– Nézd, szinte üres a pálya! Jókor jöttünk – lelkendezett
Izland, ahogy a lelátóhoz értek. Csak egy páros kerengett a jégen, egyébként
még az épület is ki volt halva.
Hongkong a lelkesedés minden jele nélkül dobta le magát a
furcsán magas padra. Amilyen könnyen belement abba, hogy az északi majd
megtanítja korcsolyázni, éppolyan könnyen bizonytalanodott el. Havat először
csak két évszázada látott, az is csak szürke utánzata volt annak, amivel
Sigurðurnél találkoztatott. Mindenesetre az képtelenségnek tűnt, hogy ebben jó legyen. Hiába, már nem
visszakozhat…
– Ice, én nem hiszem, hogy… – kezdte volna, de a fiú annyira
bele volt merülve a korcsolyafűzögetésbe, hogy se látott, se hallott. Egy
sóhajjal lehúzta a csizmáit, de a csatokkal már meggyűlt a baja, így a
korcsolyacipőket már Izlandnak kellett feladnia rá.
– Elég szoros?
– Túlságosan is – fintorgott; biztos volt benne, hogy az
összes vér kiszalad a lábfejéből, ahogy rászorult a bokájára a pánt.
– Az nem baj, kitöröd a bokád, ha nem tartja rendesen. –
Kezet nyújtott neki, és segített a vékony pengékre állni. Hongkongnak feltűnt,
hogy Izland korcsolyája teljesen olyan, mintha csak egy egyszerű cipő lenne,
mintha egyszer említette is volna, hogy az övé jégtánchoz való inkább… ami
rajta volt, legalább masszívnak tűnt. Sigurður közben levette a kabátját, és a
sálát is csak hanyagul vetette át a nyakán. – Szerintem te ne vetkőzz le, nem
vagy hozzászokva.
– Mondja az, aki folyton szipog – bökdöste meg a vállát.
– Az nem a hideg miatt van.
A pálya felé menet mindenféle jött-ment kifogáson
gondolkozott, de egyszerűen nem volt szíve lelombozni lelkes párját. Egyszerűen
túl aranyos volt, ahogy kipirult a hűvös levegőtől és a közelségétől.
– Lépj le – kérte Izland. Egyáltalán nem segített rajta,
hogy elfelejtett arra figyelni, ő hogyan csinálja, és csak sok bénázás után
sikerült úgy lépnie a jégre, hogy ne szaladjon ki alóla rögtön a lába. A lelátó
viszonylag száraz és stabil gumija után ez az új felület egy rémálom volt, és
hiába kapaszkodott görcsösen a palánkba, a lábai nem hagytak fel a remegéssel.
Sigurður nem nevette ki, csak kritikus pillantással végigmérte, és lefejtette
az ujjait a fáról.
– Azt ott felejtsd el, majd én megtartalak. Hová lett a
kesztyűd?
– Elhagytam – vont vállat; egy lesújtó pillantást kapott
válaszul, no meg a másik gyapjúkesztyűjét, amit felvett, mielőtt még Izland még
csúnyábban nézne rá.
– Tartsd párhuzamosan a lábfejed, a térded rogyaszd be egy
kicsit, és lazulj el – kezdett a magyarázásba, ahogy Leon tenyere alá
csúsztatta a kezét, és megfogta az alkarját. – Ilyen görcsös tartással orra
fogsz bukni.
– Ha így is, úgy is elesek, akkor nem mindegy, hogyan?
– Ó, nem – kuncogott fel Izland. – Nem mindegy, honnan kell
felkaparni.
– Köszi.
– Csak csináld azt, amit mondok – duruzsolta –, és akkor nem
fogsz elesni. Látod, megy ez.
Ugyanezt eljátszották a testsúlyáthelyezéssel, aztán az
előrehaladgatással, amikor is Hongkongnak eleinte nem akaródzott követni
Izlandot, és majdnem bemutatott egy szép hasast. Valahogy csak-csak sikerült
elindulniuk, és nagyon lassan lekorcsolyáztak két kört.
– Elengedlek egy kicsit, már tudsz magadtól is menni. –
Mielőtt tiltakozhatott volna, Sigurður elengedte; kicsit még csúszott előre,
aztán megállt, és majdnem elvesztette az egyensúlyát. Addig hadonászott a kezével,
míg viszonylag stabilan meg nem állt, de haladni nem tudott. Izland pedig olyan
gyorsan suhant el előle, hogy csak akkor pillantotta meg újra, amikor már a
második kanyarnál járt; bizonyára már nagyon unta a poroszkálást. – No mi lesz?
– Ne hagyj itt, Icey – motyogta, és felé nyújtotta a kezét.
– Még csak elindulni sem tudok.
– Dehogynem. – Megpördült, hátrafordult, és megállt előtte
egy jó három méterre. – Kicsit olyan, mintha táncolnál, egyáltalán nem nehéz.
Nem nehéz, persze! Annak könnyű, aki erre a tájra született,
és ő maga is úgy néz ki, mintha a Jégkirálynő gyermeke lenne – hófehér és
gyönyörű. Izland kecsesen korcsolyázott, eltűnt az a kis ügyetlensége, ami néha
jellemezte, és most mintha levegőn járt volna.
Hongkong keresztbe fonta a karját, és továbbra sem
szándékozott elindulni. Félt az eséstől, és hogy csalódást okoz Izlandnak.
