2013. június 1., szombat

Party hard

... avagy amikor Amerika kiakad, hogy kihagyják a buliból.Szerintem mindenki tudja, miről beszélek... :D



– Hol a fenében vannak már ezek? – kérdezte Alfred sokadszorra is, egyre növekvő ingerültséggel. Testvére megpróbált róla tudomást sem venni, de ez nehezen ment; ha nagyon ritkán megtörtént, hogy Amerika ideges volt, az gyorsan átragadt a környezetére is. – Huszadszorra hívom Angliát, de baszik felvenni.

– Mert ki van kapcsolva, ahogy Franciaország is – sóhajtotta fáradtan Matthew, és maga alá húzta a lábait ültében.

Ez persze nem lett volna annyira szokatlan, hogy aggódni kellene. Ezt a megbeszélést viszont már hónapokkal előre lefixáltak, de hiába vártak a reptéren órákig a két európaira, azok csak nem érkeztek meg. Kanada tudta, hogy Amerika nem is igazán a pofára ejtés miatt ideges, hanem az aggodalomtól.

A hívott szám jelenleg nem elérhető, búgta egy kellemes női hang, és Kanada végig sem hallgatva a mondandóját a dohányzó asztalra dobta a telefonját. – Kész, feladtam.

– Te, Kanada… mi van, ha elkapták őket az ufók? – suttogta Alfred elszörnyedve. – Hősiesen küzdöttek, de az erejük gyorsan elhagyta őket, mert punnyadt öregek, így elhurcolták őket, most pedig valami föld alatti bunkerbe vannak bedugva, ahol nincs térerő… Ez mindent megmagyaráz! – Felpattant, és hevesen gesztikulálva folytatta az okfejtést. – Már egészen elkeseredtek, azt hiszik, mindenki elfelejtette őket, és örökre ott fognak rohadni. Végső elkeseredésében Franciaország megpróbál kitörni, de…

– Miért pont ő?

– Ne vágj közbe! – csattant fel Amerika, és a tévé távirányítóját felkapta fegyver gyanánt. Minden jel arra mutatott, hogy az agyára ment a várakozás, és egy újabb horrorfilm ötlete is megfogant a fejében. Öccse rájött, hogy nem szabadott volna hagynia belelovalnia magát, mert akkor mindig ez történik. – A lényeg, hogy jól helyben hagyták a franciát. Anglia zokogva hajol fölé, mert úgy hiszi, ezzel az utolsó esélyük is elszállt… egy hősre van szükségük! – bokszolt a levegőbe.

– Akármilyen jól ki is találtad ezt a sztorit, ne haragudj, de nem tűnik túl valószínűnek – csóválta meg a fejét Matthew.

– Ők most egy pincében szenvednek, ne legyél már ennyire…

– Előbb még bunker volt – vágott közbe.

– Nem az a lényeg… gúzsba vannak kötve, teljes kétségbeesésben, és te…

– Ha valóban úgy van, hogyan próbálkozhatott Francis kitöréssel, és most hogy hajolna fölé Arthur bácsi aggodalmasan?

– Ne bácsizd, ez gáz – fintorgott Alfred.

– Egy két perce éppen te punnyadt öregezted le őket – idézte Kanada, mire Amerika csak legyintett.

– Mert azok is.

Hallgattak egy kicsit, Amerika folytatta a körbe-körbe járkálást.

– Na jó, én lefekszem – tápászkodott fel a fiatalabbik, és hátropogtatósat nyújtózott. – Szólj, ha előkerülnének.

– Hogy lehetsz ennyire… Matt, ők lehet, hogy éppen kínok kínjait állják ki, te meg elmész aludni?!

– Jutok előrébb a virrasztással? Nem. Jó éjszakát, Alfred.

– Kegyetlen vagy, Kanada – szipogta Amerika színpadiasan, amikor öccse mögött becsukódott a vendégszoba ajtaja. Bekapcsolta a tévét, ha már ott volt a távirányító a kezében, végigpörgette az adókat egy jó kis katasztrófafilm reményében, amit teljes hangerőre csavarhatna föl. Ha ő nem tud aludni, más se tegye.

*

– Hol a fészkes fenében voltatok?! – rontott a két európainak Amerika, amikor legközelebb találkoztak.

– Nézd csak, Angleterre, hisztizik. Mégiscsak örökölt tőled valamit a csodálatos konyhaművészetén kívül.

– Én is jó napok kívánok neked, Amerika – köszönt rezzenéstelen arccal Arthur. – Udvarias kérdésedre válaszolva otthon, aztán repülőn.

– Nem most, egy hete – mordult Alfred keresztbe font karral. – Az egész rohadt hétvégén ki voltatok kapcsolva mindketten.

– Ahogy Európa nagy része – vont vállat Franciaország. – Számíthattál volna rá, hiszen…

– Nem mondtátok, hogy nem jöttök!

– Amerika, elég – tette a vállára a kezét valaki. – Sziasztok, gratulálok az eredményeitekhez. Szép dalok voltak.

– Kanada, te tudtad… – Alfred elhűlve nézett a fogjuk rá szülőkről testvérre. – Ez egy nyomorult összeesküvés ellenem.

– Igen, mert amikor hazamentem tőled, bekapcsoltam a tévét, és az egyik francia adón bemondták.

– Ez az, Amerika, úgy is folyton azt a szennyládát nézed, igazán odafigyelhettél volna – kotyogott közbe Francis.

– Nincs francia adóm. Én nem vagyok olyan Európa-buzi, mint egyesek.

– Rajtunk kívül mindenki az Eurovíziót nézte aznap, még Ausztrália is.

Amerika úgy hagyta ott őket, mint egy durcás kisgyerek; Anglia és Franciaország csak meglepetten pislogtak.

– Kicsinek nem volt ennyire hisztis – jegyezte meg fejcsóválva az angol.

– Csak meg van sértődve, hogy kihagyták a buliból.

Arról már nem szólt a fáma, hogy az európaiak minden évben eljátszották ezt velük. 

4 megjegyzés:

  1. Ez nagyon jó volt! és áááá röhögőgörcsöt kaptam xD Szegény Amerika. Hosszú napom után ez nagyon jól esett x3 Na megyek is írni. Örülök, hogy olvashattam :D

    VálaszTörlés
  2. Ez nagyon jó volt :3 Igaz már elolvastam egy ideje, de most akkor ha újra olvastam komizok is. xD Szegény Amerika :I Úgy sajnáltam T-T

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett~ Szerintem nem árt neki néha, ha tudatják vele, hogy nem ő a világ közepe. :D

      Törlés