A lunda egy hippi pingvin

Ha valakinek elege van az értelmetlen fluffból, szóljon. 

Nézzétek milyen eldugott szöszt találtam nektek~

– Mondd, hogy ááá.

Izland dacosan félrefordította a fejét, és összepréselte az ajkait. Reggel óta rosszul érezte magát, lázas volt, és étvágya sem igazán volt; Hongkong először aggódott, hogy mi baja lehet, aztán elkezdte pátyolgatni, ami egyszerre volt édes és idegesítő.

– Nem vagyok éhes – morogta.

– De enned kell. Legalább a levest… Neked főztem. Ugye nem akarod, hogy kárba menjen? – vette elő Hongkong a legnyomósabb érvet, ami éppen eszébe jutott, és az északi kényszeredetten és utálkozva ugyan, de kinyitotta a száját. Sigurður fintorogva nyelte le az édeskés folyadékot, és meg kellett állapítania, hogy nem lenne olyan rossz, ha rendeltetésszerűen működnek az ízlelőbimbói, és ha párja nem akarná ilyen állapotban rátukmálni.

– Még egy falatot a kedvemért – gügyögte, mire Izland pirulva, erőtlenül tolta el a kezét.

– Nem kell ezt csinálnod – fintorgott. – Egyáltalán miért maradtál?

– Beteg vagy, gondoskodom rólad – mondta teljes természetességgel, és újra megmerítette a kanalat a sűrűn folyó, vörösesbarna levesben. Izland hiába tiltakozott, meg kellett ennie egy egész csészével. Azután addig nyafogott, hogy elege van a fekvésből, hogy Leon kiengedte a nappaliba híreket nézni; és ha már ott voltak, ugráltatta is egy sort. Ez nem ígérkezett túl izgalmas programnak, ugyanis Hongkong mindent odavitt neki, amit csak kért, és amikor kifogyott az ötletekből, lezuttyant mellé és átkarolta.

– Arra jutottam, hogy magad se tudod, mit akarsz – magyarázta megsimogatva Izland haját.

– Menj innen, még rád ragasztom – püfölt Leon karjába, és elfordította az arcát; most egészen úgy festett, mint egy durcás kisgyerek. Felköhögött, mire párja készségesen nyújtott oda egy zsebkendőt.

– Dehogy ragasztod. – Hongkong becserkészte a távirányítót, elkapcsolt az újabb földmozgásokról tudósító, szemtelenül vidámnak tűnő híradósról; kikötöttek egy tengeri madarakról szóló természetfilmnél, és mivel Sigurður nem szólt rá semmit, úgy ítélte, megfelelő lesz. – Holnapra már kutya bajod se lesz.

Izland morcosan kifújta az orrát, és valami olyasmit dünnyögött a zsebkendő mögött, hogy elege van, hogy egy kicseszett szeizmográfként működik. Aztán lázas homlokát Hongkong mellkasának döntötte, és magukra húzott egy pokrócot.

– Mindig is azt hittem, hogy a lunda egy hippi pingvin – jegyezte meg a keleti, amint megjelent a képernyőn egy csapat pingvin.

Sigurður még a szörnyülködéshez is túl nyúzottnak érezte magát.