Azt a fűzfán fütyülő...

Amikor Tino tipikus külföldi módjára viselkedik...

– Erzsi, Erzsi! – Tino már messziről kiabál neki, amint észreveszi, még integet is hozzá, holott nemrég váltak el; Magyarország csak az utca végi boltba ugrott el, hogy szerezzen maguknak valami harapnivalót, míg Finnország a strandon maradt a színes napernyő alatt. – Taníts meg káromkodni magyarul – kéri, amint a lány odaér hozzá.

– Hogy mi? – Magyarország váratlanul élesen nevet fel, kacagását messze viszi a balatoni szél. – Te meg a káromkodás? Túl pirulós vagy te ahhoz.

– Igen is szoktam káromkodni – vágja rá rögtön a finn. – A persét már el is tanultad tőlem.

– Az mást jelent magyarul, te butus – nyomja meg Finnország orrát. – Jól van, akkor ismételd utánam: azt a fűzfán fütyülő mindenségit!

Tino bukdácsoló magyarsággal ismételgeti, elsőre többször elakad, aztán csak sikerült elmondania. Amikor az országlétnek hála rájön a jelentésére, közelebb hajol Erzsébethez, és incselkedve meghúzza annak fonott copfját.

– Hiszen ennek semmi értelme!

Magyarország újra nevet, és rácsap a kezére.

– Ó, dehogynem. Különben meg olyannak tanítsak komolyabb káromkodást, aki olyan aranyos szavakat használ erre, mint a perkele?

– Az egy nagyon komoly szó – húzza fel az orrát Finnország, és próbál úgy tenni, mint aki most nagyon megsértődött; vajmi kevés sikerrel.

A nap végére azért csak sikerült bezsebelnie pár hasznosabb kifejezést is – azzal a feltétellel, hogy nem ismételgeti őket úton-útfélen. 

perse ~ fenék kicsit csúnyább szóval, ezért ne nagyon mondogasd egy finnek, hogy persze-persze. :D

perkele ~ eredetileg ördögöt jelent, de gyakorlatilag mindenféle durvább magyar káromkodással lehet fordítani

Nem tőlem tanultátok... xD