2013. szeptember 15., vasárnap

És tüzet fújni tudsz-e?

Nem, nem adtam még fel, hogy belefulladjunk a fluffba. :P


Hogy őszinte legyek, eleinte nem igazán tudtam, tulajdonképpen mit is keresek nála; azon kívül persze, hogy meghívott magához, mert unatkozott. Dánia éppen akkor téblábolt ott körülöttem, és rögtön hátba is veregetett, mondván, hogy örül, hogy végre ismerkedem, és azonnal repüljek Ázsiába, nehogy megvárakoztassam az új barátomat.

Akárhogy is néztem, ez az egész olyan volt, mint egy randevú. Gyertyafényes vacsorával, amit ő főzött. Nem akartam, hogy a kapcsolatunk elkezdjen efelé haladni, de volt egy olyan érzésem, hogy már rég nem én irányítom az eseményeket. Annak idején, azon az ominózus partin, amin megismerkedtünk, megállapítottuk a sok féltékeny, részeg országot elnézve, hogy a szerelem idiótáknak való, feleslegesen csinál magából hülyét emiatt az ember. Annyira viszont nem voltam ostoba, hogy ne vegyem észre: flörtöl velem. Szokatlanul kedves volt, sokszor hozzáért a kezemhez vagy a vállamhoz, amitől mindig összerezzentem, rám mosolygott, és elégedettség ült ki az arcára, valahányszor zavarba jöttem.

Most is éppen az asztal alatt ismerkedett a lábammal, nem éppen kellemetlenül, de azért magam alá húztam mindkettőt. Letettem a villát és a kést.

– Köszönöm a vacsorát – mondtam, mint valami nyelvórán bemagolt frázist. – Nagyon jól főzöl.

– Szívesen – ragyogott rám; keskeny ajkai mosolyra húzódtak, ám én a szemeit figyeltem, ahogy azok ettől az egyszerű mimikától még jobban elkeskenyednek. Felállt, gyorsan összekapkodta a tányérokat, s közben olyan légiesen, könnyeden járt, hogy nem tudtam nem rajta felejteni szemem. Amikor bevágta a piszkos evőeszközöket a mosogatógépbe (nem is tudtam elképzelni, hogy azzal a két szép, finom kezével maga mosogasson), feleszméltem a zörgéstől, és megszidtam magam, amiért olyan feltűnően bámulom. Inkább az előttem álló gyertyának ajándékoztam a figyelmem, melynek egészen addig egyenletesen lobogott a lángja, míg bele nem dugtam az ujjam. Nem égetett meg, hiszen volt már alkalmam hozzászokni az ilyesfajta forrósághoz, inkább csak kellemesen melengetett, és ha a tenyerembe vettem egy részét, enyhén csiklandozott. Felpillantottam és összetalálkozott a tekintetünk. Hongkong pillantása függött a tűzön, és eszembe jutott, hogy bevallottan piromániás volt; bizonyítékul szolgáltak erre az asztal falapjába ivódott viaszfoltok. Ő is megpróbálkozott ezzel a trükkel, hogy aztán fintorba ránduló arccal a szájába kapja megégetett mutatóujját.

– Ezt nem lehet csak úgy megcsinálni – jegyeztem meg, ahogy szétválasztottam az ujjhegyeimre a lángocskát. A színe aranyló sárgából acélkékre váltott. – A tűznek lelke van.

– Ne gúnyolódj. Tudsz tüzet is fújni?

– Dehogy, nem vagyok én sárkány! – Összecsaptam a tenyerem, mire a tűz kihunyt. – Ez csak egy olcsó trükk.

– Kár, pedig a sárkányok menők. – Újra ellökte magát az asztaltól, és a bukóra nyitott ablakhoz lépdelt. Lenézett a mélységbe, láthatóan egyáltalán nem volt tériszonya – nem úgy, mint nekem, aki a természetes magaslatokhoz volt szokva. Nála persze egymást érik a felhőkarcolók, hogy legyen hol lakni annak a hétmillió embernek, és ez a lakás is a soktizediken helyezkedett el. Az erkélyről kiváló kilátás nyílt az alattunk elnyújtózó Viktória-öbölre, míg mögötte, nem is olyan távol, meredeken szöktek a magasba a méregzöld hegyek. Azt hinné az ember, ebben a betondzsungelben még fa sincs, holott sokkalta több erdője van, mint nekem. Eltévedtél egy izlandi erdőben? Csak állj fel, és nyomban megleled az utat – azt hiszem, ezt itt nem lehetne megvalósítani.

