2013. május 26., vasárnap

Francia

Gondolkoztam, mit hozzak nektek mára olvasni (hogy ne csak én kapjak valamit, hanem ti is), és végül a kedd reggel íródott Franada mellett döntöttem~



Idejét sem tudta már, mikor beszélt utoljára franciául – már úgy rendesen, leszámítva a rövidebb beszélgetéseket, amiket lefolytatott nap mint nap az embereivel. Mintha elkopott volna a tudása, már nem jöttek olyan könnyen az ajkára a francia szavak, mint régen.

Régen… elhagyta őt, feladta. De számít ez még? Igen, mert nem tudja elfelejteni, holott Franciaország volt az, aki javasolta, hogy találkozzanak. Talán el kezdte érdekelni, ki lett abból a kisfiúból, akit otthagyott Angliának.

Biztosan észrevette, ahogy néha rajta felejti a szemét. Mit néha? Mindig! Azóta, hogy a francia kijavította Angliát a személyazonosságát illetőleg, és valamennyit beszélgettek kis semmiségekről. Franciaország elégedetten nézett rajta végig, megjegyezte, milyen jó vágású fiatalember lett belőle, azután vállon veregette, és meghívta egy kávéra, amin annyira meglepődött, hogy visszautasította.

Volt, hogy elkapta a pillantását, és ránevetett. Olyankor mindig gyorsabban kezdett el verni a szíve, az arca kipirult, és néha-néha viszonozta egy-egy halovány mosollyal. Nem tudott róla, de ezeket Franciaország minden egyes alkalommal győzelemként könyvelt el magában.

Most is, ahogy már a repülőgépen ült, és Párizs felé repült, bizonytalan volt. Nem akart semmit sem elvárni ettől a találkozótól, hiszen csak diplomácia (valami, amihez ért), mégis reménykedett. Reménykedett abban, hogy Francis már nem gyerekként tekint rá, egyenrangú fél számára. De hová is gondol! Hiszen amikor gyerek volt, már akkor szinte egyenlő félként kezelte, nem próbált meg nálánál okosabbnak tetszeni – és ezért értették meg egymást olyan jól.

Ahogy leszállt a gépről, és az arcán érezte a gyengéd, melegtől balzsamos szelet, megborzongott. Az orrába tódultak az illatok, amik rá emlékeztették. Lehunyta a szemét, és a lábai szinte ösztönösen vitték, repítették hozzá.  

Kezet nyújtott neki, és Francis megragadta, de ahelyett, hogy megrázta volna, magához húzta és két oldalról megpuszilta az arcát. A hirtelen jött közelségtől ledermedt, nem szokott ő ilyen közvetlenséghez.

– Mathieu, kedvesem, milyen fess fiatalember lett belőled! – Franciaország megszorította a vállait, és az arcát figyelte.

– Jó estét, monsieur Bonnefoy – mosolygott rá haloványan.

– Már megegyeztünk, hogy tegeződünk, igaz?

– Igen… François.

Franciaország ragyogóan rámosolygott, átölelte a vállát, a csomagjait átvette, és a kijárat felé terelte; csak a forgóajtónál engedte el, és akkor is ragaszkodott hozzá, hogy ő menjen előre.

Vajon tudja, milyen hatással van rá minden egyes kis érintése? Biztosan, az lehetetlen, hogy pont ő ne vegye észre…

A francia nyelvtudásával mindenesetre nem volt gond.

8 megjegyzés:

  1. AHW. Awwwwww~ Jaj, most nem is jutok szóhoz *-* Dejó, hogy felnéztem blogra, és megláttam, hogy frisseltél *-* Haww~ Jajdeszeretem őket, és Matt, drágám, kis udvarias~ <33 Amúgy egy időben nálam is magázza Francist x3 És oké. Ha Franadáról van szó, sosem tudok értékelhető véleményt mondani. Csak szeretem, és tetszett, és méééég *---*
    Az előző barom meg én voltam, csak anyum google-accjával x"D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én ezt a véleményt is nagyon tudom értékelni. x3 Igen, udvarias a srác~ Szeretnék még velük írni, majd meglátjuk, mi lesz még itt~
      Köszönöm, hogy írtál! x3

      Törlés
  2. Juhéé, ez annyira cuki volt. Fárasztó napom volt és ez kellett, hogy el tudjak kezdeni tanulni :3 Jajj Kanada milyen cuki, nem tudja mit gondoljon és ahww~ Na már megint csak nyálcsorgatás sikerült, pedig megfogadtam, hogy valami normálisat is írok x3
    Na végszóra, nagyon jó volt és még több ilyet :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem ez is tökéletesen megfelel, és örülök, hogy tetszett~ Hajj, nekem is neki kéne esnem a tanulásnak, holnap még töritézé... Örülök, hogy tetszett, igyekszem~

      Törlés
  3. *a monitorra tapadva ül* Már mindetn elmondtak... T.T Annyira imááááádom a FRANADÁT :3 Olyan kis cukik és ez a történet is az volt :D (oké.... tényleg nem tudok semmi újjat mondani.. XD)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vii, de jó, hogy látlak~ *nyakába ugrik* Örülök, hogy tetszett. x3

      Törlés