Nyuszi

Kija szavaira ^^

Avagy honnan van Norvégiának rózsaszín plüssnyula... 

Határozott tervei voltak: bűntudatot fog kelteni Norvégiában. Ez egy régóta érlelődő terv volt, mely akkor fogant, amikor látta kedvesét azokkal a kis nyuszikkal játszani, melyek pár hónappal később ünnepi vacsoraként végezték. Lukas szinte szemrebbenés nélkül készített belőlük ízletes ételt, és a dán mindenféle ezzel kapcsolatos megjegyzésére annyit felelt, hogy hallgasson és örüljön, hogy kap enni. A többi nyuszinak pedig amúgy sem kell tudnia a sorsáról.

A bűntudatkeltés eszközét egy játékbolt kirakatában látta meg. Volt egy olyan érzése, hogy nem lesz túl hatásos, de ennyit megért az ügy.

Norvégia finom érintésekre ébredt. A párnába fúrta az arcát, és annak motyorászta, hogy vasárnap reggel hagyják őt békében aludni, vagy nem áll jót magáért. A galád támadó nevetett rajta, és csak nem hagyta szenderegni; Lukas a hátára fordult, hogy egy jóreggelt csókkal lerendezze az ügyet, de egy nagy, rózsaszín nyúllal kellett szembenéznie. Pislogott, kinyújtotta a kezét, hogy félresöpörje, de Dánia fölé mászott, és a mellkasához nyomta az állatot.

– A kivégzett nyulak szellemei most visszatértek bosszút állni… – susogta sejtelmesnek szánt hangon, mire a norvég erőtlenül csapkodni kezdte a kezét.

– Korán van még a hülyeséghez – nyafogta, míg próbált kimászni Christensen alól. Ez nem jött össze, mert még mindig az álmossággal küzdött. Feladta hát, és elgyengülve feküdt párja alatt. – Mit akarsz ezzel a jószággal?

– Neked hoztam – vigyorgott Dánia. – Emlékeztetett rád, szóval megvettem neked.

Norvégia végigmérte a méretes plüsst, a fekete gombszemekbe bámult, majd dánostul arrébb lökte.

– Hagyj aludni.

Hiába a hideg fogadtatás, a rószaszín plüssnyúl nemsokára elhagyhatatlan társa lett Lukasnak, de a húsvér nyuszik ugyanúgy a fazékban végezték.