– Ha gondolod, sötétedés után sétálhatunk egyet – javasolta, amikor észrevette, hogy bambulok. – Olyankor a legszebb a város.

Jobb ötletem nem lévén rábólintottam. Ahogy később kiléptünk a fényben úszó utcákra, megszédültem a rengeteg tömény illattól, ami azonnal az orromba nyomult, a fényár először elvakított. Talán még sosem volt rám ilyen hatással más ország. Tudta, hogy megrészegít, és kihasználva az alkalmat kézen fogva húzott maga után végig az utakon, azt mondta, nem akarja, hogy az embertömeg elsodorjon tőle.

Az öböl most olyan volt, mint azon a képeslapon, amit egyszer, még régebben küldött nekem, amiért valószínűleg olyan furcsán néztek rá a postán (hiszen ki küld manapság levelet itt, ráadásul hozzám). A sötét, nyugodt vízen szelíden ringatóztak a jachtok és az óceánjárók. A korlátba kapaszkodva úgy éreztem, levetkőztem minden gátlásomat és az előítéleteimet; mert tudtam, hogy ha a kilátást dicsérem, neki bókolok, mert ez mind az övé, mind ő. És most már nem érdekelt, ha félre érti, értse csak nyugodtan, jobb is úgy. Ott támaszkodott mellettem, és a keze már csak megszokásból is az enyémhez ért.

– Hogy tetszik? – érdeklődött mosolyogva. Belőlem pedig kibukott az őszinte válasz:

– Nappal is tudsz ilyen lenyűgöző lenni?

A játszi fényeknél diadalt véltem felfedezni az arcán.

– Nem bizonyítottam eddig?

Nem tudtam rá mit felelni, ezt elkönyvelhette győzelemként. Közelebb hajolt, mire elfordítottam a fejem; nagyon is tudtam, mit akar, de túl hirtelen jött. Nem sértődött meg, éppen ellenkezőleg, ott kuncogott halkan, a fülem mellett.

– Megijedtél? – kérdezte, mire csak megráztam a fejem.

– Nem! De ha… ha járni akarsz velem, rendesen csináljuk. Ne szórakozz velem.

Fogta magát, és kinevetett – halk, édeskés nevetése volt, mintha szélcsengő szólna. Kicsit sértett a reakciója.

– Mire gondolsz?

– Randi – böktem ki, és biztosra vettem, hogy immár rákvörös színben pompázik az arcom.

– Mintha ez nem az lenne – dorombolta.

– Nem is azt be… – Egyszerre leesett, mit mondott, és ha ez lehetséges, még jobban zavarba jöttem. – Te behúztál a csőbe! – Nem bírtam türtőztetni magam, és gyerekes színpadiassággal megböktem.

– Be ám. Bánod?

Nem akartam szóban is elismerni a vereségemet, így csak nemet intettem. Elém perdült, elvéve ezzel a megfutamodás lehetőégét, és megtámaszkodott a derekamnál két oldalt a fémen. Lehunytam a szemem, amint a leheletét éreztem az ajkamon; alacsonyabb volt nálam, talán lábujjhegyre is emelkedett ahhoz, hogy megérintse az arcom.

Hagytam magam megcsókolni.

11 megjegyzés:

  1. Első reakció: jó, na, nekik könnyű. Annak a sok részeg féltékeny országnak (amúgy azóta ezen röhögök) meg is van az oka rá, hogy az legyen, és valamiért ezért jobban is szeretem őket. De azért tagadhatatlan, hogy nagyon édes ez a kettő, és hát na, éljenek csak amíg fiatalok és gondtalanok (mondta a tizenhétéves olvasó, aki néha úgy beszél mint a saját nagyanyja xD). De amúgy Ice tényleg ilyen naiv vagy csak tetteti? Hong meghívta magához, gyertyafényél vacsoráztak, aztán kézenfogva sétálgattak a városban, és akkor rácsodálkozik, hogy ez egy randi? Azért na... * sanda pillantás * :D
    (Jól esett most ez a kis fluff, a nélkül tudtam pihenni írás közben, hogy kizökkentem volna a hangulatból, mert én is fluffot ír... nék, ha tudnék, és nem kezdenék el folyton lelkizni.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, azt a sok féltékeny részeg országot így szeretjük~ Ice igazából elég önbizalomhiányos és hülyeségeket beszél be magának. :D (és ne is térjünk ki arra, hogy próbálom a gyereket tipikus ikreknek írni, amiből az sül ki, hogy félig ooc lesz. xD) A naivitása pedig... péniszmúzeuma van. x"D
      Örülök, hogy jól esett~

