Мой

Tegnap a deszki majálison sertepertélve napszúrást kaptam. Ma pedig, amikor látványosan szenvedtem, jött ez az ötlet.
Valahogy mindig ilyenek jönnek, amikor rosszul vagyok...

– Tino? Tinuska? Ugye csak az enyém vagy?

Finnország már éppen elaludt volna, amikor megérezte Oroszország cirógatását az arcán. Elmosolyodott, és nagyot nyújtózott a vaskos dunyha alatt.

– Mit kérdeztél? Nem figyeltem – fészkelődött hozzá közelebb, mire Ivan szorosan magához karolta.

– Ugye csak az enyém vagy?

Tinót meglepte a kérdés, s nem felelt rá rögtön. Elgondolkozott egy pillanatra.

– Ki másé lehetnék még? Csak te vagy nekem – felelte csendesen, és összedörgölte az orrukat. Az orosz hátrább húzódott és gyanakvón vizslatta.

– Elég sokat gondolkoztál rajta.

– Mert álmos vagyok – motyogta Tino, aztán elnyomott egy ásítást, és egy puha tollpárnába fúrta az arcát. – Szeretnék végre aludni, Ivan, korán kell indulnom.

Még kapott egy puszit az orrára és a szájára, aztán Oroszország hagyta, hogy hozzábújva elaludjon.

Szúró, pillanatnyi fájdalomra ébredt. Azt hitte, még álmodik; talán újra a háborúról, ami sokszor történt, ha az orosznál éjszakázott. Ez megmagyarázná a szorongását, de mégis…

Felpattantak a szemei, ahogy ismét érezte a fájdalmat, és valami meleg csordult végig a combján. Egy pillanatig még érezte magán Ivan súlyát, aztán a férfi hátrahúzódott, és összevont szemöldökkel nézegetett valamit, hogy aztán egy halk nyikkanást követően a szájához kapja a hüvelykujját. Tino fel akart ülni, de a csuklóinál fogva az ágyhoz kötözték.

– Ó, felébredtél? – kapta fel a fejét Ivan, és rámosolygott. – Ne próbálkozz, csak felsérted a csuklódat.

– Mit csinálsz? – suttogta elhűlve a finn, amikor szeretője ismét fölé hajolt. Borotva pengéjén csillant meg a holdfény.

– Megjelölöm, ami az enyém.

Tino hiába vergődött és kiabált, csak annyit ért el vele, hogy Ivan a lábait is lefogta, a száját pedig betömte egy ronggyal, mert még a végén átjönnek a szomszédok kérdőre vonni. Folytatta, amit elkezdett. Ezerszer is belevéste combjába szépen rajzolt cirill betűkkel, hogy csak az övé.

Finnország később, amikor Svédország rákérdezett, azt hazudta, hogy még a cári időkből származik a heg.