xD Mindenki így kezdi, bezony... *komolyan bólogat* Őket nem lehet nem szeretni. Azt mondod, nem kaptál még édességmérgezést? Akkor jó~
      Köszi, hogy írtál! ^^

      Törlés
  2. Haha! Nagyon aranyos! De az tényleg vicces, hogy Izland használt zsepit. Olvastam egy blogon, hogy az észak-európaiak, főleg az izlandiak egyáltalán nem használnak zsepit. Ehelyett szipognak, ami természetes náluk. Bár, tudtommal náthásan nem jó visszaszívni a taknyot xD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett~ Igen, ezt hallottam már, és szerintem elég gusztustalan szokásuk, tuti hozzájuk vágnék egy százas zsepit, mert hallgatni sem bírom azt a szipogást. xD Ráadásul tényleg nagyon egészségtelen dolog.

      Törlés
  3. Hogy lehetnek ezek ennyire édesek? xD Itt meg olvasom, hogy az izlandiak nem használnak zsepit... T-T Hátö..érdekes.... xD

    VálaszTörlés