      Törlés
  2. Awwwwwww *-* <3 Még mmindig annyira szeretem őket :) <3 Bár kicsit játszadozok az érzelmeimmel amikor Kija és a te oldalad között ugrélok (angst vs fluff xD) és én komolyan elképzeltem ahogy Ice drága tüzet okád..... O_O *kicsit fáradt lehet... vagy túlságosan kipihent agyilagg xD* Egyszer úgy elmennék HK-ba vagy Izlandra :3 (tuti hoggy cosplayben mászkálnék az utcán és mindent össze HongIce-oznék x3) és ez most komoly...? Izlandon van olyan hogy péniszmúzeum...? .___________.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megnyugtató, hogy még éltek ennyi fluff után. :P Ice mint tüzet okádó sárkány... tényleg kicsit furcsán állna neki, főleg, hogy sárkányölő Siegfriedről neveztem el. xD Jaj, én is akarok hozzájuk látogatni~ Nem cp-ben, mert akkor megnéznek, hanem inkább tömegbeolvadó turistaként, aki olyan látványosságokat is megnéz, amiről az átlag utazó elfelejtkezik~ Igen, tudtommal van. xD
      Örülök, hogy tetszett~ <3

      Törlés
  3. Na, végre eljutottam odáig, hogy írok neked kritikát~
    És tudod jól, hogy mennyire odavagyok azért, ahogy Izlandot írod. *-* Egyszerűen gyönyörű és csodálatos és a második szerelmetességem a Norod után. Össze kell ismertetned a Noroddal, hallod? >.> Na, de vissza a HongIce-hoz. Már annyiszor gondolkoztam rajta, hogy mit csinálhattak ezek elsőre, mert azért valljuk be... khm... xD De még mindig zseniálisan írod meg azt, amire éppen igényem van, szóval imádlak~ Jó, nem csak ezért imádlak, de imádlak és a nyakadon maradok örökre, muhahahaha~ >:DDD
    (ÍRJÁL NEKEM OLYAN HONGICE-T, AMI ARRÓL SZÓL, HOGY HONG KIAKAD AZON; HOGY ICE IDŐSEBB!!!!!!!!!! >-> Írrrrrrjjjjj! xD)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Viii, írtál nekem~ <3
      Össze is foglak vele ismertetni~ Te meg cserébe a Dennyddel, képtelen vagyok őt normálisan megírni. Örülök, hogy tetszik az Ice-om *.* Írok én, igyekszem, amint rám nem szakad a suli (végre kész vagyok a kiselőadásommal civire, végre). :D
      (EZ NAGYON JÓ ÖTLET, SZÓVAL HONGOT NEM CSAK A MAGASSÁGA FRUSZTRÁLHATJA, MERT ICE AZ IDŐSEBB.
      Beragadt a capslock? xD)

      Törlés
    2. Írtam, és még fogok is. >:DD
      Hagyjál már, a Dennyd is sokkal jobb. >.>
      PONTOSAN! ÉS ÚGY NÉZ KI, HOGY BERAGADT, DE KIAKASZTOM! x"DD

      Törlés
  4. Annyira édesek, hogy ezt már fokozni sem lehet. *.* Nagyon tetszett, és a Hongkongod meg levett a lábamról. Szeretem, kész. Akarok egyet. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is akarok egyet, megyünk keresni? (igazából egy Ice-szal is beérném... megosztozunk rajtuk, mit szólsz?)
      Óó, akkor elérte a célját~ <3

      Törlés
  5. *olvas* Hong miért vagy ilyen aranyos? Ice te pedig assddasd *w* Legyél az övé~ *megtörtént* Whiihaia! ^-^
    Ezzel csak azt akartam kifejezni, hogy nagyon aranyos volt és imádtam~ Igaz nem értek ehhez a pároshoz, de megpróbálok belecsöppenni a világukba és jó, hogy ezt olvastam először *-* *olvasott mr HongIcot, de nem fogta meg annyira csak most*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy ennyire tetszett~ HongIce-ék igazán édesek együtt, nem lehet őket nem szeretni. :D

      Törlés