– Kapsz valamit, ha idejössz – vetette fel végül Sigurður,
mire kedvese végre elkezdett felé vánszorogni. Szokatlanul bizonytalanul és
mereven mozgott, de a végére kezdett belejönni; arra gondolt, hogy ha
tiltakozik, ha nem, most meg fogja csókolni itt mindenki előtt. Aztán
megbotlott nem sokkal a cél előtt, Izland utána kapott, és vele együtt
elzuhant. Az északi feje élesen koppant a jégen, Hongkong könyöke utat találta
a hasába, de legalább ő puhán landolt. Izland halkan nyöszörgött.
– Jól vagy?
– Persze, csak… – Levegőért kapkodott, és először azt hitte,
többet meg sem bír mozdulni, aztán kinyújtotta a lábát és halkan felnevetett. –
Rég estem már ekkorát. Egyben vagy?
– Megvagyok – vágta rá Hongkong, habár a térdei sajogtak a
jeget éréstől. Felült a sarkaira, Izland követte volna, de amikor
rátámaszkodott volna a bal karjára, csak egy fájdalmas kiáltásra futotta, és
visszahanyatlott. A mellkasa szaporán emelkedett és süllyedt, az arca fintorba
rándult, és Leon ijedten nézett le rá.
– A fenét vagy jól! Midet törted el?
– Azt hiszem, csak zúzódás, itthon úgy is gyorsabban
gyógyulok… – Megpróbálta megmozdítani sérült végtagját, de csak annyit ért el
vele, hogy még jobban fájni kezdett. – Vagy mégsem.
Hongkongnak nem állt szándékában tovább hallgatni a
magyarázkodást, inkább óvatosan Izland dereka alá nyúlt biztosítva arról, hogy
szerény korcsolyázási ismeretei ellenére nyugodtan támaszkodhat rá. A másik pár
ezen a ponton vette észre, hogy mi történt, és a segedelmükkel sikerült is
feltápászkodniuk. Meglehetősen komikusan festettek, ahogy egymást támogatva
levánszorogtak a pályáról; az északi a karját dajkálta, párja meg őt. Leon
addig-addig duruzsolt neki, mígnem Sigurður belement, hogy ne valami
kuruzslóval nézesse meg a törést.
Késő este volt már, mire hazaértek, ráadásul Hongkong életveszélyesen
vezetett az útjain köszönhetően annak, hogy gyarmatosítójától tanult vezetni –
Sigurður nem szólt rá semmit, már épp eleget nyafogott az orvos miatt. Úgy
érezte, az utálatos gyógyszerszag beleette magát a bőrébe, és haragudott is
magára, amiért sikerült valamit megint nagyon elbaltáznia. Olyan jellemző, hogy
pont akkor esik ő is, amikor nem kellene… A sála mögé rejtőzve duzzogott.
– Még mindig morcos vagy? – érdeklődött Hongkong, amikor már
a bejáratban ácsorogtak és ő a kulccsal szöszmötölt. Hideg volt az izlandi
éjszaka, a kezei remegtek, így arra jutott, hogy a legegyszerűbb, ha Sigurður
kabátzsebébe dugja őket ezzel hátulról átölelve őt – ami persze akadályozó
tényező volt a zárnyitásban.
– Nem, csak fáradt. És sikeresen elrontottam megint…
– Dehogyis, megesik az ilyesmi. – Átölelte a derekát, és
ahogy közelebb simult, feltette a vállára az állát. – Mintha azt mondtad volna,
hogy kapok valamit, ha megteszem azt a három métert – jegyezte meg.
– Valóban? És úgy gondolod, hogy eleget tettél ennek?
– Teljes mértékben, a hogyantot nem kötötted ki.
Izland megfordult a karjaiban, és ártatlanul mosolygott. –
Gyere ide… – Ép karjával átölelte Hongkong nyakát, és egy lágy csókot nyomott
az ajkaira, aztán elfordította a kulcsot a zárban.
Ahwww~~
VálaszTörlésez nagyoon aranyos volt még több HongIce-t követelek =3
Lesz még, lesz még~
TörlésNagyon aranyos sztori :)
VálaszTörlésMost sem akar kimászni a fejemből a kérdés, hogy miért született meg "csak úgy" a HongIce páros egy (eredeti) Halloweeni sztori miatt? xDDDD
Én úgy tudom, hogy főleg a Gakuen Hetaliában párosítják őket, mert hasonló korúak, hasonló a családi háttér és miért ne. És különben is, a rajongóknak már elég az is, ha egymás mellett látják a két karaktert. xD Szerintem a mai globalizálódó világban már simán összejöhetnek, egyszer meg majd lehet, hogy lesz történelmi alapjuk is... xD
Törlés((És még mindig jobb, mint a Török/Izland, én arra nézek csúnyán. xD))
Örülök, hogy tetszett~
Jaj, ez kábé mintha Franadáékat látnám jégen x""D Awww~ Édesek~ Kölykök <3 Tök jól esik egy kis hüsi, bár az a vicces, hogy épp dörög-csattog-szakad az eső kint, de segáz xD
VálaszTörlés"– Teljes mértékben, a hogyantot nem kötötted ki." ~ Szerintem itt elég a "hogyant", mert egy kicsivel magyarosabb x3
Nyawn, köszi, hogy olvashattam~
Húú, egyszer úgy elmennék valamelyik skandinávval korizni. xD Igen, én is jókor raktam fel... pedig már megvolt előbb is, csak nem tudtam neki címet adni. xD
TörlésÓó, köszi~
Örülök, hogy tetszett~